Dögölj Meg, John Tucker
John Tucker Must Die 2006.
A rejtélyes külsős csaj
Ilyen címmel se angolul, se magyarul ne érzünk túl nagy késztetést arra, hogy éppen erre a filmre váltsunk mozijegyet, hacsak nem vagyunk valami miatt beindulva a semmitmondó tini-vígjátékokra.
Mert a Dögölj Meg, John Tucker azon túl, hogy egészen egyszerű, még nem
is konzekvens, vagyis a saját gimis/tinifilmes szabályrendszerét sem igazán tartja be. (Vagyis, ha valakiről a történet során kiderül, hogy mégiscsak jófej, és az addigiakhoz képest rendelkezik egy pozitív oldallal is, akkor őt már az egész filmre rehabilitáltuk, és onnantól a jófejségéhez való bánásmódban részesül. Olyan nincs, mint pl. a John T-ben, hogy valaki -mondjuk, az egyik főszereplő -felmutatja a kedves arcát, de aztán mégis negatív hősként távozik a színről).
Tinifilm-fronton is születtek már jó darabok, például a Csaj Nem Jár Egyedül c. béna magyar című, de amúgy teljesen rendben levő romantikus tinifilm, vagy Julia Stiles életművének elemei, mint a Rád Vagyok Kattanva, vagy a még jobb Szívem Érted Rapes, amit egyébként az MTV producelt. Tényleg, ha belegondolunk, egy csomó jól sikerült tini-vígjátékot láttunk már,
és itt most hangsúlyosan nem gondolunk az Amerikai Pite-borzadályokra. A John Tucker-nek viszont nem jött össze, úgy általában sem, de részleteiben sem: nincs jó és humoros forgatókönyve, nincsenek szimpi szereplői, nincs benne egy igazi szerelem sem, mint ahogy a barátság és a szülőkkel való kapcsolat sem kap helyet filmünkben. Szóval szinte semmilyen működőképes elemet nem tud felvonultatni, amivel magához tudná csábítani a 14 és 22 év közötti nézőket.
Ehelyett sztereotípiák és béna történések vannak, fura elképzelések a latinos szépfiúról, a csettingetős feka tinilányról (mintha ez lenne a fekete lányok fő jellegzetessége), a kissé nimfomán dark-punk lányról, és a jó tanuló szöszkéről, aki állítólag nagyon okos, de ami csupán az internetezési képességeiben merül ki. Aztán még ott van a főszereplő lány, Kate (Brittany Snow),
aki nem baj, hogy nem szép, de még igazán jelentéktelen is, nemcsak a történet szerint, hanem valójában is.
A sztorin valószínűleg nem törte 10 percnél többet a fejét a forgatókönyvíró, hiszen annyi a történet, hogy egy csajozógépnek, a gimi sztárjának be akar tenni 3 volt csaj, akik egy időben futottak a srácnál, és erre az új lányt, a csak második látásra észrevehető Kate-et akarják felhasználni. Egy ilyen sztori hallattán élből nem kerülünk különös izgalomba, de persze még ebből is ki lehetne hozni valami érdekes és érzelem-vegyített filmet, ha valaki nagyon akarná.
Ez most nem jött össze, egy akadozó, botladozó tinifilmet kapunk, ami a műfaj már bevált elemeiből próbál összehozni valamit, sikertelenül. Ilyen elem pl. a külsős főszereplő
lány, aki a film elején jelentéketelen, aztán némi változtatás aután ő lesz a gimi legdögösebb csaja. De miért is? Még a Csaj Nem Jár Egyedül-ben is igyekeztek Rachel Leigh Cook-ot a film elején csúnyának, vagy legalábbis kevésbé szépnek beállítani, mint amilyen (ezt fekete keretes szemüveggel és festékes kantáros nadrággal próbálták elérni), és bár az elején is látszott, hogy ő a remek kisugárzású és kifejezetten szép lány a filmben, azért így mégis összejött némi kontraszt az „ilyen volt - ilyen lett” folyamat 2 fázisa között. Itt most ez csöppet sem működik, mert a Kate-et játsszó színészlány alapban nem szép, de még érdekes/izgalmasnak sem neveznénk, egyszerűen egy átlagos 20 éves lány, aki az Olsen-ikrekre hasonlít, amúgy pedig nem tudni, mi alapján kapta meg a filmszerepet.
Ennek alapján nála nem működött az ilyen volt - ilyen lett-menet, hiszen a film elején is ugyanúgy nézett ki, és ugyanolyan semmilyen volt, mint a film közepén, amikor elvileg már a dögös cicát játszotta. Így nem érthető, hogy a gimisztár John Tucker miért vette később észre (sőt, miért kezdett el beleszeretni), ha azelőtt néhány jelenettel ő is keresztül nézett a lányon. Persze nem az egyetlen, amin leakadhatnánk
, ugyanígy nem működik a gyengén felvetett anya-lánya konfliktus sem, nem derül ki, a három összeszövetkező lány milyen amúgy egyenként, és mit adnak hozzá a Kate-bombázó karakter felépítéséhez, és leginkább az sem tiszta a film végén sem, hogy John Tucker egy arcátlan macsó csávó, vagy pedig csak rákényszerült a gimis sztár-szerep eljátszására, amúgy pedig ugyanazok a dolgok érdeklik, és hasonlóan érzékeny, mint, mondjuk az öccse (aki egyébként a film egyetlen természetes karaktere).
Látható, nem egy összefogott tini-vígjátékkal állunk szemben, arról nem is szólva, hogy a humor szinte teljes egészében hiányzik belőle, hacsak a férfinadrágokból kibukkanó női tangák látványát nem tartjuk annak.
Egyszerű, és amúgy sem működő film a John Tucker, aminél szinte észre sem vesszük, hogy ha szépen kihagyjuk.
-finito-
2006-10-20
