Férfiakt
Vágy és irodalom
Ha belegondolunk, nem sok melegfilmet ismerünk a hazai filmtermésből, és az is igaz, hogy a Férfiakt emiatt is lett élből érdekes. A film valóban egy meleg szerelmet mesél el, vagyis inkább egy meleg kapcsolatot, és bár végig azt sugallja, hogy ez egy akármilyen szerelem lehetne, a lényeg, hogy egy középkorú irodalmárt zökkent ki az addigi életéből, azért mi mégis hajlunk rá, hogy egy normál melegfilmmel állunk szemben.
Amit egyébként nem nagyon ajánlunk homofób beállítottságú filmbarátoknak. A rendező láthatóan igyekezett balanszírozni a hiteles meleg szeretkezés bemutatása
és a mindenki számára való fogyaszthatóság között, de a mérleg végül afelé dőlt el, ahol egyértelmű férfi szex-jeleneteket láthatunk, többször is. Tehát ha valaki nem szívesen néz filmen ilyesmit, akkor neki nem ajánljuk a Férfiaktot, mert irodalmi háttér ide, vagy oda, Kerekes Éva, mint feleség így vagy úgy, a hangsúly mégiscsak a Gállfi László-karakter (Tibor) és a Szabó Dávid-karakter (Zsolt) közti testi kapcsolaton van. A történet alapjáraton érdekes, a 49 évesen már magát öregedőnek érző író egyik nap felfedezi magában a vonzalmat és szexuális vágyat, ami egy fiatal srác felé irányul. Valami miatt ezen nem lepődik meg, és a legnagyobb természetességgel sodródik egyre jobban bele az egyoldalú és megalázó kapcsolatba. Idővel egyre több hazugság és jellemtelenség derül ki a srácról, de ez Tibort hosszabb távon nem zavarja, úgy érzi, szerelmes lett ismét, és csak ez számít.
Miközben mi, nézők folyton előre látjuk a Zsolt karakter negatív akcióit, és tudjuk, hogy ebből a történetből jó nem sülhet ki, főhősünk, az író úgy tesz, mintha minden mindegy volna, és hogy egy szexuális indíttatású kapcsolatért kész lenne az egész egzisztenciáját feláldozni.
A film folyton hullámzik, és vele együtt a Zsolto
t játsszó fiatal színész játéka is. Azzal indul, hogy jó megint filmen látni Gálffi Lászlót, mert a színész az első percektől teljes magabiztossággal vesz részt az érzékeny témájú, és látványra sem túl visszafogott filmben. Gálffi remekül játszik, valóban, nehéz lenne belekötni, már ha egyáltalán ilyen szándékunk lenne. Szabó Dávidról tudjuk, hogy kb. 21 éves, és musical-színész, meg hogy ez az első komolyabb szerepe, de mégis, ha ezeket elfelejtjük, akkor azt látjuk, hogy a srác sokkal többször túlzó és erőltetett, mintsem kellene. Lehet, hogy nemcsak az ő hibája, hanem mondjuk, a forgatókönyvé is, mindenesetre elég sokszor szaladunk bele vele idegesítő jelenetekbe, amiken szeretnénk már túllenni. Aztán váratlanul, amikor már hajlamosak lennénk leírni a filmet, bejön egy-egy teljesen jól működő jelenet, amiben Szabó Dávid sem vág felesleges arcokat, és mi azt gondoljuk, hoppá, nem is rossz ez a film.
Ez a hullámzás kíséri végig a filmet, de a végeredmény végül is nem lehangoló, sőt, hiszen azt mindenképp elmondhatjuk, hogy a meleg-filmes műfajban jól teljesített a rendező. Hihetőek voltak a szeretkezések, és azt gondoljuk, életszerűek voltak (lehettek) az azon kívüli együttlétek is. Nem kellett volna sok, hogy tényleg jól sikerült film legyen belőle, mondjuk egy jobb
forgatókönyv (ami túl tud jutni az ismert apollóni / dionüsszoszi konfliktuson, vagyis leegyszerűsítve az elvont irodalom és a túlfűtött szexualitás összeütközésén), Szabó Dávid egy jobb formájában, illetve a feleség-szál érzékenyebb és jobb kibontása.
Meg lehetett volna jobban is csinálni a filmet, átélhetőbbé és közelibbé is lehetett volna tenni a történetet, ami szerintünk ott kezdődik, hogy egy 49 éves férfire nem szabadítunk rá egy kapuzárási pánikot a forgatókönyvben, hiszen ez még túl korainak tűnik. Mindenesetre azért a magyar művészfilmes kínálatban jól megállja a helyét a Férfiakt, amit meglátásunk szerint egyébként nagyon nagy százalékban Gállfi Lászlónak köszönhet.
-olasz-
2006-10-19
