Bódy Gábor és a videó-könyv

::::: science "non-fiction"

e cikk a Bódy Gábor és a videóművészet  c. írás folytatása ..

Több évtized távolából meg kell jegyeznünk, izgatottságába okkal játszhatott bele a tény, hogy az új korszak beköszöntésekor ő ott volt a színen, és fiatal kora ellenére olyan helyzetben találta magát, hogy képes lehetett befolyásolni a történelmet, képes lehetett befolyásolni azt, hogy mindabból, ami lehetséges, ami benne van az új korszakban, az új médiumban, mi minden és hogyan valósuljon meg, hogyan bontakozzon ki. Mert a történelem is csak olyan, mint egy forgatókönyv, egy jó rendező ki tudja belőle hozni a maximumot, egy alacsonyabb fordulatszámon pörgő rendező keze alatt csak töredéke fog megvalósulni annak, ami megvalósulhatott volna.



Az objektiváció már csak ilyen - pusztán azért nem szembesülünk e ténnyel, mert sosincs összehasonlításunk, sosem tudjuk meg, milyen is lehetett volna. Azaz most mégis ... Bódy Gábor jövőt (az akkori jelent és a közeljövőt is) érintő tervei, projektjei egy nagyságrendekkel szofisztikáltabb, emberibb, gazdagabb, művészetileg, kulturálisan pedig pezsgőbb életvalóságot, társadalmat vetítettek előre, mint ami végül megvalósult - azaz bár ezúttal is alulmaradtunk az ipar tehetetlenül terjeszkedő fejlődésével szemben, az összehasonlítási alapunk mégis megmaradt, köszönhetően Bódynak, aki ott volt, és kidolgozta a fejlődés irányvonalait, rögzítette, hogy mi minden volt lehetséges.

Most, néhány (felfoghatatlan) évtized távolából fontos megjegyeznünk azt is, hogy tragikus halála mindenen felül azért is plusz felfoghatatlanul tragikus, mert valahányszor a jelent tekintjük, skizofrén kettős látásunk támad arra gondolva, hogy ha Bódy Gábor itt lenne, ha egészen eddig az időpillanatig folyamatosan jelen lehetett volna, részt vehetett volna az objektiváció folyamatában, akkor most "ugyanez" a jelen egészen másképp nézne ki. A Bódy Gábor által felvázolt jövővel kapcsolatban az a leglélegzetelállítóbb, hogy a roppant közeli jövőre (is) vonatkozott, és maximálisan valóságosnak, megvalósíthatónak tűnt, és tűnik ma is, ha onnan nézzük, ahonnan még ő nézte ...

 

idézet Bódy Gábor "Mi a videó? - Work in Progress" c. 1983-as írásából:

a videó-könyvről
(ami leegyszerűsítve egy videólemez + könyv/füzet, társas megtekintésre, közös böngészésre)
................................
"Kötetlenség és intimitás: ez a kettősség és ami vele együtt jár: a visszatérés a moziterem szennyéből, a múzeumok és galériák rideg berendezettségéből abba a meghitt körbe, ahol a monitor mögött bárpult és pálma áll, előtte pedig kényelmes fotelek; ez a két dolog adja számomra az ilyen új kultúrának a fényét. A monitoron zajló műsor nem kizárólagos, hanem a baráti együttlét egyik fontos alkotórésze. "

................................

 
Ámulatbaejtő.Csodálatos "sci-fi". Egy olyan alternatív valóság bontakozik ki, amely mára csak nyomokban valósult meg, mintha a jövőépítő munkások menet közben elveszítették volna a tervrajzot. Ami megvalósult belőle, az csak lebutított verziója annak, ami Bódy elképzelése alapján megvalósulhatott volna. Dermesztő kettőslátás-élmény. Látjuk az esténként letöltött Hollywood-i filmeket néző házaspárnak látszó "szerelmes" párokat, látjuk a kávézókban, teraszokon, szórakozóhelyeken trendi megjelenésű fiatalokat, amint telefonjaik, notebook-jaik képernyőit böngészik,vagy a falon lévő képernyőket bámulják, s közben az egész asztaltársaság és az egész beszélgetés a központi, mainstream kultúra körül gravitál.

A másik kép,amit látunk, a (még) nem-megvalósult valóság, amelyben"a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán" (ablakán =képernyőjén:)), amikor a fiatalok és idősebbek értelmes beszélgetések és spontán gondolatmenetek szegélyezte időtöltést valósítanak meg. Be van kapcsolva egy képernyő, azon megy egy anyag, ők pedig nem úgy bámulják ezt, ahogyan a mozi sötétjében bámulják a műsort (amely után nem okvetlenül következik gondolkodás), hanem nyitott figyelemmel kísérik. Bármikor meg lehet állítani, vissza lehet tekerni. Az "olvasni" tudó fiatalok az értelmes világban értelmes"műsorok" körül gravitálva folytatnak beszélgetést. Szép is lenne! Ha a fiatalok és idősebbek így szórakoznának, asztaltársaságnyi csoportokban, egy-egy izgalmas videó-könyvet böngészve! Ez azonban itt még mindig nem Kánán.

::::: az Axis, az első videó-könyv megjelenése

Pedig lehetséges lenne. Bódy Vera Bódy Gábor halála után kiadta az Axis-t, az első videó-könyvet, ami Bódy Gábor álma volt. Így volt szerencsénk megfigyelni a "könyvet" élőben is, működés közben. Egyedül annyi nem stimmelt, hogy a képernyőt nézők száma bőven meghaladta a 7-et :) Ott ültek a Kossuth Klubban, egy szürke Grundig televízió képernyőjét bámulva (talán két képernyő is volt, két teremben?) s közösen nézték az Axist. Egy pillanatra megmártózhattak a jövőben - amit Bódy Gábor  provizionált, s amelynek előkészítésén, megvalósításán fáradhatatlanul (és egyáltalán nem eredménytelenül :)) dolgozott. A videó-böngészés ott és akkor megvalósult. A parkettázott padlón kényelmesen elheverve, vagy fotelban ücsörögve, a szomszédos büféből üdítő jellegű italokkal felszerelkezve a jelenlévők egy olyan újszerű szituáció részesei lehettek, amely minden elképzelhetőt felülmúlt. Bódy Vera a nappalijának kinevezett térben némi beszélgetés, előszó, Peternák Miklós által előadott értelmező, gondolat-indító mondat után levetítette az Axis c. videó-könyv videóanyagát.

Kizárólag Bódy Gábor jelenlétének a hiánya felelős azért, hogy az emberek az anyagot nem diszkréten és örömittasan beszélgetve, hanem totális ámulatban nézték végig - hiszen e kiadvány révén (amely a Dumont kiadó gondozásában jelent meg) pontosan azt láthatták, sőt, saját, parkettán ücsörgő Axis-nézés élményük révén pontosan azt tapasztalhatták meg ott és akkor, amiről végérvényesen lemaradtak. Egy szellemileg pozitívan inspirált és stimulált kort. A videó és a videó-könyv korának pompázatos nyitányát, megvalósulását, amikor a szellem napvilága vibrál képernyőinken. Abban a pillanatban veszítettük el, amikor megkaptuk - amikor felfogtuk, hogy mit kaptunk, illetve mit veszítettünk el.


A videó-könyv Bódy Gábor álma, szívügye, egy újfajta gondolkodási, kifejezési és befogadási formula, amely alapvetően non-lineáris. A tény, hogy a videó kazetta alapvetően lineáris lejátszást tesz lehetővé (sőt, a szerkesztésre is ez áll), ne tévesszen meg senkit, Bódy eleve videólemezekben gondolkodott (rajta tartotta a szemét az iparon, és tisztában volt azzal, mikor mi fog kijönni, és stratégaként számolt is vele, lásd a video 8-as kamera érkezését is már évekkel a megjelenés előtt várta). A videó-könyveket már az elején is leginkább lemezen képzelte el - lemez azért tetszett neki, mert a képminősége nagyon jó, és ... mert tetszés szerint meg lehet állítani, ki lehet merevíteni ... (azaz a non-lineáris megtekintés, videó-böngészés lehetősége miatt :)).

Bódy ezer ponton, és ezer szinten rugaszkodott el az akkori jelen kultúrájától, a jövő lehetséges kultúrája, egy vadiúj típusú (demokratizált, decentralizált) mozgóképi kultúra felé. Elrugaszkodott először is a befogadás szintjén a mozik lineáris műsor-lejátszó intézményétől (beülsz, megnézed, kijössz, hazamész), és attól is, hogy valakik sötétben némán nézzenek végig egy anyagot. Bódy víziójában az emberek világosban néznek közösen "filmeket", videókat (anyagokat). Egymás jelenlétét nem elszenvedve (mint ma a moziban), hanem akceptálva is, baráti jellegű társaságban, és úgy, hogy miközben nézik az anyagot, gondolkodnak, sőt értelmeznek, beszélgetnek is.

Bódy elrúgta magát a műsor(anyag) készítés szintjén is a tömegkultúrától. Számára a lényeg az egyéni kreativitás, a valóság szabad stílusú értelmezése volt - ezt a szabadságot szerette volna a publikum számára elérhetőként látni.

idézet Bódy Gábor - Work In Progress c. írásából:
"A videótörténeteknek megvan az az előnye is, hogy állandóan újravághatja, kiegészítheti és mintegy újraírhatja őket az ember. "

Jellemző, hogy miközben a legmodernebb szintet képviselő videót propagálta, a Super 8-as technikát továbbra is kedvelte, vidéki amatőr filmklubokba is leutazott, hogy a Super 8-as technikát népszerűsítse. A Kutya éji dala kapcsán pedig a S-8-as betétekre ugyanolyan büszke volt, mint  a videó részekre. Ebből csak azt vonhatjuk le, hogy számára az igazi nóvumot nem a videó technika fizikai újszerűsége jelentette, hanem az, hogy a hétköznapi emberek kamerát kaphatnak  a kezükbe, és saját maguk készíthetnek, szerkeszthetnek, publikálhatnak filmet, műsort, anyagot, amit más emberek (az ipari csatornáktól, mozitól, tévétől függetlenül) szabadon megtekinthetnek.

Bódy a videó-könyv projektjével a szabad terjesztés terén is elrúgta magát az uralkodó szokásoktól, az elfogadott rendszertől. Nyilvánvalóan fontos volt számára a befogadás szabadsága is, az, hogy a néző az anyag készítőjével egyenrangú szubjektumként, az anyag megtekintését végiggondolkodva (adott esetben) végigbeszélve  vegyen részt a megtekintés, a szeánsz folyamatában - és ne egy passzív  végfelhasználóként.


korabeli újságcikk az Axis-ról, Petrnál Miklós tollából (1986)
   
A videó-könyv nem a tömegkultúra médiuma, bár az ipar óriásai által gyártott anyagokat is célba lehet juttatni vele, Bódy elsősorban perszonális, művészeti, szociografikus anyagok célba juttatásában gondolkodott. Vegyük észre, a videó-könyv gyakorlatilag a televízió komplementere. Amíg a televízió csupán formálisan, motorikusan tartja működésben a társadalmat, mint egy lélegeztetőkészülék, addig a videó-könyv eljuttatja az otthonokba, közösségekbe a valóságértelmező kreativitást, valamint a mások által készített fogalmazványok szabad, kötetlen befogadásának lehetőségét - pont úgy, ahogyan egy könyv teszi lehetővé egy író művének, gondolatainak befogadását, illetve, ahogyan az írás  és a nyomtatás lehetővé teszi az emberek (írók és olvasók közössége) számára, hogy szellemileg felemelkedjenek. A felemelkedés, a kulturális virágzás motorja az "olvasás" (esetünkben videó nézés). A videó-könyv egy alternatív kultúra alapja - a televízió passzív fogyasztói kultúrájához képest.

idézet a Work in progress c. írásából:
..................................
"Most, 1983-ban keresem a lehetőségeit annak, hogy minél gyakrabban és minél személyesebben dolgozhassam videóval. Tudatában vagyok, hogy sokan csak zenei vagy képzőművészeti tevékenységük kibővítését látják a kazettában, mások számára pedig főleg a dokumentáció és a demonstráció hatékony közege. A magam részéről azonban én remélem, hogy irodalmat csinálhatok vele. Ez végső soron nem jelent mást, mint egy új nyelv felszabadítását, képek, szavak és zene szabad természetéből fakadóan kötetlen egymás mellé rendelése által. Egy olyan nyelv felszabadítását, amelyet eddig a mozi és a tévé tömegkultúrája formált és részint deformált is. Most a szekularizált irodalomhoz és a képzőművészethez hasonlóan személyessé válhat, s ezzel magától értetődően a tömegkultúrát tevékenyen inspiráló tényezővé is."
..................................

Fontos megemlíteni, hogy Bódy Gábor nem az entertainment oldaláról közelítette meg a filmet - hanem a társadalom jobbá tételének aspektusából. Nem az üzletet látta benne, és nem is a technika továbbfejlődésének a lehetőségét, hanem az ember szellemi szabadságának a kiteljesedését, amely nála végső fokon a társadalom életminőségének a javításába torkollott (nála a valóságról készült anyagok végül visszahatnak a valóságra, és ennek a haszna nem az, hogy pénzt termel az alkotójának, hanem, hogy a társadalom értelmesebben, érzékenyebben működővé válik).  Új videóműfajok c. írásában például felemlíti, milyen jó lenne a zene és a tánc aktuális megvalósulásait, stílusait rögzíteni, s publikálni, hogy az anyag a fiatalokhoz eljusson.  E tervében a mozgatórugó kimondottan az volt, hogy egy új, értelmes és érzékeny korban legyen vége annak, hogy az új generációkat mindig elnyomják a korábbiak, és nem értik meg őket.

idézet az új videóműfajok c. írásából:
..........................................
"A zene és a tánc (továbbá az e köré csoportosuló jelhordozók, viselkedésformák) folklorisztikus erővel törnek fel és újulnak meg, valahányszor egy új nemzedék mint még integrálatlan kisebbség jelentkezik a társadalomban. Az erre vonatkozó példákat és nézeteket összegyűjteni éppúgy kulturális kötelesség, mint megteremteni egy pozitív és nem pusztán represszív integráció lehetőségét."
..........................................


A videó az, amely segítségével a költők költészetet hoznak létre, és videó-könyv formájában költészetet (filozófiát, valóságértelmezést, szociográfiát) juttatnak el más emberekhez, akik a képernyők előtt ülve maguk is költők, úgy, hogy vagy már azok voltak, vagy abban a percben váltak azzá. A videó és a videó-könyv lehetővé teszi, hogy a szellem napvilága ott vibráljon rengeteg képernyőn - mint ott a Kossuth Klubban az Axis "vetítésekor"- közös megtekintésekor.



A videó-könyv egy új típusú művészet-befogadási forma,  amely lehetővé teszi azt a természetes intimitást, amit a gyerekek festészeti albumok böngészésekor élnek át, vagy amit a tinédzserek a magazinok közös böngészésekor valósítanak meg  (amikor a 90-es években egy kávézóban ketten vagy többen nézegetnek egy magazint). Társas  művészetbefogadás - csodálatos idea, és a valóságban is létezik, például a fiatalok és idősebbek ezért járnak közösen fesztiválokra, koncertekre.
(Ha már koncerteket említünk, érdemes megjegyezni, hogy ma videó segítségével mozikban operaelőadásokat, balettelőadásokat vetítenek le az összegyűlt művészetbarátoknak - nyomokban már ez is hasonlít a videó-könyvhöz, leszámítva, hogy moziteremről van szó, és borsos jegyárakról, ugyanez az óriási vászon helyett LCD képernyőn, vezeték nélküli fülessel, egy mozi üvegablakos kávézójában még kellemesebb élmény lenne).

::::: a DVD, s azon is túl

Napjainkban, valahányszor a könyvespolcunkra tekintünk, a könyvek közt ott sorakozó DVD-kre (melyek közt óriási hiányként tátong Bódy Gábor filmjeinek és videóinak a helye), nem tudunk nem gondolni Bódy Gábor elképzelésére arról, hogy a videó-könyv nyomtatás, illetve a videó-könyv kora majd hogyan fog kinézni.
Ma a DVD (éppen kifutóban lévő) korában már látjuk, hogy a videó-könyv tényleg lehetséges, és bár túlnyomó részt a DVD-t is az ipari mozgóképes termékek lineáris (mozi vetítés szerű) megtekintésére redukáljuk, mégis számtalan izgalmas anyag jelent meg DVD-n, melyek lehetővé teszik  a videó böngészés élményét, köztük a Peternák Miklós által készített Flusser-könyv (amely konkrétan könyv formáját ölti, és nem is véletlenül).
A DVD kísértetiesen hasonlít a videó-könyvhöz, ám mégis elmarad attól, lévén, hogy a társas DVD nézés, videó böngészés végül nem kapcsolódott e formátumhoz.  Tény például, hogy a '90-es években a társadalom és a társasági érintkezés szokások sokkal inkább lehetővé tettek egy közös filmnézést egy VHS magnóról, mint ma, amikor minden háztartásban ott porosodik egy DVD lejátszó.

A DVD mint perszonális publikációk médiuma sem igazán vált be, mivel az iparilag írt DVD-k sokkal jobb minőséget képviselnek. Végül pedig ha belegondolunk, ma már egy blog sokkal profibban, rugalmasabban, s böngészhetőbb formában tesz lehetővé intellektuális publikációkat, mint egy DVD, amit sokszorosítani is kell, és célba juttatni is.

A DVD a minőségromlásos "másolásvédelemmel" ellátott VHS után felszabadulást jelentett, hiszen az anyag digitálisan van tárolva a lemezen, mégis, a formátum, a menü bonyolultsága, az ingyenes DVD szerkesztő programok hiánya a DVD-t is egy nehézkesen terjeszthető formátummá degradálták - nem is említve az mpeg 2 tömörítést, amely bár a Music Television-t forradalmasította, filmek, hosszabb anyagok esetén kifejezetten nehézkes - nem úgy, mint az mpeg4 (jellemző, hogy a Youtube nem használt mpeg2-t egyáltalán, csak flv-t és újabban mpeg4-et).
Mindezek ellenére, valahányszor a könyvespolcunkra tekintünk, a könyvek közt ott sorakozó DVD-kre, nem tudunk nem gondolni Bódy Gábor elképzelésére, arról, hogy a videó-könyv nyomtatás, illetve a videó-könyv kora majd hogy fog kinézni ... sőt, amikor a jövő jelenünk ajtaján kopogtató, jelenünk ablakán bekukucskáló technikai, kommunikációs invencióit látjuk, még inkább az az érzésünk, a világ kezd felnőni Bódy és a videókultúra forradalmához ...

::::: a videó-könyv ma

Bódy Gábor videó/könyv-ideája egy-két alkalommal már megvalósult (a DuMont kiadó maga is több videó-könyvet producelt, köztük Peter Weibel egyik videó-könyvét) s most úgy tűnik, a technikai fejlődés kezd eljutni oda, hogy a videó-könyv műfaja általánosan elterjedhessen.

Ma, amikor bárki e-book-ot hozhat létre a saját íróasztalán (ma már íróasztalt sem használunk), ma, amikor bárki képet, hangot szerkeszthet "a gépén", éspedig úgy, mint ahogyan azt  a televízió stúdiókban teszik (ugyanolyan minőségben), ma, amikor minden turista, sőt, minden helyi lakos is videó kamerával felszerelkezve mászkál a városban, ma már elmondhatnánk, hogy minden adott a videó-könyv valódi megjelenéséhez, széleskörű elterjedéséhez. A palatáblákat revitalizáló PDA -k, érintőképernyős lap-komputerek, vagy a komputereket a tv-képernyővel összekötő modern csatlakoztatási lehetőségek (HDMI), illetve a széles sávú internet korában, amikor bárki meg tud mutatni bárkinek egy videót, a videó-könyv - még ha a könyv formátumot levetkőzve is - de tényleg univerzálisan elérhetővé válik.

lásd az Institute of Network Cultures idei konferenciájának címét: the Unbound Book (Kötetlen könyv)

Ma minden adott - technikailag. Ma egy INFERMENTAL számot összeállítani technikailag gyerekjáték lenne, mindenki interneten küldené át a videóját a szerkesztőségbe, postaköltség, kézbesítési idő, és másolással járó minőségromlás nincs többé. Ráadásul korlátlan számú befogadóhoz el lehet juttatni a kész anyagot. Technikailag paradicsomi állapot - mégis, a gyakorlatban olyan (társadalmi, társas érintkezési, pszichológiai) gátak, akadályok jelentkeznek, melyekre Bódy korában nem számítottunk volna - s mindazt a támogatást, amit a technika kínál, az emberi tényező elnyeli.     


az INFERMENTAL 1980-1986 c. kiadványból
                
Ma már szinte úgy láthatjuk, hogy egy adott technika mindig akkor válik elérhetővé, amikor a társdalomban már megjelentek a gátak, amelyek megakadályozzák, hogy valamiféle intellektuális forradalom jöjjön létre az illető technika elterjedése nyomán. A valóság persze ennél nyilván szomorúbb, nyilván valami olyasmiről van szó, hogy a kezünkbe kapott szabadságot nem vagyunk képesek valódi szabadságként tekinteni, mert az kihívást jelentene, s inkább ösztönösen elzárkózunk az alkalmazásától, ahogyan Buñuel Öldöklő Angyal c. filmjében nem tudnak kimenni a szobából a vacsoravendégek, mert pszichológiailag blokkolják magukban ezt a lehetőséget.

::::: az emberi, társadalmi tényező

A videó-könyv műfaja mára már elérhető valósággá vált, észre kell azonban vennünk, hogy ehhez a mi aktív társadalom formáló részvételünk, beavatkozásunk is szükséges. A művészet (észre kell vennünk) nem játszódhat a társadalmon kívül, amelyben élünk, nem valósulhat meg anélkül, hogy emberek egymással intellektuálisan érintkeznének, konfrontálódnának, no és persze önmagukkal is, saját életükkel, életvitelükkel, saját gondolataikkal.



Más szavakkal: akármilyen kényelmes, ergonomikus lehetőségeket is kínál a technika, művészet és valóság-értelmezés csak akkor jön létre, s csak akkor terjed, ha az emberek kimásznak abból az  érdektelenségből, amit a fogyasztói kultúra kiszab rájuk. A televízió atomizálta a modern társadalmat, s közben az egyéniségeket szürke tömeggé mosta. Az emberek társas érintkezési szokásai visszafejlődtek, beleértve a pohár bor melletti filozofálást (a korsó sört is említhetnénk, Hrabal törzskocsmájában, a Tigrisben, a hétköznapi filozófia, a beszélgetés kultúrájának bölcsőjében ma egy egy LCD képernyő ontja a központi adást foci VB idején - szerencsére, csak akkor), a művészek pedig hivatásosak lettek és közben óvatosak is, mint a kötelékben felderítést végző katonák (a komoly kollektív munka közben nem való egyénieskedni, sem viccelődni, és minden lépést komolyan meg kell fontolni).

Társadalmunkban ma a "defenzív többség" az uralkodó állapot, innen kellene a proaktivitás irányába elmozdulnunk, a "menekvés kertjének" szindrómájától, a "kutya éji dala" kollektíve expresszív állapotáig. Az emberek a televízió felülről jövő, központi, 'industry-to-humans' adásának közvetlenül csatolt, egymástól elszigetelt végfelhasználóivá lettek, a beszélgetés-, írás, gondolkodás-, videókészítés alapú, alulról jövő, H2H (human-to-human(s)) alternatív kultúra, amelynek Bódy szellemi szabadságharcosa volt, a nemlét határáig húzódott vissza. Ma az alternatív kultúra helyén periferikus kultúrát találunk, amely nagybani beszállítójává lett a mainstream kultúrának (függetlenség nélkül, alárendelt formában). Ugyanúgy, ahogyan Mrożek és Jeles András főhőse, az utolsó politikai fogoly a Rendőrség  / Mosoly Birodalma c. darabban nem akar többé rendszer-ellenes lenni, ma már senki sem akar a mass médiával rivalizálni, hanem annak élvezőjévé akar válni - mint mindenki más is.

::::: videó-könyv: az alternatív kultúrák médiuma

A videó-könyv egy praktikusan keresztülvihető futurisztikumból mára könnyedén elérhető, bármikor megvalósítható potenciális valósággá vált, ugyanakkor sem az alkotói, sem a befogadói oldalon nem honosodott meg a használata - ma még. Miközben a videókészítés gyakorlata az általános műveltség része lett, s például a youtube HD felbontásban bármilyen hosszúságú videók megosztását lehetővé teszi (azaz egy HDMI kimenettel rendelkező PC és egy TV vagy projektor segítségével bárhol és bármikor helyben és percek alatt megrendezhető egy film- ill. videófesztivál, és ingyen!), a videóművek szigorúan megmaradnak a múzeumok értékgaranciát jelentő falai között, s gyakran műtárgyként értékesítik őket, monitorral együtt, mintha azok monitor-vászonra festett festmények lennének  (ahelyett, hogy a festményeket is inkább LCD képernyőkön "sokszorosítanánk", s juttatnánk el emberekhez, egyfajta "adás" vagy "szimultán show" formájában - lásd a Wahorn tűzvész c. cikkünket).

Ma, 30 évvel azután, hogy Bódy kitalálta a videó magazint (Infermental), majd utána a videó-könyvet (Axis), és kidolgozta, hogyan szervezzük meg értelmesen a könyvnyomtatás kora utáni videó korszakot, úgy tűnik, a technikát kipipálhatjuk. Ma végre megérthetjük Bódy eredeti gondolatát, amelyben az egész kulcsa, az érdeklődés, az, amit Bódy (mint a világ egyik legértelmesebb fiatalembere) adottnak tekintett, és amiből akkor még bőven volt. A videó-könyvnél nem a hordozó számít, és nem is a mellékelt füzet (tehát az eredeti videó-könyv formátum) - hanem a tartalom célba juttatása, úgy, hogy azt a befogadók ne passzív végfelhasználókként fogadják be, hanem aktívan és kreatívan.



Mára az írás alapú kultúránk funkcionális válságba került, kezdve egy új típusú diszlexiával, az emberek szövegértési, jelentéstulajdonítási zavaraival, s folytatva azzal, hogy ma már a szövegeket is kezdjük non-lineárisan, böngészve olvasni (ezért nagyszerű, hogy rendelkezünk a HTML nyelvvel, amely leköveti és kiszolgálja a strukturált, böngésző jellegű, nem-lineáris olvasást és írást). A lineáris szövegolvasás kora lejárt (alkalmanként bármikor lehetséges, de az ember személyes kommunikáció forgalmának már csak törékeny kis hányadát teszi ki).
Regények, versek, novellák, esszék, színház, performance - egy letűnt kor édességei, mint a klasszikus zene. A művészet és dokumentarizmus (és Hrabal-i Tigris kultúra) nélkül nincs érdemi valóságértelmezés, és amíg a tömegmédia, a társadalmakat felülről koordináló ipari info dealerek 24/7 alkalmazzák a videó technikát- és nyelvet, az ember egyfajta őskorba került. Őskori állapotba kerültünk, hiszen nincs meg a nyelv, nem alkalmazzuk a médiumot, amelyen egymással kommunikálni lennénk képesek, nem nőttünk fel (vagy túl felnőttek, túl merevek vagyunk) a videóhoz, s ez óriási aránytalansághoz vezet.
Kultúr-termék fogyasztásunk zömét ipari termékek teszik ki, és amíg nincs olyan átütő kortárs művészetünk, alternatív kultúránk, valóságkutatás projektünk, amely valódi alternatívát kínál az ipari kultúrtermékekkel szemben, addig egy süllyedő kultúrában utazunk, kiszolgáltatott helyzetben.

A televíziót persze felfoghatjuk úgy is, hogy a videónyelv primitív formában totálisan elterjedt, "mindenkinél be van kötve", ami bármikor alapot kínál a szofisztikált kifejezések létrehozáshoz, befogadásához. Csak rajtunk áll, hogy hajlamosak s képesek vagyunk-e a valóságunk értelmezésére, hogy élünk-e a videó kínálta fantasztikus lehetőséggel vagy meghúzzuk magunkat itt, ebben a hirtelen keletkezett őskorban, amíg jönnek más generációk, akik már nem lesznek ilyen bumfordik :)


Az emberek máig sem értik, hogy annak idején miért a VHS terjedt el, és nem a nagyságrendekkel komolyabb minőséget képviselő Betamax (az Axis természetesen Betamax-on jelent meg :)). Lehetett volna másképp is, s ez az egész videóműfajra igaz. Lehetett volna úgy például, hogy 5 évvel megelőzve a web létrejöttét, a kábeltévék egy nemzetközi hálózatából egy nemzetközi videó network jön létre, az Infermental szerkesztőségéhez hasonló diszlokalizált nemzetközi szerkesztőség által szerkesztett videócsomagokat cirkulálva (Bódy stratégiai tervbe vette a kábeltévékkel való kooperáció kidolgozását). Egy art-video, illetve videó network (Bódy nem nagyon használta az ART előtagot, hiszen számára nyilván evidens volt, hogy művészetről beszél, plusz a videót nem is mint egy elit műfajt, hanem mint népszerű, köznyelven íródott "olvasnivalók", néznivalók szekularizált műfaját tekintette) természetesen nem tudott volna annyi anyagot termelni, mint a music industry az MTV képernyője számára. Ezzel együtt a kommersz  music videók ("a videóklipek") elterjedése mellett minden további nélkül kialakulhatott és megkapaszkodhatott volna egy művészeti videócsatorna, egy low key nemzetközi videó network.

Mindez persze csak spekuláció, ugyanakkor biztosra vehetjük, hogy ha Bódy Gábor tovább dolgozhatott volna, a történelemnek, illetve a vizuális kultúránknak ez a cselekményszála a lehető legteljesebb mértékben kibontakozott volna.

::::: ma ismét: az új korszak határán

Ma mindenesetre egy posztmodern fázis után mintha ugyanott találnánk magunkat, ahol Bódy Gábor volt a '80-as évek legelején: egy új kulturális korszak, egy videó alapú kulturális korszak határán. Bódy alaposan megelőzte a korát, sőt, a mi korunkat is, ám fontos megjegyezni, hogy Bódy nem egy Leonardo volt, aki olyan dolgokat álmodott meg, melyeket a valóságban nem tudott még megpillantani. Mindent, amit kitalált, láthatott megvalósulva, működés közben. Bódy nem is egy Goethe volt, aki a Faust 2. részével úgy robbantotta szét az általa alkalmazott műfaj kereteit (túlterhelve, túltágítva azt :)), hogy nem állt módjában megtalálni, felfedezni az új műfajt, amelyet műve előfeltételezett - s ami nézetünk szerint a videó :) A videó, éspedig úgy, ahogyan azt Bódy Gábor a Psychotechnikum-ban alkalmazta, illetve a terveiből kiolvashatóan alkalmazta volna. (Ha belegondolunk, a Faust 2.  a Psychotechnikum-ra minden egyéb műnél jobban hasonlít, lásd, miután elolvastuk a Psychotechnikumot, a Faust 2. vizualizálása sem okoz többé konfliktusokat).

A videó-könyv kultúra, a  társas és értelmes videó-böngésző-befogadás, illetve a kreatív, gondolkodó videókészítés Bódy korában újdonság volt, művészek számára kommunikációs forradalom, a kultúra nézőpontjából egy elérhető kulturális luxus, egy vadiúj választható lehetőség. Nem úgy, mint ma.


 
Időközben az infrastruktúra kiépült, a technika megszületett, s az ember autentikus felszerelései közt, a ruha, a cipő és a telefon mellett megjelent a videó kamera is. Azaz már mindenki szájában ott van a "nyelv", csupán meg kell tanulni használni. A használat, a videókultúra kiépítése azonban többé nem egy választható plusz, hanem egy vitálisan szükséges minimum. A tömegmédia, a TV és web atomizálták a társadalmakat, abszolutisztikus befolyással bírnak, s az intellektuális egyensúlyhoz elengedhetetlen alternatív kultúra elsivatagosodott. Sürgősen meg kell tanulnunk kreatívan alkalmazni, saját kifejezések közlésére, terjesztésére, befogadására használni az eszközt és a nyelvet, amelyen az ipar most kizárólagosan és egyoldalúan kommunikál velünk (szemben). Egy globális korszakváltáson megyünk keresztül egyébként is, és nemcsak a kultúra alapját képező médium tekintetében. Egy intellektuális stratégiaváltás küszöbén állunk, amely során olyan decentralizáló átrendeződést kell végrehajtanunk, mint annak idején az amerikai hadsereg, amikor az internet ősét (ARPANET) létrehozta. Egymáshoz horizontálisan kapcsolódó, egymással nem kiegészítő üzemmódban, hanem párhuzamosan működő szellemi csomópontokra van szükség, hogy ha az egyik megfertőződik, a többi zavartalanul funkcionálhasson tovább. Ezek összességeként pedig egy alternatív kultúrára van szükség, arra, hogy az emberek mindig választhassanak TV (tömegmédia, web), vagy VIDEÓ (független média), piros kapszula vagy kék kapszula.

A videó helyzete egyáltalán nem reménytelen, gondoljunk mindjárt az Age of Stupid c. "filmre", amely valójában egy videó, és nemcsak a felvételi és vetítési technikája miatt, hanem a szerkesztése, sőt a sztorija révén is - miszerint amit látunk, az egy antológia, pont, mint az Axis-ban, kutatók böngésznek a múlt (valójában jelen) dokumentumai közt ... (az Age of Stupid-ban csak egy kutató van, Pete Postlethwaite).
Az Age of Stupid a mainstream filmgyártást, a kommerciális filmgyártás totálisan megkerülve, kihagyva, átugorva jött létre, ráadásul, egy intellektuális összefogás nyomán világraszóló globális premiert ünnepelhettünk, a tömegmédiát kihagyva több helyszínről élő közvetítéssel, és "sztárokkal" (Pete Postlethwaite, Thom Yorke). Az Age of Stupid forgalmazása is rendhagyó ... és láss csodát (nem először), amit Bódy Gábor kitalált, totálisan működik: a forgalmazás lemezen történik, és a mozikban való vetítése mellett abszolút támogatott a kiscsoportos közösségi, társas megtekintés is ...


still image - Age of Stupid (Pete Postlethwaite dokumentumok közt böngész)

Az Age of Stupid azért is érdekes, mert bár Bódy Gábor-i értelemben, Infermental-i értelemben abszolút videónak minősül (mi másnak?:)), mégis, mivel nem un. "art video", sokan inkább "dokumentumfilmként" tekintik ... tévesen ... ez azonban újabb tanulság, miszerint a videót rehabilitálni kell, vissza kell engedni a hétköznapok, a valóságértelmezés mezejére, hogy se a kommersz "videóklipek" (music videók), se a szigorú "art  videók" ne sajátítsák ki, ne szűkítsék le a videó univerzális spektrumát ...

Végiggondolva kultúránk pillanatnyi helyzetét, elmondhatjuk, végül is minden adott, Bódy Gábor után immár mi is .. elérkeztünk a jövőbe, amely itt van, és remélhetőleg sosem lesz vége ... csupáncsak fel kell nőnünk - mind a valóság által produkált kihívásokhoz, mind pedig a technika által felkínált játékszerekben rejtő fantasztikus lehetőségekhez, melyek az ember szellemi felegyenesedéséhez vezethetnek  :))