Moziszitu 2011 - Hangyák és torrentek

E cikk apropóját a Magyar Hangyával és az Odeonosokkal készült interjú adja. Egyrészt örülünk, hogy a mozisok foglalkoznak a válsággal, másrészt attól tartunk, hogy ez még mindig nem az igazi válság-kezelés, és még mindig csak a régi szisztémának vetjük be az újabb és újabb atomfegyvereit, ahelyett, hogy egy teljesen más úton indulnánk el, egy új mozikultúrát kiépítve.

Donáth Péterrel volt szerencsénk beszélgetni egy korábbi cikkünk kapcsán, amely arról szólt, hogy a művészmozik csökkentsék a mozijegyáraikat. Ekkor halottunk először a Magyar Hangyáról, amiről már ekkor is azt gondoltuk, hogy jó, mert keres kiutat a válságból, de hatástalan, mert a régi rendszer keretein belül gondolkodik.

Ekkor azonban (1 éve) a Magyar Hangya még egy indulás előtt álló projekt volt, és olyankor nem ér kritizálni, de még vitatkozni sem. Nos, azóta eltelt egy év, és a Magyar Hangya bizonyított, megmutatta, hogy hogyan működik az általuk propagált rendszer, s ezek már konkrétumok, amiket érdemes megvizsgálni.

A tavalyi benyomásunk egyébként áll, továbbra is, a megvalósulás tényeinek fényében is úgy látjuk, itt nem válságkezelésről van szó, hanem a válsághoz való alkalmazkodásról. A Magyar Hangya szisztémában (szerintünk) szó sincs a mozi-kultúra meggyógyításáról, ehelyett csak a keretek tágításával próbálkoznak, a mozit kiviszik a party-kultúrába. Mondjuk ki, a tini, kora-húszonéves party-kultúrába, ahol ha jönnek a tinik, akkor tömegével jönnek, lásd West Balkan (nem a tragédiára gondolunk, hanem az őrületes sikerre, a tinik., kora-húszasok tömeges együtt-mozgásán alapuló óriási anyagi sikerre). Sejtésünk szerint egyébként a név is, hogy Magyar Hangya ebből eredhet, útvonalakat hoznak létre azoknak a vezér-hangyáknak a segítségével, akik tini-tömegeket vonzanak maguk után :)

(mindenki tudja, hogyan működik a hangyáknál az útvonal megjelölés, nemde?:))

A party-kultúra felé való nyitás, a mozinak a party kultúra közegébe való kitoloncolása nem a kedvenc jelenségünk. Volt például a reklámzabálók éjszakája (akkoriban rendszeresen írtunk lelkesedő cikkeket reklámokról, persze akkoriban még mások voltak a reklámok, akkor azonban, amikor videón levetítették nekünk, hogy emberek X ezer forintot befizettek azért, hogy egész este reklámokat nézzenek a kongresszusi központban vagy valamelyik plázában, felfordult a gyomrunk). Nem-nem! Nem a Magyar Hangyáról beszélünk - a reklámzabálás tök más - csak a szisztéma alapjai hasonlatosak.

Toldi MOzi 2010 május

A tinik tömeges mozgatása egy olyan eszköz, ami a kultúrát a lehető leggyorsabban teszi tönkre. A tinik ugyanolyanok, mint minden más réteg, leszámítva, hogy náluk van olyan, hogy valamiből egyszerűen nem akarnak kimaradni, mert mindenki benne van. Ez az az ösztön (ami a frissen felfedezett nemiséggel, és a frissen felfedezett társasági nyomulással, a nagy szociális játékkal kerül be a képbe), amely hegyeket képes elmozdítani. Konkrétan egy tini képes órákat ordítozni a szüleivel, ajtókat csapkodni, visszavinni az összes üres üveget, hogy egy olyan eseményen részt vehessen, ahol a többiek, akik számítanak, ott lesznek. Ez a legvadabb erő a szórakoztatóiparban. Ezt mozgatja meg a Magyar Hangya.

A gond természetesen az, hogy ez egy utolsó utáni plusz egyedik fázis, amely még egy adag bevételt kiprésel a társadalomból, miután kicsavarva elengedi, hogy aláhulljon - az apátiába.

Nem kéne, hogy így legyen ..

Nézetünk szerint a kultúrát érdeklődés gerjesztésével, az érdeklődési spektrum tágításával lehet és érdemes gyógyítani. Erre a mi gondolatunk az, hogy a mozizást terjesszük ki a mozi előterére, legyenek tévék, amelyeken társas „szórakozás”, időtöltés formájában lehessen megtekinteni videókat, mindenféle videókat, youtube-on elérhető videókat !!, dokumentum filmeket, és még a Balázs Béla stúdió archívumát is. Mindezt társas érintkezés formájában, kávézás ücsörgés mellett, vezeték nélküli fülesekkel, vagy asztalba épített szolid hangerejű hangszórókkal. Üljenek be biciklisek biciklis videókat nézni egy délután során a Toldi előterébe, kávézójába. Nem a moziterem sötétjébe, hanem a kávézóba. Ma már ismeretterjesztő filmek, videók milliói elérhetők, amik valóban érdekesek. Amik gondolkodást inspirálnak.

Ezeket a délutáni session-öket pedig időnként valami extra tematikával is meg lehet küldeni, valami live action-nel (egy előadó élőben valamely érdekes témában), vagy valakinek a vadiúj videója. S mindez délutánonként fejeként 1 Euró ellenében.

De nem ez a lényeg, ez a pár sorban vázolt ötlet nem a Magyar Hangya ellentettje, hanem csak egy a lehetséges ezer ellentett közül, amelyek azon alapulnak, hogy nem a kihunyóban lévő érdeklődésre küldünk rá egy utóégetést, hanem a meglévő érdeklődés halvány fuvallatait összegyűjtve, majdnem nulláról kezdünk el építeni egy új mozgóképes kultúrát (jobb majdnem nulláról, mint az apátia mínusz 10-éről indulni!).

Ráadásul az érdeklődés generálás a Magyar Hangya lényegétől alapvetően nem is idegen. csupáncsak nem szabad összetéveszteni a tinik tömegszerű terelését a személyes érdeklődés felkeltésével. Értsd, nem mindegy, hogy valaki azért érdeklődik-e, mert mindenki más is, vagy azért, mert a dolog önmagában, abszolút értékben érdekes.

A Magyar Hangya természetesen nem hibás, sőt, dicséretet érdemel, mert a moziforgalmazás egyetlen szereplőjeként próbál a 3D-be menekülő, süllyedő moziból kitörni. Éppenséggel máris adunk egy ötlete, amely alapötlet - érdeklődés generálásához: videófesztiválok, havonta. A lényeg, ma már mindenkinek van videója, a videó azzá a kreatív gondolkozó-szerszámmá vált, amiről Bódy Gábor beszélt, mindenki tud felvenni is, vágni is. Havonta 1x (egy az adott hónapban kiadott téma alapján) csoportok és egyének videókat készíthetnek, amelyeket csomó hozzájuk hasonló fiatal fog megnézni. Először, a premier alkalmával, közösen, élőben (a youtube-ról vetítve).

Így, a fiatalok maguk is alkotókká válnak. Hamar ráéreznek a videóval való gondolkodás, a kifejezés szabadságának erejére, ne várjuk meg, hogy erre is egy megasztár épüljön rá :) Ne várjuk meg, hogy a fiatalok tehetségét fizetett bunkók bírálják el multinacionális óriáscégeknek profitit termelve. A fiatalok unatkoznak a jelenlegi kultúrában, mert rossz szerepet szánunk nekik - azt, hogy legyenek kultúra zabálók, passzív fogyasztók. Ennek az ellenkezője sokkal jobban működne :)) Ennek drukkolunk.

A mozi ma már abszolút nem az, ami volt - ráadásul baromi drágák a jegyek. A filmek pedig baromi kiszámíthatóak. Ráadásul letölthetőek. A sok-sok tévénézéstől pedig (a legkiválóbb elmékről derül ki napjainkban, hogy tévésorozatok rabjai!) nemcsak az érdeklődés fakul ki, de a filmekkel kapcsolatos elvárásaink is. Abszolút egy új korszak határán vagyunk, amelyben óriási lehetőségek rejlenek (nem elsősorban üzletileg!), és akiben van türelem és odaadás, jó sokat kihozhat a lehetőségekből. Rengeteget. A nagy bevétel szót azonban érdemes elfelejteni - új kulturális korszak következik, ez már a posztmodern utáni idő, itt már egészen más szabályok érvényesek, és tuti nem a modern koréi. Az új kulturális korszakban például már most is sokan alapvető emberi jogként tekintik a kultúrához való ingyenes és szabad hozzáférést - nyilvános helyeken is :)))


alternatív mozinézés: Super-8-as vetítés a Pántlika presszóban :))

Visszatérve a Magyar Hangyára, tényleg látszik, hogy sokat foglalkoznak azzal, hogy mi mindent lehetne. A legjobb ebben az interjúban az, hogy említik, a letöltések nincsenek ellentétben a mozival.

Abszolút egyetértünk. Az emberek otthon néznek mozit, mert a moziban semmi plusz nem várja őket, sőt, a sok-sok mellettük étkező, beszélgető arc éppenséggel mínuszként jelentkezik. Megkapják, ami érdekli őket - olcsóbban és jobb formában. Nincs itt semmi bűvészmutatvány. Nincs semmi a mérleg másik serpenyőjében, hiszen ugyanazt a filmet nézik meg otthon, kultúrkörülmények között - ingyen. Azaz technikailag akár azt is mondhatjuk, a mozikultúra virágzik, csak otthon, és ingyen.

(Azért ingyen, mert rossz a rendszer, mert még mindig a régi világban megszokott profitot akarják kihozni a moziból - mind a multicégek, mind a művészmozik, s ha a jegyek nem lenének ennyire drágák, a művészmozizás továbbra is a legjobb dolog lenne a világon).

Ha azonban a mozi kinyitná sötét termeinek a kapuit (képletesen szólva, hiszen a vetítő termeket hülyeség feladni), és mozikávézók, sőt, kávázó mozik jönnének létre (egy-egy tévéképernyőt bármely kávézóban fel lehet állítani, bocs, már fel is állítottak, és durva dolgok mennek rajta - tévéadások). Ha a fiatalok saját maguk is készíthetnének videókat, amiket IRL más fiataloknak meg tudnának mutatni (nem idióta játékfilmeket, hanem szabad videókat), beindulna a az érdeklődés a mozgóképes kultúra iránt, és csak annyi lenne a különbség, hogy a coca cola és a popcorn helyett a kávézás, a teák, a frappék és a capuccino-k vinnék a prímet. Ha a mozi nyitottá válna, azaz a kávézó részekben is lehetne anyagokat nézni, akkor ott egy fiatal (illetve bárki, mert innentől mindegy:)) többet kapna, mintha otthon nézné meg ugyanazokat a videókat, vagy mintha csak a youtubon keresztül mutatná meg másoknak. Mert ne feledjük, a mozi a közös filmnézés élménye !!! Ami (kultúr-környezetben) mindig több, mint a magányos filmnézésé. Az emberek pl. azért is néznek meg egy-egy olyan filmet a tévében, ami megvan nekik dvd-n, mert tudják, hogy tömegek nézik ugyanabban az időben. A mozi-kultúra fejlődéséhez gyakorlatilag minden adott - csak hagyni kell, hogy szárba szökkenjen az új mozgóképes kultúránk.

- utószó -

Röviden, két irányt látunk, két különböző irányt, az egyik az un. fiatalokat tömegfogyasztásra ösztönzi, a másik viszont „részvételi kultúrával” csábítja, aktív szerepet szánva, mind befogadói, mind kreatív, alkotói szinten a fiatal elméknek. Az előbbitől ideig óráig még várhatók bevételek, bár tekintve, hogy a Magyar Hangya az elmúlt 5 év során holtbiztos, hogy a legtöbbet cirkulált mozizással kapcsolatban, ezek a viszonylagos sikerek nézettség, ill. látogatók terén nem igazán nevezhetők biztatónak. Az aktív, egyéniség alapú, részvételi mozgóképes kultúrától azonban (ha óriásbevételek nem is) hihetetlen csodák várhatók, s a youtube-nak köszönhetően pont ez történik a világban, globálisan és forradalomszerűen: az un. fiatalok (ahogyan az ősember a kovakövet) kezdik felfedezni a háztartásokban, sőt, telefonokban default megtalálható videókamerákat.

Mellesleg, ha a youtube, illetve a tulajdonos google számára elfogadható, hogy nem erőltetik, illetve 5-6 évig tuti nem erőltették a tradicionális marketinget és értékesítést, ha nekik belefért, hogy türelmesek, kivárnak, megnézik, miről szól, hova tart az új kultúra - akkor nekünk, kultúrembereknek ez még kevésbé kellene, hogy nehezünkre essen :)))

Az un. fiatalok, még ha esetleg (ma még) nem is mondják ki, holtbiztos, hogy elégedetlenek azzal, hogy kis-felnőttekként, koravén tömegfogyasztókként, passzív közönségként tekintik őket, akiknek csak az a szerepük, hogy fizessenek a jegypéztáraknál. Az un. fiataloknak (is) kreativitásra van szükségük, olyan „szórakozásra”, ami nem kikapcsol, hanem bekapcsol. Részvételi kultúrára. Mi lenne velünk, ha Petőfi, Buñuel, Shakespeare, Jeles András, Bódy Gábor, Menhyárt Jenő vagy Méhes Marietta fiatal korukban a kultúrához tömegfogyasztókként kapcsolódtak volna? Szóval, szerintünk nem ér őket a hormonjaiknál és a gyülekezési ösztöneiknél fogva mozgatni, ehelyett értelmes és kreativitásra inspiráló közeget kell teremteni a számukra (a Magyar Hangya és az Odeon egyébként együtt hajlamosak ebbe az irányban haladni !:)) - mert megérdemlik, és mert ez a mi felelősségünk, az egy körrel felnőttebbeké :)

lásd esetleg tavalyi cikkünk: 650/400 - petíció olcsó művészmozi-jegyekért
lásd esetleg egy még ennél is korábbi cikkünket 2008-ból