A játékos Csapnivaló Levesben A Játékos Big Picture

A játékos Szóval, a fõszereplõ nem egy író, és nem is egy rendezõ, hanem egy producer. Vagyis egészen más nézõpont uralkodik, és ez a nézõpont a következõ: évente több ezer forgatókönyv érkezik a stúdióhoz, ezekbõl kábé 12 darabot indíthatnak be, emiatt senki nem várhatja, hogy egy forgatókönyvet teljesen egyedi bánásmódban részesítsenek. Tim Robbins fõszereplésével nagyon nagyon mérvadó filmes filmet kaptunk, Robert Altman rendezésében, szintén 92-ben. A film a NY-i filmkritikusok díját nyerte a legjobb film, legjobb rendezés, és legjobb fényképezés (cinematográfia) kategóriájában, de a Golden Globe -on is elnyerte a legjobb férfi szereplõ díját Tim Robbins, 93-ban, valamint a 92-es Cannes -i fesztivál legjobb rendezõ, és legjobb színész díját is elnyerte a film, Tim Robbins és Robert Altman személyein keresztül. Az Oscar díjra is jelölték a filmet, legjobb rendezõ, vágó, és író kategóriájában, de Robert Altman akkor David Lean „ellenében" kaphatta volna meg a díjat, akinek viszont mindenképp meg kellet kapnia ezt. Ugyanakkor az egyik fõ mûsorvezetõje a díjátadásnak nem más volt, mint Tim Robbins, ami egyértelmû elismerése volt a Játékos sikerének.A  film nagyon profi, valóságos tanulmányutazás Hollywood belsejébe, de közben egy tök izgalmas krimi, tele teljesen belterjes Hollywood-i „dumákkal".  Mi jut eszedbe egy 7 3/4 perces vágás nélküli "snitt" rõl? Az, hogy lassú, vagy legalább is unalmas. A filmben van egy ilyen hosszú snitt, ami nem a hosszúságával, hanem a fantasztikusan életszerû kidolgozottságával írta be magát a filmes történelem-könyvekbe. A filmben egyetlen filmforgatást sem látni! Viszont már ez alatt a 7 3/4 perc alatt 3 darab forgatókönyvet hallgat "végig" Tim Robbins.        A játékos tényleg Hollywoodról szól, de úgy, hogy az "ott dolgozók", a filmes fejek is teljesen komolyan vehetik, nem kell mosolyogniuk, sõt, a dolgozószobájuk könyvespolcán biztos ott van egy "The Player" feliratú videókazi. Jócsomó nagyon komoly sztár szerepel benne „as themselves", mint saját maga, az élen Bruce Willis -szel.  A film leginkább amellett ált ki, hogy a filmek végén nem illik direkt nem-happy endet csinálni. Hogy gondolni kell a közönség szórakoztatására is.  Szerepel a filmben egy író, aki mindenképp egy nem sztárokkal forgatott filmdrámát akar megvalósítani, aminek a végén az ártatlan nõ egy gázkamrában végzi, és mire kiderül az ártatlansága, már késõ.  A film végén, persze Julia Roberts, és Bruce Willis  fõszereplésével készül el ez a filmbéli film, aminek „eredeti" címe „Mutasd a hullát", és az utolsó percben mégis megmenekül az ártatlan nõ (Julia). Az író mindig azzal érvelt a drámával kapcsolatban, hogy „ mert ez a valóság". Aztán, az elfogadó vetítés után az egyik asszisztens bekötekedik az íróval, hogy miért változtatta meg a véleményét a „szomorú" befejezés tekintetében, mire az író azt feleli:  „.. elkészítettük a durva verziót, levetítettük próbaközönségnek, és utálták, megmutattuk a happy-endes verziót, ezt pedig imádják, szóval szerintem ez a valóság!" Eléggé átütõ gondolat, másrészt teljesen profi film. Michael Tolkin írta. Errõl a filmrõl regényeket lehetne írni, de érdemesebb megnézni. Robert Altman kicsit irónikus akart lenni egész Hollywod-dal, de gyakorlatilag az ellenkezõjét érte el. A film bemutatása óta (92) Hollywood csak mégvonzóbb lett. -xx-         Forgalmazza az Intercom.