Öcsögök
A tavalyi filmszemle egy eléggé kellemes filmmel dobott meg minket, Ponyva Potting címmel. A két kultikus filmet "ültették" át magyarba, egyszerű eszközökkel, és nagyon jó eredményt értek el. A másolás most másolóra talált, és Dyga Zsombor a Blair Witch Project-et próbálta fel magára és stábjára, legalább is a nézőnek alapos gyanúja támad.
A srácok mindent bevetnek, de tényleg, még egy rövid pornóbejátszást is, hogy izgalmat vigyenek a széksorokba, és az eredmény nem is volna olyan rossz, (mert nevetni azért néha lehet), ha pár dolgot betartottak volna.
Elsőszámú antikedvencünk a kamerakezelés volt. Gyakran nagyon sötét képek, unalmas látnivalóval, olyan részek, amiket bárki letörölne, ha szüksége lenne egy üres kazira. Rossz volt ám az is, hogy a kamera eléggé átgondolatlanul szerepelt. A másolni kívánt Blair Witch Project-ben például iszonyat profin jártak el a srácok, és mindig tudtuk, hogy mit látunk, és hogyan és miért. It azonban a kamera a saját útját járta, agy nélkül, és egészen rossz volt, amikor például egy srác és egy csaj éppen szex közben vannak, és a kamera ott mászkál körülöttük, mint valami pornóban. Ezt a szex dolgot sem kellett volna annyira erőltetni egyébként, mindenki tudja, hogy nem fogunk egy ötperces szex-jelenetet látni, mert ez nem egy pornóvetítés, hanem egy film, akkor meg minek kell folyton bedobni, mint főattrakciót? Butaság volt, sőt, valószínűleg inkább kerülni kellett volna.
A harmadik dolog az elbaltázott kamerakezeléssel túlságosan is megértően viselkedő vágás. Nem is az fájt, hogy hulladék-anyagokat direkt benne hagytak, hanem az, hogy mindezt a Blair Witch jegyében, mintha abban is ez történt volna. Ettől ez még sokkal zavaróbb volt,
hiszen a Blair Witch mesterien operál a feszültséggel, kamerával, szereplőkkel, mindennel, és ha valaki másolja, jobban teszi, ha legalább a lényegre odafigyel.
Amúgy ehetett volna jó is, de komolyan. Kár, hogy a film hosszát is nyilván előre kitalálták, lehet, hogy a kevesebb több, vagy legalább is jobb lett volna. Jobb viszont igazából attól lehetett volna, ha az amúgy feltétlenül tehetséges és kreatív srácok kicsit jobban feladták volna a járt utat bármilyen járatlanért. Mert így még a jól sikerült jelenetek is csak gegek, felfűzve a hamis vázra, és ennél azért jóval több energia van ebben a filmben. Több került bele és több is jöhetett volna ki.
Persze bármikor nyitva áll bárki számára, hogy azt mondja, "ez a film direkt ilyen", de ez butaság. Egy film, ugyanúgy mint bármilyen más műalkotás (akár még egy festmény is), úgy működik, hogy az elején megtanítja veled a nyelvet, amin beszélni fog, (mintegy "installálja magát"), utána pedig helyből, egyenes folytatásként kibontja belső tartalmát ("futtatja magát"), és semmilyen kapcsolat nincs az alkotóval, vagy az ő szándékával. Egy csomag, ami kicsomagolja magát, és miközben kicsomagolja, te megtanulod, hogy mire számíthatsz, mi a műfaj, satöbbi, és ezek az érzékenyen felfogott "játékszabályok" szabják meg, hogy mit lehet és mit nem, és nem az alkotók eredeti, vagy esetleg alkotás utáni szándéka. Na mindegy.
Csak azért kellemetlen rosszat írni erről a filmről, mert a magabiztosság szinte mindig pozitívum, és ez a film is nagyon magabiztos, csak, sajnos, mintha valami hiányzott volna.
-zé-
