keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
\"tartalom\"
hrek
Videk
Szmkivetett
Jg s Fld Kztt
Tncos a Sttben
Tigris s Srkny
Sade Mrki Jtkai
Dr. T. s a Nk
Interj Trk Ferenccel, a 'Moszkva Tr' c. film rendezjvel
Rekviem Egy lomrt
A Vrs Bolyg
Hullahegyek, fenegyerek
Billy Elliot
A Jv Kezdete
Apdra tk!
Gyilkosok
Anyegin
Szvrvny
A Harc Mestere
Stni Jtszma
Blff
Egyszer lnk
sz New York-ban
Reklmok
Filmszemle 2001
Moszkva tr
Werckmeister Harmnik
index02
Utols Vacsora az Arabs Szrknl
Torzk
Macers gyek
Vakvagnyok
Paszport
Nexxt - Frau Plastic Chicken Show
vegtigris
Feri s az des let
Seychelles puzzle
csgk
Rendrsztori




  2000-11-30
 



A Vörös Bolygó The Red Planet 2000

Egy újszülöttnek minden vicc új. Vannak emberek, akik még az Armageddont is csak HBO-n látták, és jó csomó Mars-os filmből szintúgy kimaradtak, az ilyen ember szabad prédát jelent a Vörös Bolygó számára, mármint feltéve, hogy nem ül mellette egy dörzsölt csapnivalós lány-fej.

Elsőre ugyanis mit lát az ember? Carrie-Anne Moss és egy kis csapat férfi, köztük Val Kilmer meglátogatják a Marsot, azzal a céllal, hogy kiderítsék, a már tönkretett földünket hogyan lehetne helyettesíteni.

Hangulatos szórakozás azt nézni, ahogyan a srácok helyi készítésű vodkát főznek a hajón, majd amikor a kapitány (Carrie-Anne) megjelenik, egy pillanatra lehet izgulni, hogy lebuktatja őket, de kiderül, hogy ez a Carrie-Anne egy jófej, és ő maga is elkezd velük piálni! Kellemes este bontakozik ki, kártya, vodka meg minden. Val Kilmer pedig már a nap elejétől rá van indulva Carrie-Anne-re, az történt ugyanis, hogy véletlenül megpillantotta őt meztelenül. Fura, amikor mi először láttuk a Halálos Örvény c. B-filmben, a Mátrix előtt, ruhában is teljesen nyilvánvaló volt, hogy ez a lány nem akárki. Erre Val Kilmer a Mátrix után is csak ruha nélkül veszi csak észre, hogy Carrie-Anne nem semmi, pedig amúgy is ő az egyetlen nő az egész hajón. Persze az ember hajlamos lenne simán élvezni ezt a Mars-idillt, hiszen amiből keveset kaptál ki korábban, abból több rosszat is tudsz elviselni, de melletted a csapnivalós lány-fej egy-egy hangos nevetéssel kijózanít.



Tök jól néznek ki a képek, a legkellemesebb, amikor Carrie-Anne a térkép előtt áll, akkor ilyen minták vetődnek az arcára, na és a remek kis fehér top-jára. Amikor ugyanis a srácok lementek a Vörös Bolygóra, Carrie-Anne, mint a Hófehérke, aki otthon maradt, szépen nekivetkőzik a házimunkának, és így bukkan elő a zord űrcucc alól a finom kis top.

Amíg aztán Carrie-Anne "odahaza", az anyahajón végez nagytakarítást, addig a srácok lent próbálnak ezt meg azt csinálni - hogy kitöltsék az időt. Kezdődik ott, hogy egyiküknek leszakad a lépe a landolás miatt, így sajnos, magára kell hagyni, de amikor ez megtörténik, a melletted ülő lány-fej megint nevetést produkál (pedig már kezdtél volna meghatódni, meg minden), és amikor megkérded, hogy már megint mi van, azt feleli, ez volt az egyik no-name színész, tudtam, hogy ő lesz az első hulla. Csajokat egyébként jobb, ha nem kérdez az ember, mert aztán belejönnek vitába, és percek alatt azon kapod magad, hogy ezt hallgatod: "egyébként is hogy néz ki ez a Val Kilmer? Nem bírt nyugton ülni a forgatáson és jól lebarnult?" Miért, mi a bajod vele? - kérdi a marspárti néző. "Ó, hát csak annyi, hogy már senki nem szeret annyira nagyon vele forgatni, mert egy beképzelt csávó, meg minden, és egyébként is Matt LeBlanc sokkal jobb."

Igaz, ami igaz, erre tényleg nehéz mit válaszolni, mindenesetre a film tovább gördül, és a férfiak elkezdenek pánikba esni, mert nem tudnak mivel visszamenni az anyahajóra, és az oxigénkészletük már csak percekre elég. Na mindegy, legalább látunk valami horrort, ahogy kezdenek megfulladni, eléggé izgis. Hogy lehet ebből kimászni? Mármint a forgatókönyvírónak? Hát úgy, hogy az utolsó másodpercben kiderül, hogy mégiscsak van levegő a Marson. Ez a nézőnek kellemes szórakozást nyújt, csak úgy, mint a termetes bárányfelhők, melyeket percekkel korábban már jól megfigyelhettünk a marsi égbolton. De tényleg, oké, hogy egy sivatagban forgatják az egészet, mindenki tudja, de valahogy azért megpróbálhatnák eltüntetni azokat a buta felhőket, ha lehet, mert ez így túlságosan illúzióromboló, legalább is, miután a lány-fej kacagva rámutat, hogy "de jó kis bárányfelhők!".

Az egész film azonban nem lenne ilyen könnyen leképezhető az apró részleteire, ha volna benne valami, mármint valami más is. Lehetne mindenféle bonyolult logikájú cselekmény például, amelyet ebbe a marsi környezetbe pakoltak bele, de nincs ilyen szerencsénk, és a filmcselekmények közül a lehető legalacsonyabb rendű életformát kell kikapnunk. Leszámolás. Van öt darab szereplőnk, és ők játszanak egymással elő- és középdöntőket, hogy végül, egy fiú egy lány húzzon haza, illetve oda, amit 3000 környékén otthonnak szokás majd nevezni. Bármilyen Agatha Christie izgisebb, mint amikor ennél a filmnél bambán figyeljük, hogy ki lesz a következő, mert itt az összes gyilkosságot a béna forgatókönyvíró követte el, Agatha Christie-nél ehhez képest vannak gyilkosok is. Tényleg rossz nézni, ahogy halad előre a cselekmény, mert érzed, hogy semmilyen rejtély, semmilyen fordulat, semmilyen izgalmas motívum nem fog felmerülni az emberek fokozatos fogyása során. A vége felé már arra gondolunk, hogy legalább Val Kilmer is elveszne, vagy valami. Mint ahogy korábban amiatt sóvárogtunk hiába, hogy milyen jó lenne, ha a következő hulla nem egyedül pusztulna el, vagyis a monoton, 1,1,1 .. sorozatba beütne a változatos 2-es. De hiába, nincs remény, ez a film már csak ilyen. Ilyen unalmas.

A legpitiánerebb motívum azonban mindenképp a játékkutya, mint megvadult gép. Ki hinné, hogy a film elején bemutatott digitális kutyus ádáz ellenséggé válik? Mármint jóformán a fő és egyetlen ádáz ellenséggé az egész vörös bolygón? Ez azért túlzás. Meg kell adni a kellő eleganciát az emberek láb alól való eltevésének, nem lehet valaki ennyire fukar és pitiáner. Először, oké, a lépe tönkremegy az egyik "harcosnak", de a következőt már csak lelökik egy szakadékba, és még csak a hulláját sem mutatják, nem is említve, hogy nem tudni, mit kerestek ott ketten, és a veszekedés is erőltetettebb volt (kb. két mondat) a sokévi átlagnál. Ez a lezuhant csávó már önmagában érzékeny csapás volt, ennyire semmilyen fordulatot tényleg ritkán látni, és akkor hárman maradnak, és a következő hullát, vagy esetleg a következő kettőt már valahogy ügyesebben hozhatnák létre, de nem, egyszerűen előjön a digitális kutyus, és ennyi. Csúnya dolog, mintha romlott fagyit árulnának. És a mini-rovarok? A bolygót ellepték valami mini-rovarok, velük mi van? Megtudunk egy csomó mindent, vagy csak hazaviszünk belőlük egy mintát, és azt mondjuk, hogy ők fogják megoldani a föld oxigén-problémáját a jövő utáni jövőben? És már csak egy költői kérdés: a film legvégén Carrie-Anne és Val Kilmer összejönnek? Még az is jobb lett volna, ha valamelyikük zombivá változik, de tényleg. Vonjuk le végre a tanulságot, nem jók a Marsos filmek, leszámítva az egy darab Emlékmást, és hiába szent meggyőződésük a producereknek, hogy fiainkat igenis jó dolog az űrben lebegve látni, mi már egy életre megtanultuk, hogy a Marson nincs élet, legalább is filmekből csak a legalacsonyabb rendű életformák jönnek létre.

-floyd-