Rekviem Egy Álomért
Vannak olyan filmek, amikre jó, ha felkészülünk lelkileg, mielőtt megnéznénk, mert ha tudjuk, hogy mire számíthatunk (sorozatgyilkosra, heroinfüggőségre, vagy egyéb sokkoló dolgokra), akkor már tudunk magára a filmre is koncentrálni, nemcsak a történetre.
Tegyünk így a Rekviem kapcsán is: ez egy kábítószeres film, tele heroinnal, tablettákkal, és mindennel, ami ezzel jár, kevés nyugodt percünk lesz a film nézése alatt, viszont ha vállaljuk, hogy a moziból kijövet órákig nem lesz kedvünk beszélgetni senkivel, akkor cserébe egy nem rossz filmet kapunk.
A film sztorija annak a Hubert Shelbynek a műve, aki Az Utolsó Kijárat Brooklyn Felé című sokkoló regényt írta, amiből 1989-ben elkészült az azonos című filmváltozat, Jennifer Jason Leigh főszereplésével. A Rekviem rendezője, Darren Aronofsky egyetemista korában rábukott Shelby '64-es írására (mivel a brooklyni születésű fiúk szeretik a Brooklynról szóló történeteket), és akkora hatással volt rá az 50-es évekbeli, többszörös nemi erőszakról szóló történet, hogy az író későbbi, '78-as Rekviem Egy Álomért c. könyvét már magának akarta: mindenképp ő szerette volna megfilmesíteni.
A Rekviem négy ember sorsát követi figyelemmel, olyan négy emberét, akik mind valamilyen álmot kergetnek, és ezzel együtt mindnyájan valamilyen addiktív szer hatása alatt élnek.
Sara Goldfarb egy kedélyes idősebb hölgy, aki egyedül él külvárosi házában, körbevéve azonoskorú barátnőkkel. Sara - első látásra - jól viseli a magányt, életét a televíziós műsorok, a nassolás és a barátnőkkel való napozás tölti ki. Van egy huszonéves fia, Harry, akiről eleinte csak annyit tudunk, hogy hetente eladja anyja tv-jét, hogy pénzt szerezzen ezáltal. Harry (Jared Leto) a barátjával, Tyrone-vel (Marlon Wayans) együtt kábítószer-dílerként próbál meggazdagodni, vagy legalábbis annyi pénzt összegyűjteni, hogy beindíthassanak egy legális saját vállalkozást.
Harry a barátnőjével, a gyönyörű és okos Marionnal él együtt. A kapcsolatukat olyan felhőtlennek és boldognak mutatja be a film eleje, hogy ezzel szemben már minden apró változás is éles kontrasztként fog feltűnni a későbbiekben. A fiatalok megosztják egymással a legbensőbb gondolataikat is, nagyon mélyen bíznak a másikban és önmagukban is, Harry pedig azt tervezi, hogy a drog-pénzből egy butikot fog nyitni Marionnak, aki fantasztikus ruhákat tervez. Kettejük boldogságában van még egy háttérszál is, amit egy visszatérő, gyors vágásokkal bemutatott képsor fog jelölni: ez a heroin, amit mindketten használnak. Aronofsky, a 31 éves rendező nagyon ügyesen vezeti be a veszélyes kábítószer-vonalat a filmbe, az a dolog, hogy Harry és Tyrone pont kábítószer-eladásból szeretne pénzt szerezni, az elején szinte csak esetlegesnek tűnik, mert emellett Harry és Marion kiegyensúlyozott életet élnek. Később látjuk őket, ahogy bekapnak pirulákat, és mielőtt elindulnának valahova, bejönnek a repetitív képek a heroin meggyújtásáról, de a hangulat még mindig felhőtlen, legalábbis, ha a néző nem tud semmit erről a szerről.
Közben Sarát váratlanul meghívják egy tv-showba szerepelni, ami gyökerestől
felforgatja az addigi nyugis napjait. Mivel feltétlenül a régi piros ünneplőruhájában akar majd megjelenni a tv-nyilvánosság előtt, amibe már nem fér bele, ezért azon nyomban radikális fogyókúrába kezd. Az egyik szomszédnő ajánl neki egy tuti orvost, akinél az ő ismerőse könnyen és sokat fogyott, Sara felkeresi ezt a doktort, és ettől kezdve vége a napfényes képeknek, és a kiegyensúlyozott kövér háziasszonynak. A filmnek van egy középpontja, ahol a szép kezdetek átfordulnak nagyon rosszba, ez az a jelenet, amikor a heroinfüggő Harry meglátogatja anyját az egyik nap. Sara büszke a fiára, akiről úgy tudja, hogy rendes állása és barátnője van, Harry pedig szomorú, hogy az anyja mindig egyedül van, és akkor Harry észreveszi az anyján azokat a tüneteket (fogcsikorgatás és ideges arcmozgás), amiket már jól ismer a saját életéből, a speed hatását. Ez a pár perc nagyon komoly hatást tud tenni a nézőkre, mert Harry nem tud semmit sem tenni a saját és az anyja függősége ellen, és az ezekben a dolgokban -sajnos-járatos fiú tehetetlenül nézi, ahogy az ő világának a rossz oldala eléri az anyját is.
Ez egy emlékezetes jelenete lesz a filmnek, és ekkor már érezzük, hogy a dolgok ebben a felállásban már nem futhatnak heppiendbe. Aronofsky nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ne csak a "hagyományos" kábítószerek hatásától rettenjenek meg a nézők, hanem gondoljanak az olyan új "szerekre" is, mint például a televízió. Sara a tv bűvölete miatt kezdett el fogyókúrázni, úgy gondolta, hogy, ha a tv-ben fog szerepelni, akkor az élete visszanyeri azt az értelmét, amit valahol a férje halálakor, illetve fia elköltözésekor veszített el.
Tehát a televízió is lehet drog a film szerint, de abba talán nem lehet önmagában belehalni, mint például a heroinfüggőségbe. A film vége felé tetőzik a feszültség, a fiúknak és Marionnak kemény elvonási tüneteik vannak, amit Marionék szerelme sem bír ki már (vajon melyik szerelem bírná ki?), az álomvilágból csak a percnyi túlélésért folytatott harc marad, és akkor még nem beszéltünk a történet legvégéről.
El lehet gondolkodnunk azon, hogy vajon "kinek jó" megnézni egy ilyen kemény drog-filmet?
A kábítószerfüggőknek; azoknak, akik még csak kacérkodnak a kipróbálás gondolatával; a teljesen kívülállóknak, vagy kinek? Szerintünk bárkinek, aki lelkileg el bírja viselni a heroinos belövések és a testi-lelki lecsúszás képeit, a
szépség áthelyeződését a kiszolgáltatott szexvilágba, illetve az Aids és a fegyverek jelenlétét egy filmen belül. Mert ezekkel az eszközökkel olyan sokkoló filmet sikerült készítenie a Shelby-Aronofsky párosnak, amit nehezen tud elfelejteni az ember, és éppen ezért drog-megelőzési hatása is lehet.
A Rekviemben Aronofsky újra használta azokat a filmes technikákat, amit az előző filmjében, a nagy sikert aratott, fekete-fehér, '98-as "PI"-ben alkalmazott. Ilyen volt többek közt az osztott képmező, vagy a speciális kamerák használata, mint például a "snorri cam"-é, amit a színészek testére erősítettek. De elővette az általa "hip-hop vágás"-nak nevezett vágási fogást is, ami gyors, hektikus, és részekből álló, ismétlődő képeket jelent. Ezt használta a heroin belövésének bemutatására, amely képsor a harmadik ismétlődésnél már csak jelzésértékű lett, és a gyors vágásokkal nem lassította le a cselekményt, viszont érzékelhettük, hogy Harryék milyen gyakran lőtték be maguknak a kábítószert. "Rövid idő alatt akartam megmutatni a nézőknek, milyen az ember, mielőtt belövi magát és milyen utána."- mondja Aronofsky erről.
A rendező jó érzékkel választotta ki színészeit, leginkább attól hatódott meg, hogy Ellen Burstyn, Oscar-díjas színésznőnek tetszett a forgatókönyv, és örömmel vállalta Sara cseppet sem hálás szerepét. A színésznőnek olyan megpróbáltatásokat kellett kiállnia a forgatáson, minthogy a testére szerelték a kamerát, aminek használatát minden nap órákig kellett gyakorolnia, illetve egy 9 és egy 18 kg-os testprotézissel és pótnyakkal kellett közlekednie a "kövér Sara"-jelenetekben.
Jared Leto Harry szerepére 11 és fél kilót adott le, mivel egy heroinistát nem játszhat el egy kissé túlsúlyos, vagy csak egy normális testsúlyú színész. Jared Leto idén lesz 30 éves, és eddig kisebb szerepekben láthattuk, egészen sok filmben. Például játszott az
Észvesztőben, a Harcosok Klubjában, az Amerikai Pszichoban, vagy egy szörnyű horrorfilmben is, a Rémségek Könyvében.
Jennifer Conelly (Marion) arca talán még ismerősebbnek tűnik a filmvásznon, ami leginkább a Dark City-beli főszerepének köszönhető, de láttuk még a Mulholland-Gyilkos Negyedben, vagy a mulatságos Rocketeerben is. Jennifer most lesz 31 éves, a hírek szerint rendkívül könnyen tanul meg idegen nyelveket, és van már egy négy éves gyermeke is. Marionként kitűnő a filmben, varázslatosan sokféle arcot tud produkálni egy lány alakjában, és játékával teljesen átélhetővé teszi egy heroinista lány lehetséges életpályáját.
A Rekviem a témája miatt nem lett egy közönségfilm, ezt támasztják alá az USA-beli jegyeladási adatok is. A film 4.5 millió dollárból készült, ezzel együtt a már 5 hónapja forgalmazásban levő film az USA-ban még a mai napig nem hozta be az árát.
A Rekviem Egy Álomért tulajdonképpen pont arról szól, ami a címe: egy szomorú visszatekintés négy ember múlt idejű álmainak eltűnésére.
-lyl-
