Majdnem Híres

1973-ban vagyunk, és a mozivásznon egy kedves arcú kölyköt látunk, William Miller ő( Patrick Fugit), egy 15 éves San Diego-i gyerek, aki a rockzene megszállottja. William a mamájával, Elaine-nel (Frances McDormand) és nővérével (Zooey Deschanel) él együtt, és a helyi lapba írogat kisebb zenei kritikákat kisebb zenekarokról, amikor egyik nap kap egy telefonhívást a nagynevű Rolling Stone magazintól, hogy írhatna nekik is egy turné-cikket a Stillwater nevű zenekarról. William mindent tud a rockzenéről, ráadásul jó stílusban is ír, viszont a megbízói nem tudják róla, hogy még csak 15 éves, úgyhogy csak a "ne használj drogokat"-refrénű anyai parancsok után szabadulhat el otthonról. A filmnek ezen a pontján már kezdhetne elfáradni az a néhány néző, aki személy szerint nem rajong sem a '70-es évekért, sem a rockzenéért, de nem így történik, és erről a kitűnő rendezés gondoskodik. Cameron Crowe, a film rendezője a saját élettörténetét vitte filmvászonra, mivel annak idején (1976-ban, 16 éves korában) ő valójában a Rolling Stone társszerzője volt. Crowe ügyesen kikerüli a szentimentális visszaemlékezésnek még a látszatát is, távolságtartó a személyes sztorit illetően, és inkább a kor hangulatának felidézésére, illetve a zenékre koncentrál. A filmbeli Stillwater természetesen egy kitalált csapat, Crowe tinikorában a The Allman Brothers nevű zenekarral turnézott együtt, és a The Who-val élte át a filmbeli repülőút-krízist.



William tehát elindul a Stillwaterrel, hogy záros határidőn belül elkészítsen egy interjút a bandatagokkal, legfőképpen Russell Hammond (Billy Crudup) szólógitárossal. Ez nem megy túl könnyen, mert a zenészek figyelmét több dolog is le tudja kötni egy koncertturné során: csajok, bulik, drogok, vagyis olyan dolgok, amik hozzátartoznak egy valamennyire befutott rockzenész életéhez. Crowe a sztereotípiákkal is csínján bánik, nem olyan zenészeket látunk a filmjében, akik mindig be vannak lőve és söröskorsókkal a kezükben hangoskodnak a koncertek után, miközben idegen csajok veszik őket körül, a rendező ennél sokkal életszerűbb verziót mutat be nekünk a rocksztárság hátteréről. A Stillwatert egy rajongó lánytábor követi mindenhová, akik múzsáknak tartják magukat, és nem fekszenek le a zenészekkel, elvileg. Kivétel a filmben Penny Lane (Kate Hudson), akinek viszont évek óta tartó viszonya van Russell-lel, bár a gitárosnak van egy "legális" barátnője is. Ezek a lányok szintén a zene megszállottjai, akik egyik kedvenc csapatuktól a másikhoz vándorolnak; és ami életben tartja rajongásukat ezen zenekarok iránt, az egyrészt a zene szeretete, másrészt az a kellemes érzés, hogy belső tagként mozoghatnak a koncertturnék során, és a fiúk népszerűségéből rájuk is csapódik valamennyi. Penny Lane és Russell tökéletesen egymáshoz tartoznak a turnék alatt, de míg Penny ezt igazán komolyan veszi, addig Russell úgy tekinti ezt a kapcsolatot, mint a különleges hivatásával járó különleges kiváltságot, ami mellett azért kell tartani egy hétköznapi barátnőt is. A Penny-Russell kapcsolaton kívül még számos érdekes cselekményszál bukkan fel a filmben: ilyen például a profizmus felé vezető út buktatói (a jól bevált turnébusz helyett repülőre szállnak zenészeink, a haver menedzser mellett megjelenik egy pénzhajhász ügynök is a képben, és egyikkel sem járnak jól), a zenekaron belüli viharok a frontembernek kikiáltott Jeff Bebe (Jason Lee) énekes és az elismert gitáros Russell között, és ilyen a zenei magazinok, illetve kritikusok és a zenészek közti kapcsolat is. William megpróbál felkészülni lelkileg a koncertturnéra, és ezért konzultál egy felnőtt és befutott zenekritikussal, Lester Bangs-szel (aki valóban létezett, és fontos szerepet játszott Crowe életében). Bangs azt javasolja a fiúnak, hogy különítse el a munkát és a szimpátiát, viselkedjen független újságíróként, és ne legyen részrehajló azokkal a zenészekkel szemben, akikkel együtt bulizik végig egy turnét. William igyekszik, egyik koncerthelyszínről a másikra követi a zenekart, kihúzza őket egyszer-kétszer a bajból, beleszeret Penny Lane-be, összebarátkozik Russell-lel (aki mindvégig "ellenségnek" hívja őt), lekési a középiskolai vizsgáit, viszont egy életreszóló élménnyel lesz gazdagabb, és végül remekül megállja a helyét "a nagyok között" is. A William-et játszó Patrick Fugit életében először szerepel mozifilmben, de nagyon megnyerően alakítja a komoly 15 éves újságírót. A 18 éves utahi srác a forgatási előkészületek alatt járt először Los Angelesben, és az a fajta félszegség, amit William figurája képvisel, Patricktől sem idegen. Bár Patrick az igazi főszereplője a filmnek, mégis az ő neve csak negyedik a stáblistán, mert megelőzik a már befutottak (Billy Crudup, Frances McDormand), illetve Kate Hudson, aki a Penny Lane-alakításáért már átvehetett egy Golden Globe-díjat, és az idei Oscarra is jelölték, a legjobb női mellékszereplő kategóriában.



Kate Hudson: 22 éves, Goldie Hawn lánya, Kurt Russell a nevelőapja, a Black Crowes nevű zenekar frontemberével, Chris Robinsonnal jár, és emellett rendkívül tehetséges színésznő. Maga mögött tudhat már néhány filmszerepet (játszott például a 200 Szál Cigi-ben, vagy a Dr.T És A Nők-ben), de az Almost Famous-beli alakítása tényleg remekbe szabottra sikerült. Finom arcrezdüléseivel és gesztusaival Penny Lane személyiségének minden árnyalatát be tudja mutatni, tud ártatlan, rajongó tinilány lenni, a lánycsapat értelmi vezetője, Russell igazi társa, laza csitri, féltékeny nő, és még annyi minden, egy szerepen belül. A filmben a legszebb képek vele készültek, például amikor egy koncert után egyedül pörög-forog a már üres helyszínen. Az Oscarért olyan színésznőkkel együtt fog ringbe szállni, mint Judi Dench (Csokoládé), Julie Walters (Billy Elliott), vagy Frances McDormand (ugyancsak: Majdnem Híres), ettől függetlenül esélyesnek tűnik megismételni mamája sikerét, aki annak idején a Kaktusz Virágáért kapta meg az Oscart.

Penny Lane szerepét eredetileg Sarah Polley-nak szánták, de ő visszalépett egy másik szerep kedvéért, úgyhogy Cameron Crowe már annak a határán állt, hogy el sem kezdi a filmet, amikor előjött Kate. Ő az eredeti terv szerint William nővérének a szerepét kapta volna meg, de Polley visszalépése után el kezdte kérlelni Crowe-t, hogy hallgassa meg őt is Penny Lane-nek, és persze sikerrel járt. "Kate felbukkanása revelációként hatott. Megvolt benne a figurára jellemző vonzerő, kedvesség, őszinteség és sebezhetőség sajátos elegye" - nyilatkozta róla Crowe. Russell Hammond szerepe még többet vándorolt színészről színészre: Crowe Tom Cruise-szal tárgyalt róla, Brad Pittre osztotta a szerepet, és végül Billy Crudup játszotta el. Billy Crudup-ot először a Sleepers-Pokoli Leckében láthattuk, Tommy Marcanoként, később a Hi-Lo Country-ban, Woody Harrelson partnereként, majd a Szerelmem Szellemének (Waking The Dead) főszerepében. Billy Crudup 33 éves, New York-i születésű színész, aki tinédzserkorát leginkább Texasban és Floridában töltötte, és aki mindig is kissé távolságtartóan viszonyult a hollywood-i népszerűséghez, a szupergázsik és a sztárság világához. Ő volt az a fiatal színész, aki visszaadta a Titanic főszerepét, mert nem tetszett neki, aztán Leonardo DiCaprio pont ezzel a szerepével futott be teljesen. "Tökéletesen vegyes érzelmeim vannak a hírnévvel szemben, és ez nem a "savanyú a szőlő" esete" -nyilatkozta Crudup. "Az én filmjeim nem hoztak sok pénzt, de lehetőséget adtak arra, hogy azon dolgozzam, amit élvezek." Az Almost Famous-ért egyébként 1 millió dollárt kapott, és ezt a munkát is élvezte. Mielőtt felvették volna a koncert-jeleneteket San Diego-ban, Crudup a többi "zenésszel" együtt hangszeres és énekórákat vett Peter Framptontól, aki a '70-es évek egyik elismert zenésze volt. Frempton nemcsak a technikai tudást próbálta átadni Crudupnak és Jason Lee-nek (a másik két bandatag az életben is zenész), hanem színpadi jelenlét-órákat is adott nekik, és rávezette őket, hogyan érez egy zenész. Billy Crudup igyekvő tanulója volt Framptonnak, és a mestere szerint nagyon hamar együtt tudott játszani a zenekarral. Crudup szerint az ő Russell Hammond figurája valahogy Duane Allman, Jimmy Page és Bruce Springsteen alakjából van egybegyúrva, mindenesetre a mozivásznon nagyon hiteles rockzenészként mutatkozott. Crowe annyira meg volt elégedve a Stillwater működésével, hogy szerette volna, ha a forgatás után is együtt maradnak a srácok, és nem oszlik fel a munka után az ideiglenes zenekar.



Meg kell még említenünk a másik színész-zenész filmbeli produkcióját, Jason Lee-ét, aki a Stillwater énekes-frontemberét játszotta. Jeff Bebe szerepe nem jelentett túl nagy kihívást a 31 éves színésznek, aki leginkább Kevin Smith filmjein erősödött (Shop Show, Képtelen Képregény, Dogma), de láthattuk őt a Közellenségben is, vagy a remek Szakácspárbaj (American Cuisine) c. film főszerepében, illetve a kevésbé sikerült Dilidokiban is (Mumford), amiben egy gördeszkás modemkirályt játszott. Ez utóbbi munkája azért sem esett nehezére, mert 18 éves korára már profi gördeszkás bajnok volt, és egy gördeszkás céget is létrehozott ekkoriban a barátaival. Jeff Babeként csak a Russsell és közte lévő feszültséget kellett időnként kirobbantania, meg énekesként produkálnia magát a színpadon, viszont ezeket nagyon jól csinálta. Amikor a Stillwater elkezdi az egyik koncertjét, és Lee elkezd mozogni a színpadon, olyan érzésünk van, mintha egy valódi koncerten lennénk, akkoriban, a '70-es években, és jól éreznénk magunkat a közönség soraiban. Lee azt meséli erről a jelenetről: "Kihunytak a fények, és Noah Taylor, aki a menedzsert játszotta, bejelentette a zenekart, mire a 200 statiszta sikítozni és tombolni kezdett. Annyira valóságosnak tűnt az egész, hogy rögtön megugrott az adrenalin-szintem."



Cameron Crowe elkészítette harmadik jelentősebb filmjét, a Facérok és a Jerry Maguire-A Nagy Hátraarc után, és ez a film jó hangulatúra és élvezetesre sikerült. A Majdnem Híres egy kellemes időutazás a '70-es évekbe, azon belül pedig leginkább a zene világába, amit szép képek, és jól kiválasztott dalbetétek fűszereznek.

-lido-