Dogma 1999 (csak videón)

Kezdetben volt a Shop Stop (Clerks), utána pedig az özönvíz. Az Áruházi Patkányok (Moll Rats) és a Képtelen Képregény (Chasing Amy) már annyira határozott visszaesést mutattak a kezdeti Kevin Smith műremekhez képest, hogy simán felmerült az a kérdés is, hogy vajon melyik az igazi Kevin Smith, a Clerks, vagy a többi film írója és rendezője.

Állítólag az Áruházi Patkányok premiere után egyszerűen elnézést kért a közönségtől, hogy "Bocs, túl sok pénzem volt a filmre, ettől lett ilyen ..". Ez az elnézéskérés pedig annyira meghatja az embert, hogy még a rákövetkező Dogma megjelenését is élénk várakozással övezte. Nos ez van most.

A Dogma egy Egyház-, illetve Biblia-paródia akar lenni. Ezt, hogy "akar lenni" úgy lehet érteni, hogy direkt és szándékosan küzd ezért a címért, és nem "csak úgy" indirekt vívja ki az egyházi körök ellenszenvét, mint például az egykori remek Scorsese film, a Krisztus Utolsó Megkísértése. A Dogma legelején (nehogy már megfeledkezzük a dologról) a még fekete vásznon három egymást követő felirat-sorozat emlékeztet minket arra, hogy itt súlyos Biblia-parodizálás fog történni. Tudva tudjuk, hogy mekkora reklámot tud egy egyházi fellépés egy film ellen gerjeszteni, szóval sejteni véljük egyből, hogy erre megy ki a játék, hogy egy néhol betiltott, néhol támadott, néhol vitatott, de mindenképp sokak által megnézett film legyen a Dogma-ból. Ám legyen, csak lássuk már azt a k. filmet, mondaná Cartman a South Park-ból.
Az a szó, hogy "Isten" a film során legalább 1000-szer elhangzik, és ez valójában nem válik a film hasznára, mert lelaposodnak a párbeszédek. Az egész Biblia-cinikus hangvétel, meg az, hogy Istent "főnöknek" nevezik az angyalok, olyan, mintha hirtelen visszacsöppentünk volna a hetvenes évekbe.

Mindegy, csak valahogy essünk már túl rajta, gondolja a néző, miközben nézi.
Az van, hogy Linda Fiorentino egy meddő csajt alakít, (mondjuk, vígjátékban nem igazán rendes dolog ilyennel előjönni) akit meglátogat egy angyal, hogy elmondja neki, hogy mi a küldetése. Meg kell akadályoznia két büntiben lévő angyalt, (Matt Damon-t és Ben Affleck-et) hogy átmenjenek egy boltív alatt, ami az egyház új módija szerint helyből totális bűnbocsánatot jelent, és hogyha ezt megkapják, mehetnek vissza, és akkor, ennek a kiskapunak a révén kijátszották az égi törvényeket.
Ez azonban azt jelenti, hogy kijátszották az Isten-t is, aki viszont tévedhetetlen, így ez egyenlő lenne a világ végével, na és ezt kell Linda Fiorentino-nak megakadályozni.

És akkor jön egy csomó bla-bla, és közben, hogy ne fáradjon a néző, Damon és Affleck angyalok felújítják a Samuel L. Jackson által bemutatott figurát a Ponyvaregényből, és embereknek bűneiket felolvasva fejbelövik őket, meg minden.

A film utolsó pár percéig nehéz eljutni, de ott érdekes dolog történik. Afilm egyszerűen átmegy egy tök normális filmbe, és ha addig nem is, de itt, az utolsó percekre összeáll, és egészen kellemes benyomást tesz, merő meglepiből. Szinte felmerül a kérdés, hogy mi volt ez? Végig egy jó filmet láttunk, csak nem vettük észre? Alanis Morrisette, mint Isten ugyanis határozottan jó dolog a filmben, finom és szép. Meg ahogy Linda Fiorentino megmenti őt, az is profi, tényleg rendes kis végkifejlet, ami miatt azt lehet mondani, hogy megérte megnézni a filmet.
Viszont a film ettől még ugyanúgy el van baltázva, idegesítő benne Csöndes Bob, akit Kevin Smith továbbra is maga alakít, és aki most már olyan, mint Piedone. És még egy csomó minden idegesítő benne, pl. az összeszedettlenség. Olyan, mintha Kevin Smith szerepzavarba került volna, és a Clerks rugalmas rendezése helyett (hogy hagyta, hogy a dolgok kialakuljanak, és azzá váljanak, mivé szerettek volna) mindenre ráerőltette a maga Áruházi Patkányok-os agyát. Így csak a film legvégén vehetjük észre, hogy maga a történet nem is volt annyira komolytalan, mint amilyennek tűnt. Illetve, hogy nem is kellett volna, hogy annyira komolytalan legyen, mint amilyen volt. Talán nem kellett volna annyira törekedni az Egyház felizgatására, és arra, hogy Csöndes Bob továbbra is annyira jó fej legyen, mint a Shop-Stop-ban, meg ara sem, hogy egyáltalán szerepeljen.

Direkt rossz volt még Ben Affleck-ék szerepeinek a kidolgozása. Az van ugyanis, hogy kezdetben nem akarnak semmit, csak valahogy hazajutni, tehát a "gondatlanságból kifolyó veszélyeztetés" kategóriájában mozogtak. Aztán a végére Ben Affleck teljesen bepöccen, amíg Matt Damon megmarad jófejnek. Nem jött ki ebből a bepöccenéshez vezető út, (eleve rossz a szereposztás, mert Ben Affleck nem ilyen, ha ő jóként kezdi, nehezen megy át rosszba, csak az van, hogy Kevin Smith számára fontos lehetett a nyerő páros alkalmazása... ), másrészt az elején Matt Damon volt a rosszabb fej, majdnem kinyírt egy nőt, csak mert amikor tüsszentett, nem mondta, hogy egészségére. Az ilyen karakter-előhívási hibákra nem kerülhetett volna sor, ha nem ilyen Áruházi Patkányok stílusú, akadozó gegek sorozatából összeállni akaró filmként kezeli Kevin Smith ezt a projektet (is). Na mindegy, ha az utolsó pár perctől eltekintünk, ez élete legrosszabb filmje, mégis, ha lesz neki, a következő filmjére is befizetünk, (ilyen az emberi természet, egy jót három rossz sem tud lerontani), de a következő Kevin Smith filmtől elvárjuk, hogy Csöndes Bob vagy haljon meg az elején, mint Kenny a South Parkban, vagy ne is szerepeljen benne.

-joey tribiani-