Nincsen nekem vágyam semmi 2000

Egy másodéves rendezőpalánta, Mundruczó Kornél első filmjét láthatják azok, akik jegyet váltanak a "Nincsen nekem vágyam semmi" -könnyen megjegyezhető- című filmre.
Amit előre lehet tudni erről a "mai magyar" filmalkotásról, az két információban sűríthető össze: egyrészt átlag 25 évesek készítették, másrészt a hazai filmes szakma több díjjal is kitüntette a filmet. Ha a szakma ennyire értékel egy fiatalos filmet, az két dolgot jelenthet első nekifutásból, vagy egy kivételesen eredeti és forradalmian újszerű alkotásról van szó, ami mellett nem lehet szótlanul (díjtalanul) elmenni, vagy pedig amellett, hogy egy új generáció készítette filmről van szó, az mégis remekül illeszkedik a hazai filmgyártás - egyik - mainstream vonalába, így a befutottak az elismerésükkel tulajdonképpen egy új tag érkezését üdvözlik a csapatban. Mundruczó filmjének esetében a második verzióra tippelünk, mindjárt be is mutatjuk, hogy miért.

A film forgatókönyve 3 ember közös munkájának az eredménye: a rendező, az egyik producer ( Petrányi Viktória) és Zsótér Sándor (színházi rendező) ez a 3 alkotó, nekik köszönhetjük Brunó történetét.

Brunó élete a mai Magyarországon zajlik, ezen belül is megosztva egy falu és Budapest között. Egy fiatal srácról van szó, aki hétvégenként sárkányrepülőzik a falujában, hétközben pedig Budapesten él, hogy ott homoszexuális prostituáltként keresse meg a kenyerét. Nem egy átlagos életvitel és élettörténet a Brunóé, de nem is lehetne az, hiszen akkor miért lenne érdekes a leendő nézők számára? Persze, kérdés, hogy ebben a felállásban érdekes lesz-e Brunó története, de ezt majd meglátjuk.

Hősünk (Nagy Ervin alakításában) valami miatt ebben a kettős életben érzi jól magát, szombat-vasárnap szöszke feleségével Batman és Tornászlányt játszanak, egy különleges cirkuszi produkcióra készülnek, amiben a lány (Mari, vagyis Kovács Martina) tornagyakorlatot mutatna be, míg eközben férje Batman-ruhában sárkányrepülőzne felette. A film megpróbálja elhinteni a nézőkben azt a gondolatot, hogy ez a készülő műsor a fiatalos álmodozás megfelelője, vagyis biztos, hogy nem fog nekik összejönni, de arra jó, hogy legyenek felhőtlen boldogságképek a filmben, amihez képest majd még szörnyűbbnek fog tűnni, hogy Brunó idősebb férfiakkal lép szexuális kapcsolatba, pénzért természetesen. Mari bátyja, Ringó (Rába Roland) együtt él a házaspárral, ezentúl szerelmes Brunóba, ezeken kívül pedig ő is Brunóval tart a fővárosi szex-utakra, ahol ő is árulja a testét az erre érdemes férfiaknak. A film arra épít, hogy biztos érdekes lesz egy olyan helyi (magyar) film a helyi (magyar) nézőknek, amiben egy periférikus élethelyzetet láthatnak, olyat, amivel nem találkoznak minden nap, mindezt olyan ismerős környezetben elhelyezve, mint a Nyugati pályaudvar környéke, vagy a pesti korzó, de ez a törekvés valószínűleg kudarcot fog vallani egy olyan film kapcsán, aminek legtöbb percében perverziókat, vért, kést és erőszakot látunk, mindezt értelmetlenül. Semmiféle visszafogottságot nem tapasztalhatunk az alkotóktól a férfi-prostitúció bemutatásában, inkább a folyamatos sokkolás a cél, és megkockáztatnánk azt is, hogy a film nem túl korrekt a társadalom ezen kis csoportjával szemben. A fiúk (Brunó és társai) áldozatokként vannak beállítva, akik csupán pénzszerzési célokból tűrik el az idős és erre hajló férfiak perverzióit, kiszolgálják ezeket a férfiakat, és közben az ő életük teljesen tönkremegy. Az idős férfiak befutottak, és így mindent megengedhetnek maguknak, a srácok pedig a kiszolgáltatottságukat a "trainspottingos" stílusukkal fedezik, mintha mindennapi fiatalokról lenne szó, és mintha nem ők választották volna ezt az életformát. A film a témáját tekintve didaktikus, egyszerűen egy gonosz második, (árnyék)világként tudja bemutatni a férfi-prostitúció világát, egy borzalmas fertőnek, amiben vagy vásárló vagy, vagy áldozat, mindenesetre ha az "átlag" ember megborzad a sokkoló képek láttán, akkor már elérte a film a szándékolt hatását, mert lám, mégiscsak különös témát sikerült megfilmesíteni.

A filmben erős igyekezetet vélünk felfedezni arra vonatkozóan, hogy hatni tudjon a fiatalokra, ezt szolgálják az un. "trainspottingos" elemek. Ez a vonal nem merül ki abban, hogy Ringó a film közepéig egy "Trainspotting" feliratú pólóban mászkál (sőt egy mozdulattal be is mutatja a kamerának a pólója feliratát, ha valakinek esetleg nem szúrt volna szemet), hanem ide tartozik még a zenei aláfestés is (mai divatzene, acid-féle stílusban), a folyamatos "csúnya beszéd" (ami a keresetlen stílust lenne hivatva jelezni), és valamiféle szleng-használat is. A szereplők megpróbálnak igazodni a mai fiatalok beszédmódjához, ennek sikerét viszont két dolog is rombolja: egyrészt a színészek ugyanolyan modorosan és furcsán tagolva beszélnek, mint egyes nagyon jól képzett színpadi színészek, másrészt a párbeszédek annyira valószínűtlenek, hogy nem tudjuk elképzelni, hogy a való életben előfordulhatnának ilyen beszélgetések. A főszereplő két fiú, Nagy Ervin és Rába Roland egyébként elnyerte a legjobb színésznek járó díjat a győri Mediawave filmfesztiválon, maga a film pedig az idei filmszemle legjobb elsőfilmes díjával büszkélkedhet, ezen kívül magáénak mondhatja a Rendezők Céhének rendezői különdíját is. A magyar filmes szakma tehát szereti a Nincsen nekem vágyam semmi-t, kérdés, hogy lesz ezzel a hazai közönség. Persze nem várható el egy elsőfilmes magyar rendezőtől (aki még csak 25 éves), hogy zsúfolásig megteljenek a mozik a filmje miatt, de a jövőre nézve mégis szeretnénk kérni néhány engedményt (a nézők nevében) a későbbi magyar filmalkotóktól. Egyrészt ne féljenek annyira az amerikai filmipar hegemóniájától, hogy mindenképp valamilyen nagyon különös és vad világról kelljen filmet csinálniuk, mintha csak az minősülhetne "magyar" specialitásnak, ha a filmben nyomor, szenvedés és kilátástalanság dominál, vagy olyan mindent átható erőszak, mint filmünk esetében, ahol például a lány nemi szervét saját férje vagdossa szét, nem tudjuk, miért. Másrészt, ha valaki eredeti alkotást akar létrehozni, akkor hagyja ki bátran a filmjéből a hazai nagy elődöknek való tisztelgést, mint esetünkben például kimaradhatott volna a filmből az Enyedi Ildikó által bevezetett gyufaárus-kislány történet. Sokféle stílust ötvöz Mundruczó Kornél filmje, de ezek nem állnak össze egy jó filmmé; amire valószínűleg emlékezni fognak a reménybeli nézők, az pont nem az lesz, amire gondoltak az alkotók: a sokkoló szexjelenetek és a folyamatos erőszak fog megmaradni a nézőkben, és nem szegény Brunó hányatott élettörténete.

-lee-loo-