Papás Mamás
Maybe Baby 2000

A Papás Mamás egy vígjáték, ami arról szól, hogy egy házaspárnak nem jön össze, hogy gyerekük legyen. Az "izgalmas" történet egy angol film formájában látott napvilágot, és nagyon "impresszív" jelenetekkel kezdődik.

A férfi benn nyomja az igát a BBC-ben, majd megcsörren a telefon, és a felesége az. Akkor a férfi motorra pattan, és nyomás haza, jöhet a szex, épen megfelelő az időpont. Fura helyzet, hiszen akármit mondanak a darwinisták, az emberek nem a "túlélésért" fekszenek le másokkal, nem a "fajfenntartási ösztön" viszi őket táncba, hanem a saját örömük után mennek. Ebbe a folyamatba építette bele bölcsen a természet a teherbeesést, mint csatolt terméket, és nem bízta kinek-kinek a saját belátására.
Tehát általában a szex magáért a szexért, ill. a másik fél közelségéért jön létre, nem úgy mint ebben a filmben, ahol minden ki van fordítva. Oké, ha már erről szól a történet, ám legyen, csak mégiscsak furcsa, hogy egy film során a szex a legutolsó sorban izgalmas, vagy érdekes jelenetek közé tartozik.

A problémák, (mert bizony vannak) viszont nem itt kezdődnek, hanem a film közepén, ahol a forgatókönyv író nyilván kezdte elveszíteni a fonalat, és azt találta ki, hogy a főszereplő, aki korábban forgatókönyvíró hírében állt, most azt veszi a fejébe, hogy megírja saját meddő próbálkozásaik történetét, mint vígjátékot. A film legélvezetesebb jelenete az, amikor a férfi megkérdi a feleségétől, hogy szerinte nem lenne-e jó ötlet egy ilyen forgatókönyv, és a feleség az feleli, hogy nem hiszi, hogy jó ötlet lenne. Ebben egyet is értünk.

De a férfi nem hallgat a feleségre, és belevágja a fába a fejszét, ráadásul a feleség is csak úgy értette, hogy nem jó ötlet, hogy nem jó ötlet, hogy a saját történetüket akarja megírni.
És itt jönnek a kavarások.

Jön egy fiatal rendező a BBC-hez, akinek a főszereplő megmondja, hogy tök rosszak a forgatókönyvei, amik tel vannak "drog-témával".
A fickó elkullog a drogos tervével, és a főszereplő elkezd véleményt nyilvánítani az angol filmről, és egyszeriben ráeszmélünk, hogy itt most Danny Boyle barátunkat, a Trainspotting rendezőjét próbálja betámadni a filmes középosztályt képviselő főszereplő, aki a film producere is egyben. Itt egy kis nevetés, majd egy kis hányinger következik. A főszereplő mindenesetre tovább megy, és bevádolja a Boyle-figurát, hogy csak az amcsiknak akar tetszeni. Hoppá, de ez mind semmi, mert az igazi döfés még hátra van, amikor ugyanis a főszereplő előáll a meddőségről, (illetve egész pontosan a sikertelen nemzésről) szóló vígjátéktervével, akkor ez a Boyle-t jelképező extravagáns rendező figura (a szájába adott mondatokkal) egyszerűen szembe dicséri a főszereplőt, hogy ez azért tényleg egy nagyszerű történet.

A recept tehát egyszerű, csinálj egy angol filmet, amiből kiderül, hogy a te filmed jobb angol film, mint Danny Boyle-é, mármint nem a minőség, hanem a saját szereplőid elmondása alapján. Jó tipp.
És akkor látjuk a forgatást, meg azt ahogy a férfi ellopja a felesége naplójából a gondolatokat a kezdetben kicsit laposra sikerült női karakter számára. Látjuk, ahogy a férfi részt vesz a spermateszten, és látjuk a Danny Boyle figurát rendezés közben, amikor instrukciókat a filmbeli férfinak, hogy hogyan élje át a spermatesztre való "felkészülés" drámai jelenetét. Nos, mindez tényleg hízelgő Danny Boyle és bárki számára, aki angol területen próbálkozik.

Vajon hogyan fejlődik tovább a történet? Lesz-e olyan rész, amikor a feleség összejön egy másik férfival, vagy amikor összevesznek? Ezek kérdésként merülhetnek fel, de az már nem, hogy vajon születik-e gyerekük, legalább is ezt gondolnánk, ha naivak vagyunk, és nem látjuk át rögtön, milyen ravasz és fondorlatos és kíméletlen angol filmmel van dolgunk. Lehet ugyanis, hogy a happy endről csak annyit tudnak, hogy utálják, és hogy az Hollywood-i, de azt nem, hogy a vígjátékok kötelező alapeleme. Mert nem attól lesz egy amúgy tragikus dolog vígjáték, hogy a nőgyógyász szerepébe Rowan Atkinson-t tesszük, mint ahogy itt ez történt. Az egész film egy nagyon fura elgondolást tükröz a vígjáték műfajával kapcsolatban, és csak örülhetünk, hogy nem nekünk jutott eszünkbe.

-inn-