Végső Állomás Final Destination 2000

A Végső Állomás az utóbbi idők egyik legriasztóbb filmje, bár vannak benne horrorisztikus jelenetek, mégsem ezektől borzong és izgulja végig a 97 percet a néző, hanem attól, hogy tele van a film balsejtelemmel és rossz előérzettel, illetve olyan hirtelen balesetekkel, amire még a szakavatott horrorfilm-rajongók sem lehetnek elegendően felkészítve.

A film első percei olyanok, mint amilyennek egy később rettentően izgalmassá váló film elejének lennie kell: nyugodt, békés képeket látunk egy gimnazista osztályról, akik épp Párizsba készülnek repülni, tanulmányi kirándulás céljából. Alex Browning (Devon Sawa) egyike az utazó srácoknak, ő az egyetlen, akinek látjuk a készülődését az útra (ebből már tudjuk, hogy ő lesz a főhős), s láthatjuk azt is, hogy apró -babonának tűnő- dolgoknak is hajlamos értelmet tulajdonítani. A repülőgépre való beszállás előtt Alex furcsának talál egy-két apróságot ( a reptéri WC-ben annak az énekesnek a dalát hallja, aki egy repülőgép-szerencsétlenségben halt meg, a gép 9.25-kor indul, Alex pedig pont szeptember 25-én született), de megpróbálja leküzdeni a rossz érzését, és elhelyezkedik a barátaival a repülőgépben. Egy-két perc, és Alex -egy vízióban- tisztán látja maga előtt, ahogy indulás után a gép megsérül és felrobban, és minden utas meghal a robbanásban. Túl élesnek tűnik ez a látomás ahhoz, hogy figyelmen kívül tudná hagyni, Alex felpattan a helyéről, és eszeveszetten próbál mindenkit meggyőzni arról, hogy nem indulhat el ez a járat, mert ő látja a vesztüket. Persze nem hisznek neki, de a rend érdekében a pilóta leszállítja őt és néhány társát, egy lány (Clear) önként csatlakozik Alexékhez, illetve Ms. Lewton tanárnő vállalja, hogy ő a földön marad a renitensekkel. A gép elindul, és pár perc múlva felrobban. Ezekben a percekben kezd kibontakozni a film ereje: a robbanás utáni órákat olyan hangulatú jelenetek mutatják be, amik alatt a nézők úgy érzik, pontosan tudják, mit érezhetnek a filmbeli túlélők.

Alexre úgy néznek a földön maradt társak, mintha ő idézte volna elő a tragédiát, mindenki zavarodott, ráadásul az FBI is elkezdi figyeltetni a fiút. De a tömeges szerencsétlenség lassan csak kezdetnek fog tűnni Alex számára: hiába próbál ismét beilleszkedni a normális életbe, egyik nap Tod, Alex legjobb barátja, aki szintén leszállt a gépről, titokzatos körülmények között meghal. Ettől kezdve Alex már nem hisz a véletlenekben, rájön, hogy azzal, hogy néhányan leszálltak a felrobbanásra ítélt gépről, keresztülhúzták a halál számítását (mintegy becsapva azt), de ez a megmenekülés nem tarthat sokáig, Tod halála csak az első volt a sorban, és ha nem találnak ki valamit, akkor valószínűleg nem lesz igazi túlélője a repülőgép-szerencsétlenségnek.

Lélegzetelállító történet-csavar, a hőseink egy olyan erővel próbálnak szembeszállni, ami nem látható, nem bizonyítható a létezése, és konokul makacsnak tűnik az áldozatai számát illetően.

A cselekmény olyasféle fordulatot vesz, mint az Agatha Christie-féle "Tíz Kicsi Indián" c. híres krimi története, ahol tíz ember volt összezárva egy zárt környezetben, és egyesével kezdtek fogyatkozni a szereplők, úgy, hogy a végén már elképzelni sem lehetett, vajon ki lehet a gyilkos. Filmünk esetében ez a előrelátott végzetszerűség még meg van spékelve egy olyan baljós hangulattal, titokzatossággal és folyamatos rossz érzéssel, hogy a néző szinte fellélegzik, ha valami változás áll be az eredeti túlélők számát illetően, mivel bármilyen véres képpel szívesen lecserélnénk azt a szakadatlan szorongást, amit a film profi alkotóinak köszönhetően érzünk a teljes filmidő alatt.

A Végső Állomás a New Line Cinema filmstúdió produkciója, a forgatókönyv alapötlete pedig a stúdió egyik marketing-asszisztensének (Jeffrey Reddick) a munkája. Reddick gyermekkorától rajongott a horrorfilmekért, leginkább a "Rémálom az Elm Utcában" c. klasszikusért, úgyhogy először ennek a folytatását írta meg, és küldte el a New Line Cinema elnökének. Ez a zsenge végül kedvező fogadtatásra talált, és az elnök tanácsára Reddick egyre többet kezdett el írni, majd 10 évre rá, hogy elkezdett a stúdiónál dolgozni, előhozakodott a Final Destination sztorijával, amire a producerek egy emberként bólintottak. A történetet végső kidolgozásában részt vett két- az X-akták egyes epizódjainak megírásán edződött- producer is, Glen Morgan és James Wong, akik arra helyezték a hangsúlyt, hogy hogyan lehet hétköznapi dolgokból felépíteni azt a "gyanús atmoszférát", ami a feszültségkeltés klasszikus horrorfilmekben bevált eszköze. A szerzők bevallott célja az volt a Final Destination-nal, hogy a nézőkben ugyanolyan feszültséget keltsen a film a repülőgépekkel és a légi utazással kapcsolatban, mint annak idején a Cápa c. horrorfilm tette azt a cápákkal és az úszással való viszonyban.
A nézőkre gyakorolt lelki nyomás eszközei egyszerűek, de nagyon hatásosak voltak: az alkotók optikailag olyan síkokat és szögeket hoztak létre, amelyek nem 90°- ban találkoznak, olyan tárgyakat helyeztek el az egyes jelenetekben, amikről a néző ösztönösen érzi, hogy nem oda illőek, stb...Voltak olyan jelenetek, amelyeket direkt csak a nézők összezavása érdekében illesztettek bele a producerek a filmbe, ezeknek a jeleneteknek nincs igazán kifutásuk és megoldásuk a filmben, de arra jók, hogy a néző bizonyos figyelem-adagját lekössék.

Az alkotók igényes munkája - és tisztelgése a horrorfilmek klasszikusai előtt - egészen apró momentumokban is megnyilvánul. A filmbeli szereplők neveit többnyire fekete-fehér horrorfilmek sztárjainak vagy rendezőinek a neveiből kölcsönözték, például Alex vezetékneve Browning, ami a híres "Dracula" c. film rendezőjének a neve.

Ha valaki esetleg többször is megnézné a filmet, akkor tudná méltányolni a kezdő-stáblista alatti képek üzenetét: másodszori megnézésnél már tudatosulhat a nézőben, hogy az első képek előrevetítik a későbbi haláleseteket, láthatunk guillotine-t, akasztott babát és egy képet egy szívenszúrt figuráról.

A történet ötletességét és a képek balsejtelmét még fokozni tudják a remek színészi alakítások is, ami főként egy horrorisztikus-thrillerben tud sokat nyomni a latban, mivel itt ha csak egyetlen szereplő is elvonja a néző figyelmét a hiteltelen színészi munkájával, akkor az egész film kibillenhet az egyensúlyából, és komolytalanná, élvezhetetlenül üressé válhat. A Végső Állomásban ez nem történik meg, köszönhetően a tehetséges fiatal színészeknek.

Az Alexet alakító Devon Sawa mindössze 22 éves, de ez a film már a 14.-ik filmje, a kanadai születésű fiú a Vancouver-i Filmfőiskolára jár, és szabadidejét a techno-rap, a futball és a hockey tölti ki. Sawa nagyon jól mutat a filmvásznon, és tökéletesen tudja eljátszani az átlagon felüli Alexet, akinek mindig résen kell lennie, de aki önszántából nem szívesen emelkedne a társai fölé, a plusz adottságait illetően. Sawa éppen egy repülőgép-út alatt kezdte el olvasni a forgatókönyvet, úgyhogy egy idő után azon kapta magát, hogy folyamatosan kifelé tekinget az ablakon, a gép motorját figyelve.

A film női főszereplője Ali Larter, aki Cleart, Alex későbbi lelki társát játssza. Clear az a lány, aki elsőre hisz Alex repülőgép-víziójának, és bízva a fiú (és a saját) megérzésében, önként száll le a gépről. Clear egy magábahúzódó karakter, az a típusú tinédzserlány, aki annyira másban él, mint az osztálytársai, hogy észrevétlenül szigetelődik el másoktól, pedig okos és talpraesett, aminek majd a filmben hasznát is tudja venni. Ali Larter 1976-ban született, New Jersey-ben, és a Végső Állomás sorrendben a hatodik filmje. Larter tökéletes választás volt Clear szerepére, amikor a családja végzetéről beszél a filmben, akkor már egyértelmű, mennyire jól tudja eljátszani a nehezen megnyíló, de annál érzékenyebb lányt.

A hét túlélő többi tagját korábbi tinédzserfilmekből ismert szereplők játszák: Cartert Kerr Smith, aki a "Dawson's Creek" c. TV-sorozatban tűnt fel, Billyt Sean William Scott, aki az "Amerikai Pite" c. filmből lehet ismerős a nézők számára, Terryt, a csapat másik lány tagját Amanda Detmer, akit legutóbb a "Pasik és Csajok" c. tinivígjátékban láthattunk. Todot, Alex legjobb barátját Chad. E. Donella alakítja, aki leginkább TV-sorozatokban szerepelt eddig, az egyetlen felnőtt túlélőt, Ms. Valerie Lewton tanárnőt pedig egy mindössze 30 éves színésznő, Kristen Cloke játssza, akit "A 13.-ik Harcos" c. Banderas-filmben láthattunk legutóbb, mellesleg ő a film egyik producer-forgatókönyvírójának, Glen Morgan-nek a felesége.

A Végső Állomás egyike a legigényesebben elkészített horror-thriller filmeknek, kiegyensúlyozottan tudja adagolni és fenntartani a feszültséget a nézőkben, és egy sor olyan tulajdonsággal bír még, amitől színvonalas filmként emlékezhetünk később majd rá: nem használ egyszerűen sokkoló hatáskeltő eszközöket, ehelyett inkább a meglepetés erejével él, nincsenek benne "értelmetlenül" véres jelenetek, rendesen kidolgozott karakterek szerepelnek benne, akiktől - a film során - már sajnálnánk megválni mi, nézők, illetve a fondorlatos történet alapjáraton éberségre készteti a nézőket, ami szintén hozzáad a film szórakoztató hatásához. Amit mindenképp meg kell jegyeznünk a film kapcsán: még azoknak a leendő nézőknek is ajánljuk a film megtekintését, akik alapvetően nem rajonganak a "keményebb" thrillerekért, illetve a horrorfilmekért, mivel ez a film nem felborzolni akarja az érzékeket, hanem sokkal inkább folyamatosan borzongásban és feszültségben tartani a nézőjét, ezt pedig nyugodtan elfogadhatjuk tőle.

-lyl-