|
|
Flintstones VIVA
ROCK VEGAS 2.
Íme itt van a
második Flintstones epizód, amely a Phantom Menace mintájára egyfajta
"pre" epizód akar lenni szintén. Itt azokba az ősidőkbe röpítenek vissza
minket, amikor Frédi és Béni még kezdő melósok voltak, és mielőtt még
Irmával és Vilmával összejöttek volna.
Lényegében izgalmasan
hangzik, de a valóság ennél kissé zordabb. A rendező, Brian
Levant igazi Flintstones rajongóként élte le egész eddigi életét,
komolynak mondható kutatásokat folyatott, hogy mi hogy legyen, meg minden,
a végeredményen azonban ez nem látszik, legalább is nem úgy, ahogyan azt
mi szeretnénk, vagy szerethetnénk.
Eleve
problémát jelent |
a valóságos
színészek |
és díszletek
alkalmazása a régi jó rajzfilm formátum helyett, de a dolognak ez a része
még nem is volna gond, hiszen egészen komoly apparátust vetettek be a
különféle "digi" trükkökre, amik áthidalhatják a gravitáció és a fizikai
valóság valamit a rajfilmek közti szakadékot.
A probléma
inkább a történetben van, bár, ha belegondolunk, ha hunyorítunk, és azt
képzeljük, hogy a régi rajzfilm sorozat egyik epizódját látjuk, akár még
a történet is elmenne, szóval ideje kibökni, mi az, ami miatt kisebb fajta
szenvedés végignézni ezt a filmet, különösen ahhoz képest, hogy az eredetit
csípjük.
Mindenképp
az a szó jut eszünkbe, hogy rendetlenség. Rendetlenség minden szinten.
A film legelején, amikor Vilma még mint gazdag lány, aki a dombról letekint
a városra, és arról álmodozik, hogy milyen jó lenne kitörni az üvegkalitkájáéból,
és elvegyülni a valóságos emberek között, még nem is olyan rossz, sőt,
tök direkt ígéretes. De ezzel ennyi is, és a film további részét illetően
nem tudjuk, hogy ez most mi, paródia, vagy megfilmesítés? Látjuk Frédit,
ahogy subidubidúú-zik, és követ fejt, látjuk, ahogy felszedik dínót, a
kutyust, és látunk mindenféle műanyag kütyüket, amik az eredeti sorozatban
olyan jók voltak. Mindez azonban egy filmben nagyon kevés, legalább is
ebben a filmben. A rendetlenség fő forrása elsősorban az, hogy a mai idióta
vígjátékok idióta stílusát vitték bele minden jelenetbe. Stephen Baldvin
folyamatosan vigyorog mint Béni, és ennyi, meg csajt akarnak maguknak,
ráadásul párosan, és ez nagyon kevés.
|
|
Az oké,
hogy a amikor Brian Levant kiskorában a sorozatot bámulta, számára esetleg
összevissza pergett a jelenetek kavalkádja, de ez nem jelenti azt, hogy
velünk is ez történjen most. Ráadásul behoztak a történetbe egy ufó-figurát,
aki mint valami manó végigrepkedi a filmet, és beszél a szereplőkhöz,
és néha beavatkozik, satöbbi. Tök gáz, és tök rendetlenséget csinál a
filmben és a történetben, amiben egyszerűen nincsenek hangsúlyok.
A
másik rendetlenség forrás |
vizuálisan
jön |
létre, megintcsak
a gagyi vígjátékok összevissza stílusa dominál, zagyvavágások, zagyva képek,
zagyva színészi játékkal, (elsősorban Stephen Baldwin vigyorgó fejére gondolunk
ismét). Az eredeti rajfilm nemes egyszerűsége bizonyára nem utánozhatatlan,
de itt nemcsak, hogy nem sikerült utánozni, de pont az ellenkezőjével próbálkoztak,
jól meg akarták tömni mindenfélével, és ez rossz. Vegyünk például egy hamburgeres
helyet, ahol Irma dolgozik, görkorival szolgálnak fel, tök jó, de ha összevissza
van felvéve, összevissza van vágva, az eredeti sorozat egyszerű "beállításai"
helyett, akkor elvész az erőfeszítés lényege.
De mindezek mind semmik a filmnyelvezetéhez képest. Az eredeti sorozatban
úgy beszéltek, hogy rímeket használtak, és mindezt formailag át is vette
ez a film, csak rosszul sült el, mert minden rím erőltetett, értsd, úgy
néz ki, hogy van egy mondat, és utána mondanak egy másikat, hogy legyen
rím, de a két mondat közül az egyik tiszta baromság, sima töltelék. Így
arra vagyunk ítélve, hogy mintha retardáltak között lennénk, (amiről Stephen
Baldwin vigyorba merevedett feje folyton meggyőz minket), csak minden második
mondat legyen hasznos.
Ez
azt jelenti, hogy a filmet el kel osztani kettővel, és megint kettővel
a vizuális megjelenítés, és kettővel a történet rendetlenségei miatt,
és ekkor ott tartunk, hogy egy 20 perces rajfilm egy-nyolcadát kapjuk.
De inkább ne is számoljunk tovább.
-inn-
|