**hírek**
Titanic - talált süllyed ..
Remek kis film fesztivált varázsoltak össze a budapesti közönségnek a Titanic szerveszői, október 5-től egészen 15-ig terjedtek a vetítések. Izgalmas volt úgy látni filmeket, hogy tudtuk, ezt most látjuk először és utoljára is egyben, és hogy nem beszélhetjük meg minden barátunkkal, hogy ez-és-ez a film milyen volt, mert egyszerűen nem láthatja mindenki ugyanazokat a filmeket a bőséges választék és egy-egy ember fizikai teljesítőképessége miatt.

Láttunk pár jó filmet, és mások is láttak pár másik jó filmet, és eltöltöttünk vagy 10 napot (egy fél hónap!) filmnézéssel, és izgalmas volt abba az állapotba kerülni, amiről a fesztivál atyja, Horváth György úgy nyilatkozott mint a fesztivál tulajdonképpeni céljáról, hogy emberek annyi sok filmet lássanak, hogy amikor néha kilépnek az utcára, összekeveredjen bennük, hogy mi az igazi és mi a film. Hát ez összejött, és mindenki csak örült.
Tavaly a Go (Nyomás) c. filmet a Titanic-on lehetet először látni, így most joggal vártuk, hogy lesz egy hasonlóan nagy dobás film. A Csapnivaló számára konkrétan talán nem is, de sok-sok ember számára idén a Guy Ritchie (akit Madonna miatt már nem kell bemutatni) Snatch (Blöff) c. filmje lett, illetve lesz. Nekünk a legátütőbb élményt a hamarosan látható Idióták jelentette, igazán kellemes meglepetés volt. De tényleg nagyon szétágazóak voltak a visszacsatolások (feed-back-ek), mert pl. a Sárkány és Tigris c. filmet is, amit mindenki már most úgy becéz, hogy "a kínai Mátrix", igen melegen fogadta a közönség. A legmaradandóbb, hazai forgalmazásba nem kerülő filmként pedig az Elvis és Nixon c. filmet jelölnénk meg, ennek kábé úgy lehetett örülni, mint egykor (pár Titanic-kal korábban) Al Pacino első rendezői filmjének, a Richard Nyomában-nak.

Charlie Angyalai ismét röpködnek

A hetvenes évek mindmáig megfejthetetlen talány az emberiség számára, miközben az (a hetvenes évek) sorra büfizi fel az akkori idők jól bevált termékeit 2000 kompatibilis formában. Austin Powers (a legnagyobb), Mission Impossible, Az Angyal, hogy James Bond-ot, aki kicsit korábbról származik, ne is említsük, vagy itt jön hozzánk is hamarosan Shaft. A hetvenes éveket megérteni leginkább a hímnem-nőnem viszonyán keresztül lehet megérteni, (amiben jól lehet támaszkodni Sir. Austin Powers filmjeire), és most itt jönnek Charlie Angyalai, akik egy olyan tévé-sorozat leszármazottjai, amely a nézőinek nemcsak mission-t és izgalmat kínált, de dekoratív nőket is, illetve, hogy a hetvenes évek stílusában fogalmazzunk, "a témát 3 bébi-re szereposztották" a nézők rendszeres figyelmének hatékony lekötése érdekében.

A három angyal most pénteken lép fel a mozivászonra a projekt premierén, és egyben megkezdiks interkontinentális hódítóútjukat. Cameron Diaz, Lucy Liu és Drew Barrymore játsszák az új hármast.

Diaz lesz Natalie, Liu Alex, Barrymore pedig egy Dylan nevű karaktert játszik majd, amely első és második látásra egyaránt fiúnév ... Szerepel még Bill Murray (pl. az Idétlen Időkig remek komikusa), a film soundtrack-je pedig egyebek közt a Destiny's Child számait fogja tartalmazni.

Blair Witch 2.0 (Book of Shadows)

Október 31-től az USA-ban (és több más országban) ismét szedi áldozatait az új Blair Witch Project.
A szitu a "régi" (még az előzőt sem sikerült rendesen kihevernünk), a módszerek is csak annyiban változnak, hogy a film már nem az amatőr-videó szemcsés minőségében jelenik meg a vásznon, hanem a rendes mozifilmek megszokott formájában. Miközben a mozinézőknek az előző rész óta heveny erdő-fóbiájuk van, és a legkisebb zöldtől is irtóznak, (hát még fekete-fehérben), az ebben a részben szereplő néhány főiskolásnak az a pompás ötlete támad, hogy a végére járjon az előző részben eltűnt srácok sorsának. Nekivágnak a Maryland-i erdőnek ők is, és persze számukra is elkezdődik a horror. Maguknak csinálták .. vagy nekünk?

Spike Lee - a hóhér akasztja magát ..

Legutóbbi filmjében a "Bamboozled"-ben Spike Lee jó kis kritikát adott a fekete színészek helyzetéről a televíziós bizniszben. A film főszereplője egy fekete tévés producer, aki gyakorlatilag viccből dob össze egy paródia show-t, hogy legalább valamicskét enyhítsen a fennmaradásért küzdő kis tévécsatorna helyzetén. Persze a műsorból hirtelen siker lesz, és a producer egy fura helyzetben, kulturális kereszttűzben találja magát. Spike Lee általában a periférikus, radikálisan kritikus nézőpontot szokta képviselni, és így tett most is, csakhogy a sors fura fordulatot hozott, Lee hirtelen kívülről belülre került: egy egy éves televíziós szerződést kötött vele a Studios USA.
Így most rajta a sor, hogy tud-e jobbat csinálni, mint amit oly élesen kritizált, és persze a kihívás nem kicsi. Lee először is egy egyórás tévés drámát szeretne létrehozni, természetesen a megbízásnak megfelelően produceri minőségben, noha írja és rendezi is majd a projektjeit. Azt mondja, egyrészt utál veszíteni, másrészt utál valami elől megfutamodni.

A Penge forgatókönyvírója

David Goyer azon tárgyal, hogy belevág első saját rendezésű filmjébe "Zigzag" címen, a Franchise Pictures gondozásában. A film műfaja thriller, a főbb szerepek egyikében pedig Wesley Snipes néz ki neki. A filmnek még nincs USA-beli forgalmazója, (ami általában hamarabb kell, hogy meglegyen, mint mielőtt a forgatás elkezdődne).

A főszereplő egy 15 éves fiú, aki autista, és folyton pénzt lop a főnökétől, amit aztán az apjának ad oda, aki pedig egy uzsorásnak törleszti ilyenformán a kölcsönt. Apja szerepében láthatjuk majd Wesley Snipes-t. A fiút "Zigzag"-nek hívják (kb. cikcakk), és van neki egy szociális munkás segítője, aki próbálja mederbe terelgetni a srác életét, csak persze nem sikerül, de lesz még neki a filmben egy rokonszenves prostituált felfedezi a fiú ártatlanságát, akiről még nem tudni, ki fogja alakítani.

Mel Gibson Unatkozik ..

Az USA-beli, vagy onnan nézve "hazai" forgalmazó igen fontos egy filmhez, és pontosan ennek hiányáétól szenved még mindig a Millió Dolláros Hotel. Meglepőnek tűnik, hiszen egész komoly szereposztása van, legalább is Mel Gibson-ra tényleg nehezen fogható rá, hogy eldugott színész.
Mel Gibson azonban a filmnek nemcsak sztárszínésze, hanem producere is, olyan formán, hogy a az egyik gyártó, az Icon Entertainment International, amelynek ő maga és Bruce Davey a tulajdonosai.

A hír azonban most következik: Mel Gibson éppen Sidney-ben vet részt egy sajtó konferencián (okt 18) és a filmet unalmasnak nevezte. Egészen pontosan azt mondta, "unalmas, mint egy kutya segge", majd hozzátette, hogy "nem ártana az Icon-t felelősségre vonni néhány szarságért, amit produkált".

Már csak ez hiányzott a filmnek, amely februárban megnyerte a Berlini Ezüst Medvét. (Vicces).

Kid A - Radiohead n°1

Amíg javában folyik a Napster pere, és a jövőt a Napsterrel még szinte csak körvonalakban látni, addig máris érkezett egy tökéletes minta a jövőből, abból a világból, amikor a Napster-t a lemezkiadók nem kalózkodással vádolják, hanem (ahogy a Napster szeretné) promocióra használják. És ez a minta azt mutatja, hogy a Napster működik, mégpedig nagyon is.

A Radiohead új albuma a "Kid A" október 3.-án jelent meg, és egyből egy nagyon fura dolgot művelt: az USA slágerlista élére szökkent fel, értsd az első helyre, amire Angol zenekar esetében nem volt példa az elmúlt három évben. Valójában az Angol zenék az USA-ban csak mintegy 3%-ot tesznek ki, és az olyan angol sztárok, mint Robbie Williams, aki nálunk Európában a vízcsapból is hajlamosak folyni, odaát igen szerényen teljesítenek.

A Radiohead "Kid A" albuma az idei legmelegebben fogadott album lett mégis. Mindezt a sikert nem úgy érték el, hogy a hagyományos reklámmódszereket alkalmazták, mint sajtókonferenciák, interjúk, videóklipek, vagy egy kiadós turné, hanem egyszerűen "feltették az internetre", (a Radiohead hivatalos és nem hivatalos site-jaira, na és a Napster-re) a teljes albumot, mintegy 3 hétel azelőtt, hogy az album megjelent volna a boltokban.

Robin Betchel, a Capitol Records új média osztályának női feje azt mondta, hogy tudták, hogy így is úgy is megjelenik az album az interneten (értsd a Napster közösségben), ennek megfelelően ez látszott a legjobb önvédelmi stratégiának. Másrészt szerette volna, ha a zene a lehető legtöbb emberhez a leggyorsabban eljut, (amire a Napster aztán tényleg a legmegfelelőbb médium), amiben az a lényeg (mint a rádión keresztül való sugárzásban), hogy a fiatalok elegendő időt tölthessenek az albummal mire az a boltokba kerül.
Az album pedig ezen a hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető ösvényen sikeresen megtalálta útját a közönségéhez, mégpedig eladott CD-k formájában, ami nem is kis dolog egy olyan album esetében, amit a kritikusok "eléggé nem rádió-barát" anyagnak neveztek.

A másik dolog, amit szerettek volna a Capitol Records-nál (és ami megintcsak sikerült nekik), az volt, hogy az albumot a fiatalok teljes egészében ismerhessék meg. és ne csak egy-egy "slágert" ki-kiragadva.

Ez volt tehát az első (és korántsem óvatos) lépés a Napster-t promociós médiumként alkalmazó zene-népszerűsítés terén, és az eredmény igencsak pozitív. Megjegyezzük, hogy Madonna "Music" c. albumának nyitószámát, a "Music"-ot is ugyanígy rátették a Napster-re, hetekkel az album indulása előtt. Így azt figyelhetjük meg, hogy amíg a kiadók nem kedvelik, ha mások teszik a zenéjüket "ingyen elérhetővé", saját maguk mégiscsak megteszik, (mint a rádiózás, vagy a zenei tévék terén), és bejön nekik.

Közben köszönet ..

A Csapnivaló látogatottsága közben átlépte a bűvös napi 5000-res számot, amiért maximálisan hálásak és büszkék vagyunk nektek és rátok. Persze megjegyezzük, hogy minket (is) csak a minőség érdekel és nem a mennyiség, csak úgy, mint Titeket.