Én és Én meg az Irén
Me Myself and Irene 2000

Jim Carrey és a Farelli fivérek bemutatják, mi a pálya, legalább is szerintük. Természetesen imádjuk mindhármukat, csak az van, hogy azért bírjuk őket, mert jó filmeket szoktak csinálni, és nem fordítva, hogy azért nézzük meg a filmjeiket, mert kedveljük őket. És itt, ezen a ponton részünkről el is dől ennek a filmnek a sorsa.
Nosztalgiával gondolunk vissza azokra a percekre, amikor hetekkel ezelőtt a film trailerét bámultuk a mozikban, szinte minden kockáján nevettünk, és mindig azt mondtuk, "alig várjuk".

Ehhez képest a film kicsit csalódás, és azért csak kicsit, mert végül is nem bántuk meg, hogy láttuk, de ez leginkább az emberi kíváncsiság leküzdhetetlen erejének köszönhető, mint a film remek minőségének. Másrészt olyan ez a film, hogy bármikor képes meglepetést okozni, tegyük fel, már éppen kezdesz elszenderedni, vagy legalább is visszakapcsolni egy kicsit, és akkor jön egy hullámban vagy 3-4 egész jó poén, és akkor felélénkülsz. Ugyanakkor teljesen egyenetlen a film, és még a film fő vicces jelenete után is, amikor egy úton fekvő szarvasmarhát Jim Carrey többször fejen lő, képes úgy visszavenni, hogy csak néz az ember.

Valójában a súlyos Piedonés filmekre emlékeztet leginkább az új Farelli produkció. Adva van egy alapötlet, majd az ebből kibontakozatható egyszerű történetváz, és akkor már csak ki kel dolgozni, le kell forgatni, és mehet is a mozikba. A gáz csak az ilyen Piedonés filmekkel kapcsolatban, hogy a szereplőknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy hol helyezkednek el a történet folyamában, és ezt a gázt az Irénes produkció rendesen ki is kapja magának.

Jim Carrey rendőr, és úgy hívják, hogy Charlie, és egy nagyon szerencsétlen arc, egy rendőr, akin mindenki keresztül gázol. Ezt a részt Farelliék még úgy, ahogy megoldották, na jó, egészen jól.

Elhagyja a felesége, és kivel? A limuzin-sofőrrel. Aki törpe, és aki, miután hazafurikázta a fiatal párt, akik éppen hogy átlépték a küszöböt, elkezd kötekedni a borravaló miatt. Ebből verekedés kerekedik, és Jim Carrey marad alul a karatés kis-emberrel szemben. De ez az alulmaradás még mind semmi, mert kiderül, hogy szellemileg sem piskóta, a Mensa elnökségének a tagja, és sofőrködni csak a társasági élet hétköznapi tanulmányozása miatt szokott. Charlie felesége egy másodperc alatt beleszeret a kisemberbe, és a szülőszobában a hármas ikrek bőre színe is apjuké, mégpedig fekete, és mondanunk sem kell, nem Jim Carrey fekete, hanem a kis limo-sofőr. Ennél jobban felvezetni egy olyan ember sztoriját, akin keresztüllépnek, nyilván elég nehéz volna. Tehát idáig elismerésünk.
Aztán telnek múlnak az évek, a feleség lekopik, a gyerekek Charlie-nál maradnak, és szépen nőnek, pár jelenet, és fejenként 120 kilósak. Az egyik "kölyköt", Jamaal-t Anthony Anderson alakítja, aki az Öld Meg Romeót-ban Aaliyah testőre volt.

északra. (Irene kiszáll az autójából, és kiderül számára, hogy körözés alatt áll, mert odafent balesetet okozott, de persze az egész kamu, mert az előző pasija, aki maffiózó mártotta be a megvásárolt rendőrei segítségével.)
És akkor látjuk a motorozást, amit Farelliék a Dumb és Dumber-ben fejlesztettek tökélyre. Jim Carrey arcába röpködnek a rovarok, és aztán jön az úton fekvő tehén, a film nyilvánvaló csúcspontja. A másik Farelli specialitás ugyanis az állatokkal való küzdelem, amiért is tavaly megkapták az MTV Movie Awards Legjobb Harcjelenet díját a Keresd a Nőt!-ért, amiben Ben Stiller és Puffi kutya küzdenek kétségbeesetten. Egy halott tehénnel elvileg nem kell sokat küzdeni, de Carrey derekasan belead apait, anyait, illetve egy egész tárat.

Az utazásra

, Jim Carrey mostani csaja, aki arról híres, hogy mindig nagyon sokat vigyorog, mintha nem is egészen lenne ott. Mi mindenesetre kedveljük, mert a Zenebirodalom Visszavág-ban elég jó volt, különösen a film legvégén, amikor is valóra váltja régi álmát, és énekelni kezd, ott helyben, a tetőn, és egész jó a hangja meg a stílusa.


Mindez azonban nem sokat segít a film Irén vonalán, ugyanis ez a nagy szétesés terepe. Irén elvileg azon izgul, hogy most akkor Hank vagy Charlie ül mellette az autóban, vagy az ágyon, Cahrlie-ba szerelmes, Hanket utálja. Közben különféle magánszámokat látunk, pl. Carrey azt az utasítást kapja, hogy akkor most verekedjen

, vagyis Charlie Hank-kel, mint Edward Norton tette annak idején.


Aztán vágjon különféle arcokat, ami néha talán túlontúl is jól sikerült neki, láthattunk eddig még nem látott igazi mutáns-fejeket is az arcművésztől, és persze a szokásos Farellis gusztustalankodások sem maradhatnak el, csak nem tudjuk, hogy örüljünk-e, vagy hogy mennyire? Van még egy enyhe hajsza vonalunk is, a szokásos formáció, az FBI üldöz, a rendőrség is, de vannak beépített emberek, és végül a főszereplő kell, hogy megküzdjön. Nem nagy dolog, és igaziból azzal az érzéssel távozunk végül a moziból, hogy elég béna film volt, és csak arra az egy darab

-floyd-