Életvonat Train de Vie 1998

Az Életvonat egy francia-román kooprodukcióban készült film, ami 1998-as megjelenése után számos díjat nyert több filmfesztiválon, mind a közönségtől, mind a kritikusoktól. Ez a film valóban megérdemli mindkét nézőcsoport díját, mivel kivételesen intelligens, színvonalas és szórakoztató alkotás, első percétől az utolsókig.

Vígjáték a Holocaustról: nehéz műfaji vállalkozásnak tűnik a történelem egyik legszörnyűbb szeletéről egy szórakoztató és humoros filmet készíteni: tavaly például Az Élet Szép c. filmet is sokan és erősen támadták, mivel a zsidóüldözést egy paródia keretében tálalta, végül azért a film hívei kerültek ki győztesen, és mellesleg a filmet jelölték szinte a világ összes díjára, amik közül a legtöbbet meg is nyerte.

Az Életvonat mintha nem is lenne teljesen tisztában azzal, hogy milyen érzékeny pontokat érint a témáját tekintve, csak elkezdődik, és már az első percben magához köti a néző figyelmét, minden másodpercében mulatságos, tele van ötletességgel, fantáziával és humorral, egyszóval szeretnivaló egy film.

A történet egy kis romániai faluban játszódik, 1941-ben, amikor Slomo, a falu bolondja egyik nap azzal a hírrel rohan haza, hogy a németek állítólag minden zsidót elszállítanak egy ismeretlen helyre, úgyhogy a falubeli zsidó közösségnek valamit gyorsan ki kell találnia, mert a nácik már a szomszédos településen járnak. A közösség bölcsei erősen törik a fejüket a megoldáson ( de végül csak arra jutnak, hogy biztos nem is fogják megtámadni őket, mivel ők nem ártanak senkinek), míg végül Slomo azzal az ötlettel áll elő, hogy a falu deportálja saját magát, szerezzenek egy külön vonatot erre a célra, és megfelelően kitanított saját német katonák kíséretében hagyják el a falut, feltűnés nélkül. Eredeti ötlet, először kicsit nehézkesnek tűnik a megvalósítása, de a rabbi kézbeveszi a dolgokat, és beindul a kivitelezés. A falut olyan hangulatúnak képzeljük el, mint a Kustorica-filmek helyszíneit: egyszerű emberek, ősi hagyományok és szokások, némi szétszórtság, életszeretet és jókedv mindenütt. Minden szakmának egy képviselője van a faluban, úgyhogy "a könyvelő" összeírja a felmerülő költségeket, "a szabó" megvarrja az ál-német katonák jelmezeit, és még egy Svájban élő rokon, Mordechai is a segítségükre siet, aki ismeri a nácikat, úgyhogy ő fogja betanítani és vezényelni a hamis deportálókat.

Az előkészületek (a nézők számára) humoros színezetet öltenek, mivel például senki sem akar német katonát játszani, az asszonyok túl sok ennivalót készítenek elő az útra, és csak egy olyan mozdonyvezetőt sikerül találni, aki még soha nem vezetett mozdonyt, viszont mindig is ez volt az álma, és már be is szerzett egy erre vonatkozó kézikönyvet. A rabbi minden feszültséget elsimít, és végül elindulhat a különvonat Palesztinába, merthogy az a végcél. Maga az utazás is tartogat meglepetéseket persze, a vonaton felüti a fejét a kommunizmus, Yossi, a rabbi volt jobbkeze a nők helyett a forradalmat választja, és tovább bonyolítja ezzel az amúgysem egyszerű helyzetet.

Mordechai megpróbálja eltüntetni a "zsidó-németek" jiddis akcentusát, de közben a betanított katonáit elkezdik kiutálni a közösségből, mert úgy érzik az emberek, hogy nem bánnak velük túl jól a "németek".

Mivel a történet nagyon eredeti és jól átgondolt, ezért nem szorul rá a film - a szokásos - egyenletesen adagolt dramaturgiai csavarokra, fordulatokra; a cselekmény halad rendben a maga útján, közben hétköznapi emberek megnyilatkozásait láthatjuk, egy cseppet sem mindennapi időben és környezetben.

Radu Michaileanu-nak, a film író-rendezőjének az Életvonat a harmadik filmje, Michaileanu a Ceausescu-rezsim alatt emigrált ki Franciaországba, ahol filmkészítést tanult, és már az első filmje is nemzetközi sikerre tett szert, több filmfesztivál díját begyűjtve. A rendező épp Los Angelesben járt, amikor megnézte Spielberg Schindler Listája c. filmjét, és ekkor jutott eszébe, hogy megpróbál a zsidóüldöztetés tragédiája alapján egy vígjátékot készíteni, amiben megelevenedhetnek a hagyományos zsidó humor elemei is. Michaileanu szándéka szerint a film az életről szól, egyfajta "road movie", amiben az utazás rémisztő is mulatságos egyszerre. A rendező szerint a zsidóságot egy sajátos humor jellemzi, ami a megpróbáltatásokból fakad, és amit például -szerinte-Woody Allen képvisel a filmjeiben.

Az Életvonat tulajdonképpen egy merész film, de -úgy tűnik- ennek kapcsán nem fognak viták születni arról, hogy lehet-e a Holocaustról egy vígjátékot készíteni, mert ez a film nem akar mást, mint egy sajátos, nem mindennapi szórakozást nyújtani, úgy bemutatni egy zsidó közösség működését egy adott történelmi pillanatban, hogy a néző a sok humor kapcsán már ismerősnek érezze magát a filmbeli környezetben, és mindeközben remekül is érezze magát a filmnézés közben. Ez a szándék sikerrel járt, és bármelyik Eddie Murphy-film megirigyelhette volna azt a sok nevetést, amit az Életvonat kiváltott a nézőkből.

-monica-