Pénzt és Életet
Where the Money Is

Linda Fiorentino nagy kedvencünk, a Végső Csábítás c. filmben egy egészen új fajta nőtípust formált meg, nagyon szexi, nagyon okos, és nagyon gátlástalan, ráadásul elvileg ő volt a negatív karakter, és amikor végül ő nyert, senki nem panaszkodott, és ez azért ritka jelenség.
A Kegyetlen Játékok-ban történt hasonló a Sarah Michelle Gellar karakterrel, ott, miután mint negatív hős elbukott, rájöttünk, hogy nem is örülünk. Linda Fiorentino jó volt még a Pokol Angyalai-ban, Charlie Sheen oldalán, ahol a motoros-bandába beépült FBI ügynök fotós barátnője sőt partnere lett, (a film egyébként teljesen megtörtént eseten alapult, és az eredeti beépített ügynök maga is el van rejtve a filmben, mint névtelen statiszta). Ugyancsak jó volt a Men In Black-ben, és talán éppen az ebben a filmben való alakítása tette egyértelművé a Pénzt és Életet szereposztói számára, hogy őt kellene bevetni.

Az M.I.B-ben ugyanis olyan nőt alakít, aki unatkozik a rendes hétköznapi munkájában, és remekül vág az agya, és akár hosszú várakozás után is, képes egyből kiszúrni, hogy ez itt most a nagy lehetőség arra, hogy kilépjek az eddigi mókuskerékből. Tette a dolgát a laborban, de egyből rájött, hogy valami földön kívüli dolog van a levegőben, és nem idegenkedett, nem nyávogott, hanem teljes értékű férfiként illetve, ha már teljes értékű, akkor mondhatjuk azt is, hogy nőként vett részt a továbbiakban.
A Pénzt és Életet is egy ilyen szituáción alapul. Adva van egy ápolónő, aki öregek otthonában dolgozik, a film beállításában ez a legszürkébb munka a világon. Aztán egy szép napon hoznak egy fegyencet, Paul Newman-t, aki teljes lebénultságban szenved, és Linda Fiorentino karaktere bebizonyítja, hogy mennyire találó az Ádám és Évás történetnek az a pontja, hogy Éva csap le az almára. Pasijával együtt kellemes, kisvárosi életet élnek, minden tök oké, de miközben a legtöbb ember a Linda Fiorentino karakter helyében már bezárult volna, hogy "akkor ez az életem, és kész", addig ő, miközben teljesen aklimatizálódott, simán megőrizte magában a nyitottságot. Körülbelül úgy, mint Tim Robbins a Remény Rabjai-ban. Elkezdi izgatni a fantáziáját, hogy egy bakrablót hoztak oda hozzájuk, és hogy ki lehet ez az ember, meg ilyesmik, és szinte percek alatt rájön, hogy nincs is lebénulva, hanem csak tetteti, így hozzálát, hogy leleplezze.

Próbálkozik szexuális izgatással, de amikor az nem jön be, egyszerűen belöki tolószékestől, mindenestől egy tök mély tóba, hogy lássa, Paul Newman kiúszik-e?
És persze kiúszik, és amikor megkérdi tőle, hogy miért csinálta, mit akar, Linda azt feleli, hogy "nem is tudom". Erre Paul Newman kiakad, hogy micsoda? Ő mindent feltett erre a szélütéses álcára, ő meg leleplezi, és nem is tudja, mit akar? Idáig tök jó történet. Innentől kölcsönös szimpátia alakul ki az idős férfi és a remek nő között, a boyfriend-et kicsit háttérbe is szorítva. És minden út Rómába vezet alapon Linda Fiorentino bedobja, hogy kirabolhatnának egy bankot, vagy valami. Körülbelül idáig jó a történet, innentől azonban bejön a muzealitás nemkívánatos varásza. Nem hiszünk ugyanis a bankrablásokban, manapság, ha az emberek valami nagy baléhét akarnak csinálni, üzletet csinálnak. A Sean Conery-s, Zeta-Jones-os Briliáns Csapda volt kábé az utolsó, amiben reményeink szerint 70-es évek stílusú bankrablást láthattunk. Ez egyszerűen nem dobja fel az embert, a figyelmét pedig nem annyira köti le és kész, ez van.

Ezzel együtt a film nem úgy rossz, ahogy van, hiszen kellemes részek is vannak benne, de végül is hiába dobott néhány gólt az ellenfél nyert, az idő.

A film szépsége az akar lenni, hogy Paul Newman nagyon idős benne, (most 75 éves), és amikor először betolják a tolószéken, direkt mutatják is a kezeit, amik bizony tényleg egy idő bácsi kezei, de aztán kiderül, hogy mégis képes mindara, amire korábban, és ez elviekben feldob minket. A gyakorlatban is feldob, de csak addig, amíg nem kezdenek hozzá a bankrabláshoz. Világos, hogy ez egyfajta homage akar lenni az idős színész felé (és egyben üzleti fogás is), de akkor sem működik, és éppenséggel ellenkezőleg sül el, mert csak az jön le, hogy Paul Newman tényleg nem a régi. Jó az idős férfi és a fiatal nő barátsága, jó a leleplezés, de nagyon nem jó a bankrablás, és így végülis a film sem. Tényleg inkább azt az utat kellett volna választani, hogy a feléledt Paul Newman és Linda Fiorentino sokat nevetgélnek együtt és valami okos bizniszbe kezdenek. Ennek a hátránya az lett volna, hogy sokkal nehezebb lett volna megírni a forgatókönyvet, mert egyrészt nyilván sok régi anekdotát kellett volna beleírni, másrészt valami újat is, magát a közös bizniszt, amire a régi Paul Newman filmek nem szolgáltak volna kész mintául.

-bob-