1802, Spanyolország, ami eleve jól hangzik, mert ha például a "valahol Spanyolországban, az 1800-as években" feliratot olvasnánk, elkezdhetnénk aggódni, hogy itt bizony a kosztümöknek csak annyi szerepe van, hogy biztosítsák a terepet. Értsd: olyan kort, amelyben a nők még nem használhattak profi betéteket, a safe-szex fogalma ismeretlen volt, és a nőket feleségként adták vették, ja, és voltak kivégzések is.

Tehát nyugodjunk meg, a Meztelen Maya egy létező történelmi időben és helyen játszódik, de mivel nem egy történelemkönyv illusztrációit látjuk, illetve akarjuk látni, hanem egy filmet, nézzük a dolgot a másik oldaláról, onnan, hogy gyakorlatilag mit látunk, és az miről szól.

Először egy hercegnő, Alba hercegnőjének a partiján találjuk magunkat, ahol eléggé jól szórakozunk. Megcsodálhatjuk, hogy hogy nézett ki egy ilyen a valóságban. Izgalmas, jól felépített partit látunk, kárpittal zsúfolt hatalmas szobák, gyertyák, meg minden. Persze, történet is van a dologban. Egy festőt látunk, aki elmeséli, hogy melyik szín miből épül fel, és egyebek közt azt is megtudjuk, hogy a veronai zöld gyorsan ölő méreg, mint a cián.



A flashback, mint visszaemlékezés nyilván jó sok amerikai számára úgy tűnik, hogy Hollywood-i találmány, pedig a világ egyik legflashbackesebb filmje, az Intersection, (Vágyak Vonzásában) is egy francia eredeti lapján készült. A flashback, mint olyan, nagyon jó dolog, különösen, ha egy egész filmet szőnek át vele. Ezt a partit itt, a film elején arra is felhasználják az alkotók, hogy a festőt mindenféle visszaemlékezésekre rávegyék. Innentől kezdve több különböző időben egyszerre játszódik majd a történet, ami szerencsére nem zavaró. Nem, hogy nem zavaró, de kifejezetten természetes hatást tesz ránk, olyan, mintha egyszerre látnánk egy egész kort, és benne az adott történetet, csak elsőre még nem egészen kristálytisztán. Aztán ahogyan a szemünk fokozatosan megszokja a "sötétséget", úgy kezd minden egyszerre kitisztulni. Ezért is külön jó, hogy flashbackkek formájában, körkörösen haladunk "előre" a történetben. Izgis.

Ha már az izgalomnál tartunk, ezek a flashbackkek külön jók, mert ahogyan elkezdene valamelyik vonal uncsivá válni, rögtön be lehet vágni egy oda való emléket, és így máris felfrissül a mozinéző vérkeringése. Mindez nagyon jól működik a filmben, de még jobb, hogy nem öncélúan. Ahogyan ugyanis körkörösen haladunk "előre", és ahogyan fokozatosan tisztul ki a kép, úgy haladunk előre a film címében megfogalmazott rejtély felfejtésében is: Volavérunt.

A filmben szerepel egy herceg is (de nem Alba hercegnőjének a férje). Neki volt egy kis szerelmi háromszöge, illetve őt, magát is beleszámítva, négyszöge, amely erősen felkavarja a dolgokat a filmben, illletve a történetben. Három különböző nővel volt ugyanis komoly kontaktban. Volt egy felesége, aki nem képezi eme három nő egyikét sem, viszont a bíboros lánytesója. Aztán itt van a vonzó és élénk hercegnő, Alba hercegnője, és persze itt van a királynő, de a bombázó cigánylányt se hagyjuk ki, akit Penelope Cruz alakít.



Ehhez a háromszögesdihez járul hozzá a festő külön viszonyrendszere. Ő elsősorban Alba hercegnőjével volt viszonyban, vele volt az a titkos szavuk, hogy Volavérunt, amin ők nem mást értettek, mint a hercegnő meztelen szeméremdombját. Itt rögtön meg is jegyezném, hogy egészen jó a korhű ruhákban való szex ábrázolása, az ember kap egy kis dózist abból, hogy hálistennek miről maradt le.

Visszatérve, nagyon is jól gördülnek előre a különböző szálak, és nem látunk fölösleges elemeket, pedig a korra jellemző intrikáról is (végre!!) rendes képet kapunk, és nemcsak a megszokott közhelyeket. A királynő például folyton irigyli Alba hercegnőjének az ujjáról azt a pompás gyűrűt, amit végül, meg is kap. Ja, Alba hercegnője meghal, mert megmérgezik, veronai zölddel. Ez indítja el a visszaemlékezések (finom logikai rendet követő) folyamát, ez alkotja a film gerincét, illetve a hercegnő alkotja a film központi karakterét.

Az igazi csavar (mert ilyen is van) ott keletkezik, a film csúcspontján, hogy Alba hercegnőjének a meztelen ábrázolásán, a Maya c. festményen nem is magát Alba hercegnőjét láthatjuk, mert a korábban említett, nő-háromszöggel rendelkező herceg révén Penelope Cruz is a festő ecsetje alá került, és bizony Alba élesszemű hercegnője átlátja, hogy egy másik nő keveredett "a képbe". Ez a festményprobléma több annál, hogy közben Penelope Cruz is féltékeny lehet, mert hiába az ő teste, mégsem úgy tudja senki, hogy ő van rajta. Szóval több ennél, mert ez egy igazi Maya probléma, az elérhetetlenségről, a megfoghatatlanságról, a múlandóságról, meg minden. Furcsa módon (ahhoz képest, hogy kosztümös), nagyon is jól sikerült film, amely egy ideig azzal fenyeget ugyan, hogy átmegy sima krimibe, de ez elmúlik, és a Maya probléma bevetésén túl az is képben van, hogy ez a festő nem más, mint Francisco de Goya.

-joey tribiani-