Vorosilov Mesterlövésze

 Közelebbről arról van szó, hogy egy fiatal lány vidáman bandukol hazafelé, tulajdonképpen teljesen modell szépségű, és akkor a lakótelep nagyjai, három "új orosz" csávó, felcsalja a lakásba, és megerőszakolják.

Itt van tehát az a dilemma, amin nem kevesebb múlik, mint hogy kedveljük-e ezt a filmet, vagy ellenkezőleg. A dilemma alapját pedig természetesen az olcsó, vagy indokolatlan erőszak képezi, amin írói-rendezői fantáziátlanságot, olcsó hatásvadászatot szoktunk érteni. Vajon mi a helyzet a mesterlövész esetében?

Meg kell, mondjam, nem egy vidám látvány. Egyből arra gondolsz, hogy tök jó, ezek az oroszok tudják, hogy hogy kell egy nagyapás filmet felpörgetni, erőszakolják meg a bombázó és ártatlan unokáját, mégpedig, ha lehet, hárman egyszerre. Utána a rendőrség, mármint nem az utca "becsületes" rendőrei, hanem már a hivatalokban jegyzőkönyveket felvevő kétes rendőrök, szépen elmossák, ami történt, sőt, kész szerencse, hogy nem a lányt okolják mindenért. A néző zsebében kinyílik a bicska.



Lehet, hogy egy olyan filmmel van dolgunk, amely olcsó erőszakot árul? Az unokát, amint azt az info fájlból is lehet tudni, a nagyapa elkezdi módszeresen megbosszulni, és ha akarjuk, mindezt nagyon olcsó és nagyon primitív formában tudjuk magunk elé képzelni.

A helyzet azonban, szerencsére más. Rájövünk, hogy a film megfelelő szociális érzékenységgel közeledik az emberekhez. A kis ártatlan bombázó személyén keresztül például képet kapunk arról, hogy egy átlagosnál jobban kinéző lány szinte természetellenes, ha végül nem prostituálódik egy kezdetleges kapitalista környezetben, illetve a felbomlott Szovjetunió területén. Mindez a napnál világosabban látszik, mert látjuk a lány életének szerény kereteit. Kisváros, lakótelep, kezdetleges iskola, ahonnan valószínűleg soha nem fog bejutni az egyetemre, értsd: pozitív formában elkerülni otthonról. Okés, hogy éppen ezen a napon nyerte meg a tanulmányi versenyt, vagyis, a film szerint is vannak kivételek, de annak tekintetében, hogy nagy átlagban hogyan történnek ezek a fiatal lány sorsok, nem hagy sok kételyt. Valójában már a rendőrségen azt látjuk, hogy ugyanahhoz a kihallgató tiszthez, aki a lányt próbálja éppen összezavarni, egy korábbi kuncsaftja, egy mostani prostituált nő is sorba áll, feltehetően valami engedély-ügyben. Ezek azok a motívumok, amik miatt ez a film nem kókler, nem árul olcsó erőszakot, hanem egy ijesztő történetet mesél el, a film közepe felé már egészen barátságos formában. Tényleg, hadd dicsérjük meg azért ezt a filmet, hogy nem olyan, mint az egykori Kieslowski film, a Rövidfilm a Gyilkosságról, amely az erőszak nyers képi ábrázolását próbálta nagyon olcsón és nagyon sikeresen eladni.



Ez a film egyszerű formában, de mégis következetesen próbálja ábrázolni, hogy milyen lehet Oroszországban élni. A híradókhoz képest ez annyival is jobb, hogy itt nemcsak nyomort, de embereket is látunk. Embereket, akik szeretnének szépen élni. Akik a szegénységet sokkal könnyebben elviselik, mint az igazságtalanságot. Oroszországot a film nem valami klisé háttérnek alkalmazza, mint ahogyan ez egy amerikai, vagy bármilyen nem orosz filmben történne, hanem egy szerves és valóságos környezetként, és ez nagyon jó dolog.

Onnantól kezdve, hogy a rendőrség, illetve a szervek elejtik a vádat a film egy eléggé egyenes vonalú történetként bontakozik ki. Bosszú, illetve öntörvénykezés. Ez itt, ebben a filmben hálistennek sokkal "jobban", értsd sokkal értelmesebb formában jelenik meg, mint bármelyik amerikai filmben. Mert naná, hogy együtt tudunk érezni bármelyik amerikai családdal, akiknek az egyik tagját megölték, és a szülő, mint Samuel L. Jackson a Time To Kill-ben (Ha Ölni Kell 1996), előkap egy puskát, és végez a gyilkossal. Csak magával a filmmel nem tudunk egyet érteni, mivel leszámítva O.J. Simpson szegény feleségét, az ottani jogrendszer sokkal magasabb színvonalon működik, és így az olcsó erőszak helyett inkább jogi oktató példa formájáéban kellene, hogy felmerüljenek az öntörvénykezések, mégpedig pro és kontra, azaz olyan öntörvénykezőt látni, akivel együtt érzünk, és olyat is, akivel nem.

Ez a film azonban a nagy Oroszországban játszódik, és ez a nagyapa tényleg nem az az ember, aki szinte alig várja, hogy puskát kapjon elő, és "megvédje a családját". Békés öregember, aki feltétlenül bízik a törvényben, meg minden. És amikor a legmagasabb szintű és rangú emberek is könnyedén utasítják el a vádjait, és nem adnak neki semmiféle jogi orvoslatot, akkor érzi azt, hogy na most akkor még van egy bevetésem az életben. Nem csupán bosszú, hanem bosszú és kétségbeesés.

A film külön erényére válik, hogy egészen pontos képet ad arról, hogy a mindenféle és fajta összefonódások hogyan adnak ki spontán szervezett bűnözést, illetve heveny korrupciót, amely gyakran még akár pénzmozgással sem jár. A film úgy mutatja, hogy gyakorlatilag kétféle ember lakja Oroszországot, tisztességes és nem tisztességes. Ez utóbbinak pedig külön két fajtája, aki jól járt ezzel, és aki nem, mert vannak, akiket csak megtört ez a nagy-nagy orosz lét, és a szegénység, de mivel ez jó film, ilyenre is fog példát mutatni.

Az elején lehetett félni, hogy most akkor milyen lesz, de egészen meggyőző, érdekes, sőt a témájához képest maximálisan vidám film lett belőle.

-vrae-