Bagger Vance Legendája

Bagger Vance Legendája - The Legend of Bagger Vance

Eddig csak egyszer kellett végigszenvednünk egy golfos filmet, Kevin Costner-rel a főszerepben (Fejjel a Falnak), mégis úgy tűnik, mintha ezer "ilyet" láttunk volna. "Minden ugyanaz másképpen", a golfos, vagy baseball-os, vagy focis, vagy akármilyen sportos filmek szinte mind ugyanolyanok.

Van először is egy tehetség, aki vagy más egyszer volt híres, és most alkoholista, vagy csupán gyerekkorától híres és sikeres szeretne lenni, és most eljött az idő. Az előző verzióban kötelezően alkoholista a főszereplő, a második szabadon választott. Aztán kell valami szervezkedés, amelynek az eredménye egy nagy esemény lesz, egy az adott sportra vonatkozó verseny, amelynek megnyerése innentől a film központi eleme lesz.

A nagy meccs aztán, mint egy külön film a filmen belül, megintcsak egy agyonjátszott klisét fog követni. Az elején fej, fej mellett, aztán az "ellenség" elhúz, de a végére, a főszereplő felzárkózik, mondjuk döntetlenig. A meccs döntő pontszerzése pedig szigorúan olyan lesz, hogy a főszereplő csak akkor tudja berúgni, bedobni, beütni, vagy amit kell, hogyha egyben leszámol az életének a fő hátráltató tényezőjével is, lett légyen az para, szerelem, gyász, vagy kudarc.

Tényleg ennyire egyszerű egy sportos film? Tényleg ennyire futószalagon legeltetjük a szemeinket? Hiszen minden műfajnak, sőt műfaji alcsoportnak is megvannak a maguk kliséi, miért kellene pont a sportos filmeket bántani? (Na jó, a Marsos filmek ugyanilyenek.)

A gond tulajdonképpen nem a klisékkel van, hanem ott, amikor nézel egy filmet és unatkozol.

A Bagger Vance Legendája mindenesetre elégé érdekes taktikát választott a támadásra. Úgy kezdődik ugyanis, olyan módon, amiről bármilyen épeszű forgatókönyvíró, vagy mozinéző bármikor lebeszélt volna bárkit, aki ilyennel kísérletezik. Másképpen mondva, nem hogy nyomdafestéket, de ceruzagrafitot és iskolai füzetpapírt nem érdemlő béna formában. Szinte az is felmerül egy pillanatra, hogy konkrétan egy vígjátékot látunk.

Látunk egy golfozó bácsit. Infarktust kap, de csak egy kicsit. Nem hal meg, csak ott hever a füvön egy ideig. Ezalatt elkezd mesélni. Új oldal.

Látunk egy újságcikkekből kivágott, azokkal illusztrált golf-legendát, Matt Damon-t, aki nagyon sikeres volt. A narrátor hangját halljuk, és közben ezeket az újságcikk képeket látjuk. Tök jó. Új Oldal.

Ennek a Matt Damon-nak volt egy csaja, sőt felesége is. Látjuk ám őket is, mosolyogva táncolni. Mármint szó szerint csak ennyit, mintha a Baywatch közepén lennénk, ahol a klip van. A film még egy jelenetet nem csinált végig, de már vagy a harmadik legenda-epizódot próbálja belenyomni a fejünkbe, (biztos azért, hogy a végén majd egy pillanatot jobban tudjunk értékelni egy egész élet tükrében .., gondolja a mozinéző, de nem örül..). Amikor meglátjuk ezt a jelenetet, illetve klip-részletet, hogy ott nevetnek és táncolnak, kezdünk visszakapcsolni hármasból kettesbe, mivel már itt sejthető, hogy aki nem tud egy olyan jelenetet tartalommal megtölteni, amiben a két főszereplőt először látjuk a film során, attól nem sokat várhatunk. De új oldal.

Matt Damon ekkor elmegy a háborúba. Azt, hogy melyikbe, ne kérdezzétek, mert ez Amerika, egyébként olyan 1920 körül járunk. És látjuk őt a háborúban, és továbbra is az van, hogy nem látunk egy jelenetet megtörténni, hanem látunk valami képeket, és közben szóban, (a gyepen fekvő enyhén szélütéses ember) elmondja nekünk, hogy mit látunk. Azt látjuk, hogy Ryan közlegényt játszanak, széles, korábbi kort idéző sisakban. Lövészárok, támadás, meg minden. Érdekes klip, de lapozzunk, új oldal.

A háború után járunk, mármint ha egy közép-amerikai kisváros fel tud mutatni egy ilyen "a háborút". És azt látjuk, hogy a feleség (Charlize Theron) szomorú, mert Matt Damon nem jött haza. De azt is látjuk, hogy most meg mégiscsak hazajött. És látjuk, hogy találkoznak, majd dumáénak egy percet, és elválnak. Oké, cool, de most már tényleg haladjunk - könyörög a mozinéző - és kezdjük már el ezt a nyamvadt filmet, ha lehet. Új oldal.

Ne feledjük, eddig még semmi nem történt, egyetlen szereplőt nem láttunk megnyilvánulni, csak maximum klipszerűen, és ha nem olvastuk volna a film info-fájlját, azt sem tudnánk, miről akar majd valamikor szólni. Újabb elbeszélt klip, most meg épp világválság van. De ne aggódjunk, ebből sem kapunk semmit, csak a szokásos púdert, csak éppen hogy felemlegetik, hogy megtudjuk: az embereknek kevés volt a pénzük ekkor. Új oldal.

Az első jó dolog most következik be a filmben, Charlize Theron-t ugyanis megtámadják ilyen dagadt bankárok, hogy adja el nekik a golfpályát, meg mindent. De ezt a nőt nem akármilyen fából faragták. Azt, hogy konkrétan milyenből, az egész filmsorán nem igazán fog kiderülni, mert ebben a filmben mindenki mellékszereplő, senkinek nem kellett bonyolult karaktereket és történeteket kidolgoznia. Matt Damon is csak arcból játszik, a szokásos csodagyerek arcát nyomja, de az, hogy érez-e, gondol-e, tervez-e, tud-e valamit, az örök rejtély marad. Szóval nem akármilyen kliséből faragták ezt a nőt, és nem adja el a golfkomplexumot. De hogy, de hogy, de hogy???

Úgy dönt, rendezni fog egy hatalmas versenyt, illetve mérkőzést, amellyel felvirágoztatja a forgalmat. Hm, mindez elgondolkodtató, és látjuk azt is, ahogy a világ akkori (mármint a filmen belül) két legnagyobb golfjátékosát meghívja a mérkőzésre, sec-perc alatt. Sajnos, itt megint egy új oldal következik. Új oldal.

Városházi ülés, a szónokok kicsit kort tévesztetek, kábé egy százassal korábbi nyelven szólt hozzá némelyikük, de ez a legkevesebb, na jó, mégsem. Nem kevés ugyanis látni, hogy egy közép-amerikai kisváros közönséges közemberei 1920-ban úgy szólnak oda egy kiskölyöknek, hogy szedje a lábát, hogy "legyenek szárnyak a lábadon, mint Apollonnak .." , na jó, ez azért konkrétan gáz. De visszatérve az üléshez, nagynehezen kiötlik, hogy kell egy helyi golfos is a mérkőzésre ahhoz, hogy a meccset támogatni legyen kedvük. Így merül fel az ekkor már 10 éve (!!) visszatért Matt Damon neve, akivel Charlize Theron egyetlen alkalommal sem találkozott azóta.

Vagyis, fél óra tartalmatlan szemfényvesztés után odáig sikerült eljutnunk, hogy adva van egy régi klasszis, aki most alkoholista, és meg kell küzdenie egy versenyen? Nehéz elhinni, de Robert Redford ezt találta ki nekünk, amire mondjuk azt is lehet mondani, hogy köszi.

Persze, ha valaki filmfüggő, mint a csapnivalós fejek, azok ezen a filmen is tudnak szórakozni, semmi kétség, normalizált használat során azonban komoly unalomgörcsök és klisé-büfik léphetnek fel.

A film bűne mindazonáltal nem eget verő, egyszerűen nem jött össze neki. Ugyanolyan film akart ez is lenni, mint a Suttogó, amely 60 millióból készült, és rendesen behozta az árát, USA-n belül 75-öt, plusz ideát még 60 valamennyit. A suttogót is mindenki végigunatkozta, de valahogy sikert aratott. Akárhogyan is, ez a film is 60-ból készült, de szinte biztos, hogy nem fog annyit behozni, mint elődje. A Suttogó esetében 60 felett kezdett el laposodni a bevételi görbe, itt pedig 30-nál. De ezek (számunkra) csak számok. A lényeg, hogy egy túl nyakatekerten bevezetett, túl lapos filmről van itten szó, amely nézése közben az ember agyában a kisördög egy memót készít: "A Happy a Flúgos Golfost ma este kivenni".

-vrae-