Bízd A Hackerre!

Először és (eddig) utoljára az 1995-ös Hackers (Adatrablók) c. film mutatta be azokat a fiatal srácokat (és lányokat), akik kicsi koruk óta nagy biztonsággal mozognak a különböző programokban, és azonkívül, hogy szupertehetségesek és kreatívak, emellett az információ szabadságáért harcolnak, vagyis kifejezetten pozitívak. A Hackers alapfilmnek számít ebben a témában, Angelina Jolie és Jonny Lee Miller játszotta az Acid Burn és Crash Override álnéven futó hacker-párost, annyira meggyőzően, hogy a forgatás után nyomban össze is házasodtak. Míg Acid Burn-ék egy gonosz programozó által készített számítógépes "férget" üldöztek, addig az AntiTrust hősei a "nyitott forráskódú programok" szabad elérhetősége mellett állnak ki, szemben a hatalmas számítástechnikai cégekkel, akik igyekeznek kisajátítani minden olyan programfejlesztést, amiből később még több pénzt tudnak csinálni.

Úgy indul a film, hogy négy srác éppen berendezkedik egy garázsban, elhelyezik a számítógépeiket, és arról beszélnek, hogy hány befektető érdeklődik a munkájuk iránt. Apró utalások segítségével nagyon hamar felvázolódik az alaphelyzet: van két zseniális programozó fiú, Milo (Ryan Phillippe) és Teddy (Yee Jee Tso), akik egy olyan technika fejlesztésén dolgoznak éppen, amivel minden digitális kommunikációs eszköz összekapcsolható egymással, a telefon, a tv, a mobil és a számítógép. Erre a digitális konvergencia elnevezésű fejlesztésre minden nagy számítástechnikai nagyvállalatnak fáj a foga, de Milo-ék a "nyílt forráskódú" programfejlesztést választják, vagyis a végeredmény végül ingyen elérhető lenne az interneten. Ekkor Milo kap egy sürgős állásajánlatot a leghatalmasabb tröszttől, a Nurv-től, pontosabban annak multimilliárdos vezetőjétől, Gary Winston-tól (Tim Robbins).

Tim Robbins egy Bill Gates-kaliberű embert játszik, bár hangsúlyozottan nem pont őt, amit a film egy humoros megjegyzéssel azonnal egyértelművé is tesz. Robbins nagyon finom eszközökkel kedvelteti meg velünk (és Milo-val) Winstont, aki első látásra egy nagyra nőtt csodagyerek, aki még negyven felett is önfeledten élvezi az új találmányait, a milliárdjai egy részét jótékonysági célokra fordítja, és Milo-nak több figyelmet szentel, mint az ügyvédeinek. A színésznek ezek a legjobb pillanatai a filmben, ahogy kisfiús lelkesedéssel mutogatja Milo-nak a "játékait", érzékelteti, hogy ő is egy tisztafejű programozóként kezdte a pályáját, és tisztában van vele, hogy egy zseniális kölyök egy akármilyen garázsban megingathatja a Nurv monopolhelyzetét. Végül Milo félreteszi a tröszt-ellenes fenntartásait, elfogadja Winston ajánlatát, hogy segítsen befejezni egy határidős (digitális konvergenciával kapcsolatos) fejlesztést, és barátnőjével, Alice-szel (Claire Forlani) együtt beköltözik a Nurv-be. Ez a beköltözés hangulatában nagyon emlékeztet minket Az Ördög Ügyvéde c. filmre, ahol szintén egy visszautasíthatatlan ajánlat környékezett meg egy zseniális fiatalembert és a barátnőjét, aztán később mi lett belőle…Bár itt más vonalon haladnak a bonyodalmak, a nézők ekkor már rosszat sejtenek. Milo többször kap Winstontól olyan CD-ket, amelyeken az aktuális munkájukat segítő program-megoldások szerepelnek, és amelyeknek Winston nem jelöli meg a forrását. Egyre több gyanús momentum merül fel, és egy tragikus esemény is felforgatja Milo lelkivilágát, de itt kap értelmet az az alaphelyzet, hogy egy zseniális srácról van szó, akinek penge agya nemcsak a programok világában, hanem a földi problémák megoldásában is otthonos. Ryan Phillippe tökéletes választás volt Milo szerepére, nemcsak azért, mert kivételesen tehetséges fiatal (27 éves) színész, aki minden karaktert kiválóan el tud játszani (Kegyetlen Játékok Sebastianja, 54 c. film Shane-je) hanem, mert az átható tekintetével és összeszorított ajkaival pompásan tudja érzékeltetni a filmben, ahogy folyamatosan jár az agya, és bár az arcán nem tükröződnek a felismerései, mindig két lépéssel mások előtt jár. Mindeközben Milo összebarátkozik a munkahelyén egy Lisa nevű programozólánnyal, akit a Csaj Nem Jár Egyedül (She's All That) 19 éves főszereplőnője, Rachael Leigh Cook alakít. Mivel már két lány is közel áll Milo-hoz (Alice és Lisa), ezért egy kis mellékszál is indul arról, hogy Milo (illetve a nézők) szerint melyik lány az igazi, ami végül eléggé meglepő megoldást nyer a végén. Többek között ezért is jó a film, mert amellett, hogy jól kiszámíthatónak tűnik a cselekménye, mégis tartogat olyan fordulatokat, amelyekre nem lehettünk felkészülve, még akkor sem, ha már ezer hasonló filmet láttunk ezelőtt.

A történet izgalmas, a karakterek rendkívül jól kidolgozottak, a fiatal színészek meggyőzően játszanak, és mellesleg létezik egy kifejezetten pozitív üzenete a történetnek, ami a film legutolsó perceiben hangzik el. A film alkotói ügyeltek rá, hogy a számítástechnikában laikus nézőket ne fárasszák "technikai halandzsákkal", úgyhogy a Nurv kutatásaitól kezdve a hacker-manővereken át minden programozással kapcsolatos momentum jól érthető és követhető a nézők számára.

A Bízd A Hackerre egy lendületes és valódi fiatalos film, ami bár nem lesz annyira stílusteremtő, mint amilyen a Hackers volt, mégis többet fog nyújtani a nézőinek, mint egy egyszerűen izgalmas 120 perc.

-mingh li-

-0001-11-30