mozi szituáció 2001 okt.

A Mammut 1. mozinak annak idején még úgy kellett bevezetnie magát, hogy "nem multiplex, hanem 8 darab mozi egy helyen". Ez pontosan olyan, mint amikor Eric Cartman azt mondja, hogy nem is kövér, csak túlsúlyos. Ennek a "személyiség zavarnak" az van a hátterében, hogy "európai film, vs. amerikai film, művészfilm vs. akció film. A hazai közönség "feje" az egykori (80-as évek beli) értelmiségiek és a mostani befolyásos esztéták utálják az amerikai filmeket, nincs mese, ezen felül pedig minden áron imádják az európaiakat. Ez az ex értelmiségi réteg (87-90, a posztmodern kitörése óta nem az értelmiség mint puska viszi a trendeket, hanem fordítva) azonban csak úgy uralja a terepet, hogy ellenőrzi, hogy mindenkinek vizet kell prédikálnia, de fű alatt ugyanakkor a legtöbben már más utakat járnak, tekintve, hogy az idő is vagy húsz évet előreszaladt.

Lényeg, hogy ennek az anti-amerkianizmusnak, anti-hollywoodizmusnak semmi értelme, egyszerűen logikátlan fogalmak. Logikátlanok, mert ez már rég nem az 50-es évek. Ha valaki művészfilmet akar, nem zárhatja ki az amerikai filmeket (sőt). Ha valaki alacsony költségvetésű filmet akar, megintcsak jó, ha nem képzeli, hogy az Európa kizárólagos védjegye. Ha valaki pedig jó filmeket akar, akkor pedig végképp jó, ha le sem veszi a tekintetét a távoli mozi-kontinensről. Egyszerűen nem létezik az a szűrő, ami a számunkra pozitív filmek közül kiszűrné az amerikaiakat.

Persze létezik egy szűrő, csak az másról szól, az a hazai gazdaság számára pozitív filmek közül szűri ki az amerikaikat mint negatívakat. Ez megy Franciaországban, ahol az embereket fegyverrel sem kényszeríthetik, hogy angolul beszéljenek, és arra sem, hogy amerikai filmeket nézzenek. Tudják, hogy ha hazai filmet néznek, az a hazai filmiparnak jó, és ezért bármit feláldoznának, még a kellemes estéjüket is. A filmes nacionalizmus nem nekünk jó, nem az embereknek, hanem az iparnak, amely ipar egyre csak gerjeszti az anti-ami hangulatot, ugyanakkor vajmi keveset tesz azért, hogy a helyieket helyi módon és ezzel együtt színvonalasan elégítse ki.

A Mammut 2. építkezés esetén már mások voltak a viszonyok, mint a Mammut 1.énél, itt már a Budapest Film 10%-os tulajdonosként vett részt, és az új épületben is elsőként stipi-stopizhatta le, hogy hova akarja építeni a mozi-center második részét. Így volt lehetséges, hogy a két Mammut Moziközpont ennyire egybe legyen nőve, mint egy sziámi ikerpár.

Az új mozi-szekció (a 9-13. termekről van szó) a lehető legmodernebb technikákkal készült, ám mégis egyfajta neo-puritanizmust is sikerült belevinniük a Budapest Film embereinek. Több tíz millió forintot vágtak le a költségvetésből csak azáltal, hogy a hangsúlyt az agyatlan díszítések irányából a funkcionálisabb, modernebb, egyszerűbb, és ilyen formán merészebb és színvonalasabb irányba vitték el. Az egész építkezés mintegy 800 millióból jött létre (eléggé olcsónak tűnik). Ezek az új termek teljesen egyformák, mindegyik a napjainkban elismert legoptimálisabb méretet,a 250 személyes terem-ideált valósítja meg. Ez a 250 fős kapacitás nem az üzemeltető, hanem a közönség szempontjából a legtökéletesebbek. Ügyeltek arra, hogy ne legyen sor túl közel, ne legyenek emberek a sor szélén a "vásznon kívül", és a többi, és a többi, az volt a cél, hogy jól működő, optimális termeket hozzanak létre, ahol minden hely jó hely. Tömegek befogadására ezzel együtt is alkalmas a mozi-részleg, hiszen 15 perces csúsztatásokkal egy órán belül beengedhetnek 1000 embert is, ez a tömeg azonban egészen más lesz, mind tűz-, mind egyéb biztonsági, mind sima szubjektív érzeti alapon is. Profi és humánus, ezt a két szót lehetne leginkább a fejéhez vágni az új mozi-centernek.

És ha már itt tartunk, a Mammut 1-el kapcsolatos eddigi benyomásaink a várakozásnál sokkal jobbak lettek, az agresszív budai-soviniszta törekvés kezdetben nem volt túl rokonszenves, ám a gyakorlat, a használat magáért beszélt, és meg kell mondanunk, a következő sorrendben használjuk a mozikat: Corvin, Kossuth, Puskin, Mammut, Pláza, Westend, amibe a 20% kedvezményt produkáló Budapest Film kártya is bizonyosan belejátszik. Imádjuk a Tabánt, és alig várjuk, hogy eljuthassunk a Bem mozi egyik délutáni előadására, és örülnénk, ha az Uránia Mozit is végre felújítanák, de ezek a tények, ezek a kedvenc mozijaink, és örülünk neki, hogy a Mammut-nak ilyen jól összejött nálunk, gratulálunk, és mindenkinek nyugodt szívvel ajánljuk. Reggelente pedig, munkába menet, az autóban a rádiót túlüvöltve igenis kimondhatjuk a tiszta tényeket "tegnap egy multiplexben voltam, és jó volt!".

-joey tribiani-