Videók 1.

A filmszakmában a legfontosabb dolog, amire a producerek a legeslegjobban odafigyelnek: a jogok. Mielőtt elkezdenének tárgyalni egy filmről, mielőtt egyetlen kávét, vagy egyetlen liter benzint is kifizetnének, az első kérdés: "hogy állunk a jogokkal". A Groove Armada tagjai is ennek a gyakorlatnak a hiányát sínylették meg majdnem. Bementek valami jó kis vidéki lemezboltba, vettek pár lestrapált lemezt. Aztán később, otthon, felfedezték, hogy az egyik lemezen van egy eléggé jó kis szám, amire alapozva ők is megcsinálhatnák a maguk kis számát. Majdnem minden jól alakult, elég jó zenét hoztak létre a sejtelmes hangkonzerv köré, és már csak két dolog volt hátra. Kideríteni, hogy kinek a tulajdona ez a talált-zene, és megtudni, hogy kaphatnak-e egy külön éneksávot a felvételből. A válasz negatív volt. A talált szám előadója nem más volt, mint Brandy, ami egyáltalán nem egy olcsó szitu, és nem lehetett megszerezni a csupasz éneksávot. Így végül úgy döntöttek, hogy nem fizetnek az előadói jogokért, hanem inkább felénekeltetik egy másik női hanggal, így került a képbe Celetia Martin, és így történt, hogy végül mindenki örült. Persze, csak a rend kedvéért, ne feledjük, hogy a zeneszerzői jogokat ugyanúgy ki kellett fizetni. A remek zenéhez egy iszonyatosan jó klipet rendezett Adam Berg. Egy lány az irodában a tovatűnt nyár összes percét siratja.



Hétfő reggel, kosztüm, lift, irodai folyosó. A lány arcán még ott van az a mosoly, amit nyaralás közben használt, aztán leül a gépe elé, és nekünk a Part c. film vége jut az eszünkbe, ahol elég pregnánsan lejött, hogy DiCaprio mennyire nem tud semmi másra gondolni, mint a Beach-re, ahonnan sajna, haza kellett jönnie. Elvonási tünetek.

Elvonási tünetek és flashback-ek, a nyár emlékei, melyek annyira élénken törnek elő, hogy újra és újra elönti a lány arcát ugyanaz a mosoly. A nyári képek egyből "bele a közepébe" indulnak, három lány kibérel egy apartmant a tengerparton, és van odalent úszómedence is. Ruhákat próbálnak, ágyon ugrálnak, homokban fetrengenek a parton, hasukat süttetik, robogóznak, majd berohannak a tengerbe. Talán közhelyes élmények, viszont elemi erővel hatnak, mintha tényleg ott lennénk.

Közben a rideg valóság (az iroda) be-beszakítja a révület burkát, Celetia (mert klippen belül így szólítják a lányt, vagyis könnyen lehet, hogy pont ő az, aki énekel ..) fénymásol, de a fénymásoló fénye is visszaröpíti őt anapsütötte élményei világába. A klip egyik csúcspontjánál tartunk, napfényben csillogó vizes és napkrémes testrészletek ütköznek a fénymásoló-szoba hűvösségével, ahol Celetia mélyeket sóhajt, majd műanyag pohárból felhajt egy pohár vizet. A vizuális csúcspont egyébként akkor jön létre, amikor egy parti-homokos lábfejet látunk, amit az éppen kifogyni készülő papíradagoló képe vált fel.



Ami ezután jön, az végképp nem semmi, egy kimondatlan csúcsot látunk megdönteni a "csajbuli" témakörben. Látjuk, ahogy leégett testüket ápolják, ruhákat próbálnak, még egy bugyit is belengetnek a kamerának, sminkelnek, felöltöznek, majd nekivágnak az esti bulizásnak.

Ott látjuk őket mosdóban sminkelni (ezalatt Celetia a munkahelyi wc-n ül, és éppen elfogyott a papír), vadul táncolni és komoly italokat felhörpinteni, és utána megrázkódni.

Teljesen, mint egy film, mintha végignéztünk volna másfél órát, és most visszapergetnék a képeket.

A táncolásos, bulizásos, alkoholizálásos estét egy totál másnapos reggel követi, Celetia azt sem tudja, hol van, bevesz egy aszpirint. Ezalatt a hivatalban megmossa az arcát, ami a kettes számú csúcspontja lesz a klipnek.

Az elhúzódó arcmosás -amely alatt uszodárólfantáziál a delikvens- a másnaposság egy speckó nyári fajtája. Itt megragadják az alkalmat, és a kettőt örökre összekötik, mert ezentúl, ha láttad ezt a klipet és hosszan mosod az arcod, mindig be fog ugrani az az úszómedencés felvétel, amit itt látsz.

Hosszú-hosszú vízalatti úszás, gyönyörű, és még mindig nem érkeztünk el a klip igazi-igazi csúcspontjához.

Éjszakai fürdőzés, ruhában, a három lány együtt, utána taxiban, és a számot éneklik élőben (tehát az ottani, helyszíni hangjuk hallatszik).

Ez a "trükk", ez a "megoldás" az, ami a legtöbbet dob egy klip reklám-hatásán (és ne feledjük, a klipek reklámok), hiszen egy isteni bulizás kellős közepén a tökéletes csajok ezt a számot éneklik a kirándulás legszebb pillanataiban .. mint amikor a következő snittben hazafelé sétálnak (ekkor már hajnalodik), kezükben a szandáljaikkal. Szóval nemcsak jól van kitalálva ez az egész, de meghökkentően jól átélhető is.

A klip innentől már túl van a csúcson, de ez nem azt jelenti, hogy "kifújt", mert látunk még egy s mást.

Látjuk, ahogy táncolnak, és azt is, hogy Celetia konkrétan bepasizik, mégpedig nagyon aktívan, majd látjuk még, ahogy a munkahelyéről hazafelé utazik a buszon, walkmannel a fején, és a film (Freud-i elszólás, szóval: a klip) eddigi összes mély sóhaja után most befejezésül elsírja magát.

Nagyszerű klip, élő példája annak, hogy a "koncepció", a klip ötlete és "története" mennyire fontos, mert ha az jó, akkor az egész úgy fog kinézni végül, mint amit az alkotók jókedvükben teremtettek. A világítás feltűnően egyszerű, egy nagy derítő fény a kamera szemszögéből, amely külön kihangsúlyozza a főszereplőt, Celetia-t az irodában. Éjjel a parton ugyanez az össz-világítás, olyan, mintha fotó esetén egy darab vakut használnának, ami egyszerű, de megfelelően használva nagyszerű is lehet egyben. Lényeg a lényeg, nagyon jó klip, nagyon jó zene, kellemes őszt mindenkinek.