Szalmabábuk Lázadása

Ha létrejön ez a bizonyos haza-büszkeség, az egyrészt jó az embernek, mert nyíltabb, felszabadultabb életet tud élni, hiszen egyáltalán nem lehet jó egy életen keresztül a saját csapatodat kritizálni, még akkor sem, ha erre szükség van. A nevető másik fél pedig természetesen maga a "haza", akinek minden oka megvan az örömre, ha a csapattagok büszkék a tagságukra, mert ilyenkor működik a társadalom a leghatékonyabban, lásd az USA.

Aki tehát hazaszeretetre neveli a gyerekeit, biztos, hogy jó dolgot csinál, mind a gyerek, mind a "haza" (a továbbiakban: társadalom) számára, ugyanakkor fix, hogy "hazaszeretet" fedőnéven követték el a világon, és hazánkban is a legszörnyűbb emberiség - és társadalom-, illetve haza elleni bűntényeket is. Éppen így világos az is, hogy amikor egy társadalom jobbra tolódik, egyre gyakrabban hangzik el ez a szó, hogy "haza", és az is közismert társadalomtudományi tény, hogy amikor jobbra tolódás van, a varázsszó, amivel bármit el lehet érni az érdekérvényesítés terén, szintén a "haza", meg a szinonimái. Mondanunk sem kell, hogy amikor a "haza" szó előfordulása gyakori, akkor maga a "haza" az, aki nem jár jól, mert ilyenkor éppen olyan folyamatok mennek végbe benne, melyek nyomán hosszú évekig lesz majd mit nyalogatni mint sebeket (lásd a tőzsde elmúlt két-három éve "hazánkban").

A Szalmabábuk Lázadása egy határozottan "nemzeti" film, ami azon felül, hogy senkinek sem tesz jót, sem a hazának, sem a gyerekeknek, mindennek a tetejébe még egy érzékeny pontján ejt sebet "hazánknak", és ez maga a magyar film. Az összes pénzmennyiségből, amit az állam magyar filmekre fordított, ez a film kerek 220 milliót kapott, és ne lepődjön meg senki, de ez is tagja annak a kis állami filmes csokornak, melynek a Hídember és Bánk Bán. Rossz belegondolni is, hogy ez a 220 millió legalább 2 darab komoly magyar nagyjátékfilm megszületését hiúsította meg, és itt még nem is olyan különlegesen érzékeny filmekről beszélünk, mint a Feri és az Édes élet, amely 33 millióba került, hanem csak egyszerű, normál nagyfilmekről. A filmen belül látható egy 10-15 perces rész, amelyben a szalmabábukat animálták, és ez a szalma-animáció egymaga 60 milliót igényelt. Ha belegondol az ember, hogy hány magyar filmes satíroz ki a forgatókönyvéből tételeket költségvetési hiány miatt, elszomorító. De lássuk a filmet.

Kicsit furcsán kezdődik, a Rákóczi indulót halljuk, és állóképeket látunk, melyek a '48-as Szabadságharcról készültek (festmények, rajzok). Aztán meghalljuk Sinkovits Imre, "a legnagyobb magyar" hangját, amint beavat minket a szituba, hogy Világos után nagyon sok kis lurkó, árva gyerek mászkált fel-alá az országban, koldulva, kéregetve, mert szegényeknek az apáikat megölték, és az anyjukkal is történt valami .. Adva van tehát egy ország, tele árvagyerekkel, és egy vereséggel, a '48-as Szabadságharc elvesztésével.

Nem utáljuk a gyerekfilmeket, sőt, az Ann a Zöld Oromból, az Égig Érő Fű, a Keménykalap és Krumpliorr mind alapművek számunkra. Így, amikor ez a film elkezdődik, és Haumann Péter kinyitja a bábukészítői boltját, egyáltalán nem vagyunk levertek. Sőt, miután a Rákóczi indulós részt kihevertük, derűs bizalommal vetjük magunk elé a film fennmaradó 83(-5) percét. A gyerekek aranyosak, Haumann Pétert is bírjuk, bábfilmeket is kedveltünk már, hogy csak a klasszikus Süsü A Sárkányt vegyük például, szóval, bármi lehet még. Lehetne, de nem lesz.

Haumann (Hétszáz Jeromos) kap egy megbízást, 50 bábura, és ez nagyon nagy pénz, vagyis nagyon sok árvagyereket tud belőle táplálni nagyon sok napon keresztül, tehát szent cél. Ugyanitt megtudjuk azt is, hogy bármit megtenne a világon, kivéve egy dolgot: sosem gyújtana meg egy bábut. Nos, jó, most, hogy ezt is tudjuk, kezünkben vannak a paraméterek, jöhet a bonyodalom. Van egy árvagyerek-felügyelő, aki folyton Jeromos és a gyerekek nyakára jár, de jó fej, szereti a gyerekeket és a hazáját, és éjjelente röplapokat szór, melyek egy Petőfi-verset tartalmaznak, és ő a diák. Ez az ellenőr-diák egyik nap megtudja (kihallgatja), hogy mire kell a titkos rendőröknek az 50 bábu, fel akarják őket akasztani jelképesen, mint a szabadságharc résztvevőit.

Haumannék már elköltötték a pénzt, tehát gáz van. Elhatározzák, hogy elrabolják a bábukat - saját maguktól. De a karhatalom sajna annyira jófej, hogy megtalálják, és visszahozzák nekik mind az 50-et. De csoda történik, és ezekből 47 nyom nélkül eltűnik. A továbbiakban a maradék háromért folyik a harc. Ezeket börtönbe zárják, nehogy meglógjanak, mint a többi. Két árvagyerek, a tulajdonképpeni főszereplők bonyolítják a szöktetést. Ám a karhatalom járőrei arra járnak, és megkérdik, mit csinálnak, amire azt felelik, hogy eltűnt a macskájuk. A karhatalom megint jó fej, elkezdik keresni, sőt, a picében őrködő őröknek is leszólnak, így fülelik le a két gyerkőcöt a frissen szöktetett bábukkal.

Ott állnak a falnál, és biztos arra gondolnak, hogy bárcsak elvinné őket valaki onnan, amikor egy szimbolikus szalmamadár beröppen, és elviszi őket.

Itt kezdődik a 60 milliós animációs klip. Szalmaország, szalmakirály, szalmahadsereg, tök izgi, jó kis betét, mint a Baywatch-ban, amikor rohangálnak a parton.

Már csak egyetlen darab szalmabábu maradt a hatalom kezében, de ezt, illetve, bocs, őt mindenképp fel akarják akasztani, ráadásul mint Kossuth Lajost, szóval eléggé woodoo helyzet van. Az akasztás előtti utolsó másodpercben viszont megjelennek a szalmabábuk, hogy megvalósítsák, amit a film címe beígért.

A támadás nagyon hatékony, egy percre teljes zavart okoz, hogy nem fog rajtuk a golyó. Ugyanakkor az ellenség rájön, hogy ezek a bábuk nem sokat tudnak, nem tudnak például lőni, meg ilyenek, szóval percek alatt odáig fajul a dolog, hogy mind az 50-et megint foglyul ejtették, és jöhet a woodoo kivégzés, teljes létszámmal. Ekkor jön Haumann Péter, aki szükség törvényt bont alapon ..

Na jó, itt álljunk meg, már ennyiből is bőven kiderül, mennyire tragikus kreációról van szó, azt pedig, hogy az utolsó snitt a Sacra Corona hagyományait követve egy "Nagy Magyarország" térkép, már talán magától is kitalálta a kedves néző, illetve kedves szülő, akinek a kezében komoly felelősség van.

Nemcsak az a cél, hogy a gyerekek szeressék a hazát, de az is, hogy a hazának, és a gyerekeknek ez jó legyen. De mielőtt ezt a kérdést egyáltalán mérlegelni kezdenénk, egy szülő elsőszámú kötelessége elintézni, hogy a gyereke szemét ne tudják kiszúrni valami gagyi dologgal. Vagyis, ha a '48-as Szabadságharc szellemét szeretnénk a gyerekekbe beleplántálni, lehet, hogy nem akasztós meséket kellene nekik olvasni (6 éves kor alatt), hanem János Vitézt. Hat éves kor felett pedig elő lehet hozakodni a farbával, és rendesen, tényszerűen, teljes részletességgel meg lehet tanítani az ez iránt érdeklődő gyereknek, hogy hogyan is volt az a szakasza a magyar történelemnek. A tanulás szüneteiben pedig színvonalas irodalommal tágíthatja a fejét, például a Micimackóval, vagyis, akár irodalom, akár történelem, akár film - erre a "filmre" semmi szükség nincs, sem a haza, sem a gyerek érdekeinek szempontjából.

-zé-