Vademberek

Pedig a kezdet mintaszerű volt, négy 30-as csávó megszabadul a mobilkommunikációs felszereléseitől, valami értékmegőrzőbe bakolják a telcsiket, és rázárják az ajtót. Az üzenet világos, utálják, ha valaki fel tudja őket hívni, sőt, az is biztos, hogy egy-egy telefonhívás számukra a munkát jelenti, és ha már itt vagyunk, éles logikával azt is kikövetkeztethetjük, hogy éppen a munka elől iramodnak kifele a városból az elhagyatott dunai sziget felé (Szentendre mellett). Egy percre még örülünk is, hogy hurrá, "Le a Cipővel" van, de mint valami fenyegető viharfelhő, úgy gyülekeznek a baljósabbnál baljósabb jelek, hogy a következő másfél óra nagyon kemény lesz. Az van ugyanis, hogy az operatőr, Szalai András minden idők legsilányabb munkáját valósította meg a szemünk láttára. Egyszerűen csúnya, ronda, amatőr, de ez még mind semmi, mert a tetejébe mindennek látszik, hogy mindez egy borzasztóan igénytelen hozzáállás mellet jött létre: "a nézőknek mindegy" - gondolták.

Azért többes számban mondjuk, hogy "gondolták", mert olyan nincs, hogy az operatőr végigbénázza a forgatást, és a többiek meg csak a végén értesülnek a felvételek alacsony, illetve negatív színvonaláról, vagyis az elkövetőnek voltak "cinkosai" is, akiken elsősorban a rendezőt, a producert, és azokat a kurátorokat kell érteni, akik a filmnek zöld utat adtak. Szinte úgy történik az egész, mint valami autóbaleset. Látunk pár otromba csúnya vágást, illetve felvételt, azt hisszük, ez itt még nem végleges, mert csak sajtóverzió, de nem így van, és pár másodperc alatt már megtört emberek vagyunk, akik tudják, ez a film nem egy séta lesz a parkban.

A történet aztán elkezd bonyolódni, és tulajdonképpen eléggé viccesen hangzik, amit mondani fogunk. Ott vannak a szigeten, ahova egész éven keresztül vágyakoztak, ahova 14 éve minden éven kiugranak négyesben, a barátok. Szóval itt vannak, és ilyenkor normális esetekben elkezdik azt csinálni, amit mindig, vagyis kijut nekünk pár perc idill, és csak aztán következik be a fordulat, ami eltéríti az eseményeket. Itt azonban nulla perc telik el, vagyis az "alkotók" még csak annyi fáradtságot sem vettek, hogy bebizonyítsák, el tudnák hitetni a nézőkkel, hogy tényleg jó dolog egy ilyen szigetre kimeni évente, pedig ez már a filmes szakközép iskolákban is csak beugró. Itt, ahogy megérkeznek, elkezdődik a drámázás, mégpedig eléggé vicces formában, tényleg nehéz elhinni, hogy ezt egy filmben láttuk.

Tehát a bonyodalom: váratlanul elkezdenek csípni a szúnyogok, az egyik srác újabban, amióta leszokott (még nem tudjuk, hogy miről), allergiás s szúnyogcsípésekre. Sajnos azonban nem gondolt sem az allergiájára, sem a szúnyogokra, és otthon hagyta az ellenszert, azaz máris mehet be a városba, Szentendrére, ami szerencsére csak párszáz méterre van ettől a lakatlan szigettől (miért kellett erőltetni, hogy lakatlan legyen, amikor nem is az?). Kúl. De sajnos a paprika krémet is otthon hagyták, így odaszólnak neki, hogy hozzon azt is, és itt jön a balszerencsés fordulat. Janó (Lippai László) el is indul a csónak felé, de észreveszi, hogy ott hever benne a paprikakrém. Erre jóhiszeműen elindul vele, vissza társaihoz, de amint hallótávolságba ér, megtorpan, meghallja ugyanis, hogy a társai róla beszélnek, mégpedig azt, hogy ha nem szokott volna le az alkoholról, nem hozták volna magukkal.

Ez nagyon rosszul esik az ex alkoholistának, és érezzük, hogy van egy darab bonyodalmunk, és hogy ha lehet, megszerezzük a forgatókönyvélt ennek a csodának, mert biztosan ritkaságszámba megy.

Ekkor jön a kettes számú konflikt: Kamarás Iván (István) nem találja a föld alatti verembe rejtett pecabotját. Megtalál hat pecabotot, de nem azt az egyet, ami a kedvence, és 850 fontba kerül. Még két perc, és észreveszik, hogy egy hatalmas uszály is ott dekkol a sziget mellett, rajta Cserhalmi Györggyel, aki érdekes módon azt játssza, hogy nem tud magyarul, mert szerb, és kezében pont egy olyan pecabot van, mint ami állítólag eltűnt. Ebből percek alatt kitör a konfliktus. A csávók elkezdik a film fő mondatát ordítozni (kb. 500x hangzik még majd el), elnézést, hogy nem idézzük, levágni valakinek valamijét, erről van benne szó, és átrohannak a "szerbhez", és megtámadják, az pedig bedobja őket a vízbe, és ezentúl háború van köztük.

Az, hogy Cserhalmi szerbül beszél, pontosan az a színvonal, amikor az 50-es években feketére festett arcú fehér amerikai színészek játszották a feketéket, de mire Cserhalmi felbukkan, már rég tudjuk, hogy totál gagyit látunk, szóval mindegy, és ha nem volna ennyire zavaró, a "nyugalom megzavarására alkalmas", simán végigszundítaná az ember a "filmet".

Közben Janó átlibeg Szentendrére, és ott sétál a városban, és erről a snittről világosan látszik, hogy egy turista vette fel, és utólag rászinkronizálták, hogy "elnézést, merre van a patika?". A következő jelenet ennél még sokkal veszélyesebb, mert egy diszkóban vagyunk, ott mászkál Janó, és nem értjük, mi történt az elmúlt 6-8 órában, mert már nem délután van, hanem éjjel. Ott mászkál a dizsiben, ami tele van gengszterekkel, és mindenkitől azt kérdi, hogy hol van a patikusnő. Egészen szürreális. Ekkor még mindenki megvan la győződve, hogy Janó egy drogdílert keres, ám a film tovább folytatja brillírozó körútját, és az egyik nő, aki ott táncol, közli, hogy ő a patikus, és hogy szívesen kinyit éjnek évadján, és ezzel ott is hagyja a táncolókat. Hogy jöhetett létre ez a jelenetsor? Egyetlenegy magyarázatot tudunk elképzelni, és az a következő. Már rég vágják a filmet, és a (pocsék munkát végző) vágó odaszól a rendezőnek, hogy gáz van, hiányzik pár jelenet, nem maradt még pár milla egy kis utóforgatásra? Válasz, nem, de megoldjuk, mondjad, mi hiányzik. Ekkor a rendező, vagy az operatőr, vagy a segédoperatőr, vagy valamelyik szomszéd, aki éppen Szentendrén van, este, valami stábbulin, felveszi, amint a kamera odamegy a táncoló Schell Judithoz, aki az illető patikusnőt alakítja, és meg is van a hiányzó jelenet, és már csak egy turistának kell a kezéből kicsavarni egy kamerát, hogy a hiányzó utcai sétát megszerezzék. Elképesztő, mik vannak.

Egy azonban biztos, ez a film nem egy piacgazdaságon, és versenyen alapuló filmes ipar terméke. Ezzel együtt a feliratai angolul készültek, bizonyára sokan megnéznének egy ekkora gagyit az USA-ban, vagy valami fesztiválon! Nem is említve, hogy a nyílt, és féktelen nacionalizmus, ami ebben a filmben megnyilvánul egyáltalán nem valószínű, hogy törvényes, hiszen nyíltan sérti egy bizonyos embercsoport érdekeit.

Negatív kedvencünk a film jellegzetes mondata: "Az, hogy odaát halomra gyilkoljátok egymást, az nem számít, de ez itt Magyarország .." .. itt mi gyilkolunk halomra téged, folytathatnánk a Szabó Győző szájába adott mondatot, az egyik főszereplő, aki most már tényleg kinőhetne abból, hogy örökké "tetkós suttyókat" alakít. Egyébként nem kell félni, hamarosan eljön az a rész is, amikor a lányt megkötözik, és meg akarják erőszakolni. Remek. Azt kívántuk, erőszakolják meg (a filmben), úgysem merik megtenni, mert akkor senki sem tűzné műsorra, szóval akkor meg mi értelme van az egésznek?

Mindenesetre az alkotók agynélülisége ismét megnevettette az embert, még ezen a "drámai csúcsponton is". A már félmeztelenre vetkőzött "Káró" (Szakács Tibor) tombol, kezében egy borosüveget lóbál, még pár kortyot magába önt, mielőtt neki esik a megkötözött nőnek, ám ekkor Kamarás Iván (az egyetlen szereplő, akinek nem ártott ez a film, mert normális, vállalható karaktert alakíthatott benne) az mondja neki, hogy "most ezt azért csinálod, mert nem tudod … a feleségedet?". Ekkor a tomboló részeg megtorpan, és majdnem elsírja magát, és mintha azt mondaná: most meggyőztél, és csöndben eloldalog a helyszínről.

Oldalogjunk el mi is, de kérjük ki magunknak az ilyen magyar filmet. Mert ez bűntény, visszaélés a közönség bizalmával, idejével, és az adófizetők pénzével, ami ráadásul akadályt gördít annak útjába is, hogy esetleg végre valami normális magyar filmgyártás beinduljon. Ronda ügy.

-zé-