Liam

A '30-as évek elején járunk, Liverpool ír munkásnegyedében, ahol a családok egyik napról a másikra élnek, mint ahogyan Liam családját is folyamatosan fenyegeti a munkanélküliség és a pénztelenség. Liam (Anthony Borrows) egy nagyon kedves kiskölyök, aki borzasztóan komolyan veszi a dolgokat, talán emiatt van az is, hogy ha zavarban van, csak dadogni tud. Nagyon ügyes húzás egy kisfiút állítani egy történet középpontjába, mert miközben körülötte komoly és súlyos események zajlanak, ezalatt időről-időre megpihenhetünk csöppet lelkileg, ahogy az ő gyerekesen kedves butaságait nézzük. Liam erre remekül alkalmas, mert ahogy az ő intézi a dolgait, az szeretnivaló. A mamája erősen hívő katolikus, úgyhogy a fiú életében - és a film cselekményében - nagy szerepet játszik az elsőáldozás, a gyónás, és egyéb, a katolikus egyházzal kapcsolatos dolgok. Liam nővére, Teresa úgy 13 éves körül lehet, de a szokásos kamaszkori dolgok helyett őt inkább a család megélhetése köti le, úgyhogy munkát vállal egy zsidó iparos házában. Az, hogy Teresa munkaadója milyen vallású, a további események miatt válik fontossá, mivel Teresáék papája a film során átmegy egy, a megélhetésért küszködő munkásemberből a náci párt aktív tagjává. Tulajdonképpen erről szól a film, azt próbálja meg bemutatni, ahogy egy munkanélkülivé vált családapa lépésről lépésre fasisztává válik, és ezzel nemcsak a saját, de a családtagjainak is tönkreteszi az életét. Ez a végkifejlet csak a film utolsó perceire lesz egyértelmű, és éppen ezért kétségeink támadhatnak azzal szemben, vajon tényleg sikerült-e a filmnek úgy beállítani az antiszemitizmust (és a nacionalizmust), ahogyan akarta, vagyis elítélendő rossznak.

Az az út, amit az apa (Ian Hart) bejár a nácivá válásáig, kérdéseket vet fel ezügyben. A történet szerint az apa elveszti az állását egy gyárban, ahonnan annak a férfinek látjuk kihajtani az elegáns autóját, aki később Teresa munkaadója lesz. Teresa az éhező családjának a munkaadói által kidobott húst viszi haza, az apa volt (ír) barátja azért kap munkát a nagy elbocsátások után is, mert olcsóbban vállalja el, mint az angol munkások - ezek az elemek mintha magyarázni akarnák az apa pálfordulását, úgyhogy nem veszik ki jól magukat a történetben. Ian Hart egyébként jól játssza a szerepét, bár az furcsa, hogy a 37 éves színész a filmben egy 18 év körüli fiúnak az apja.

A Liam cselekménye több szálon fut, ebből az egyik az apa nácivá válásának menete, a másik Liam érzéseivel és mindennapjaival foglalkozik, eléggé erőltetett formában. A nézőben hamar az az érzés alakul ki, hogy Stephen Frears valami miatt rossz gyermekkori emlékeket őrizhet a katolikus iskolákról, mert folyamatosan azt látjuk, ahogy egy bigott tanítónő vallási félelmeket olt a gyerekekbe, minden tanítási órán kizárólag a gyónással és a bűnnel foglalkozik, és rémisztgeti a hétéves kölyköket.

Stephen Frears sikeres, bár némileg különc rendező, aki csapong a különböző stílusú és műfajú filmek között, de azért mindegyik filmje magán viseli a rendező kézjegyét, aminek az eredménye gyakran egy inkább érdekes, mint valóban jó film. Az ő filmje például a Pop, Csajok, Satöbbi (High Fidelity), ami John Cusack-kal együtt sem lett emlékezetes, de mégis sok baártunk kedveli, vagy a Hi-Lo Country, amely egy eléggé unalmas modern-western film, de a Veszedelmes Viszonyok, a Mondvacsinált Hős, illetve Az Én Szép Kis Mosodám is, mely utóbbi hármat határozottan melegen fogadta a hazai közönség. Sajátságos stílusa van, amiben hangsúlyos a nézői érzelmekre való ráhatás, illetve az az igyekezet, hogy egy teljesen szokatlan szemszögből dolgozza fel az adott témát. A Liam is ilyen film: erősen hat az érzelmeinkre (a film vége még sírásra is késztetheti az embert), és inkább vállalja azt, hogy mesterkéltnek tűnhet, csak a vallásos nevelésről jól megmondhassa a magáét a film keretein belül.

Frears azt nyilatkozta a filmről, hogy "Liam a gyerekkoromra emlékezetett. Nem vagyok sem munkás származású, sem katolikus, de mégis…"

A Liam nem egy felhőtlen szórakoztatást ígérő film, de ezzel még nem lenne semmi baj, csakhogy a komor történet didaktikus képekkel párosul, a katolikus egyház nagyobb hangsúlyt kap benne, mint a főszereplők lelki élete összesen, vagyis röviden eltúlzottnak és kiszámítottan érzelmesnek tartjuk Stephen Frears legutóbbi filmjét.

-junior-