Csavard Be, Mint Beckham

A Csavard be, mint Beckham egyszerű című angol film mindent tud, amit egy normális filmnek tudnia kell: vicces, kedves, elgondolkodtató, és az első perctől az utolsóig nagyon szórakoztató. Azzal indul, hogy már maga a történet sem mindennapi: egy indiai származású angol lány focista karrierjének buktatóit láthatjuk. Jess (Parminder Nagra) 18 éves diáklány, aki meg van őrülve David Beckham-ért, a híres brit focistáért, miközben ő maga a parkban futbalozik a fiú haverjaival. Mielőtt felbukkanhatnának olyan néző-jelöltek, akik a foci miatt idegenkednének filmünktől, megemlítenénk, hogy itt nem simán fociról, hanem egy látványos tinilány-futbalról van szó, ahol borzasztóan elhivatott 18 évesek teszik ki a lelküket egy-egy meccsen, úgyhogy amit látunk, az sokkal több, mint futbal.

Jess őstehetség a fociban, de ettől függetlenül még rengeteg akadály áll közzé, és a futbal-karrierje közé. Indiai családja nem nagyon tudja értelmezni Jess foci-őrületét, a szülei hamarabb szeretnék férjhez adni valamilyen rendes indiai fiúhoz, mintsem hagyni, hogy rövid sortban rohangáljon, egy labdát kergetve. Ezt a konfliktust fogja kezelni a film, olyan csavarosan, mint amit a cím is sejtet, és olyan fordulatosan, hogy egy percig sem tud lanyhulni a figyelmünk. Jesst először egy kedves focistalány, Jules (Keira Knightly) fedezi fel, és ő mutatja be az edzőjének, és egyben szerelmének, Joe-nak (Jonathan Thys Meyers). Joe is felkarolja Jesst, és ezzel elkezdődik a lány ingázása a család és a focicsapat között. Bár eléggé kilátástalannak tűnik Jess kettős elkötelezettsége, a film mégis vidám, és a komoly konfliktusok is finoman oldódnak meg benne. Jess egyre jobban játszik, és egyre jobban érzi magát a focicsapatban, miközben otthon minden ízében egy tisztelettudó, hagyományos indiai lánykának kell tűnnie, aki bármikor meg tud főzni egy tizenkét fogásos indiai vacsorát.

Ezt a két világot persze egyre nehezebb összeegyeztetnie, úgyhogy kisebb-nagyobb lebukások tarkítják az eseményeket. Mi pedig úgy érezzük, egy átélhető történetet látunk, nagyon szimpatikus szereplőkkel, ügyes focista-lányokkal, és olyan pontos kultúra ábrázolással, ami miatt még közelebb érezzük magunkhoz a történetet. A film azért tud végig kiegyensúlyozottan szórakoztató lenni, mert egy nagyon jól megírt forgatókönyvvel rendelkezik, ami nemcsak jól bonyolítja az eseményeket, de a szereplőketis életszerűen árnyalja. Minden karakter pontos és valódi, és ez sokat nyom abban a latban, ami eldönti egy film minőségét. Az külön hálás motívuma a filmnek, hogy semmilyen "mondanivalót", vagy értelmet sem erőltet, és távol tartja magát a kommersz megoldásoktól. A humoros vonalat leginkább Jules mamája képviseli, aki szinte végig "out of focus"-ban van a film alatt. Ez azt jelenti, hogy hiába tréningezte magát azelmúlt 18 év alatt a legtoleránsabb és legbelátóbb anya szerepére, Jules-lel folyamatosan problémái adódnak, és szinte egyetlen helyzetet sem tud a saját helyén értelmezni. Mi persze ezeken a félreértéseken pompásan szórakozunk, és a film vége mégezen a vonalon is tartogat meglepetéseket.

A színészek kiválasztása minden egyes karakter esetében ideálisnak tűnik, és ez nemcsak a három főszereplőre (Jess, Jules és Joe), hanem az érdekes mellékszereplőkre is igaz (Pinky, Jess nővére/Archie Panjabi a Kelet az Keletből, Mel, csapatkapitány/Shaznay Lewis az All Saints-ből, stb…). A rendezőnő Beckham-rajongása révén maga Beckham is felbukkan a filmbenegy röpke időre, de ez egy ilyen című filmben talán kötelező is számára.

A Csavard be, mint Beckham ritka film abból a szempontból is, hogy egy női rendező munkája, és mégsincsenek benne tipikusan nőies filmes hibák. Nem erőltetett, nem túl érzelmes, nem akar mindenáron visszautalni a rendezőnő saját életére, és nem szerencsétlenek a párbeszédei. Mindezek helyett jó a ritmusa, kedves a világa, és irigyelnivalóan elszánt a főszereplője. Szeretnivaló film, szeretnivaló népeknek.