cspv logo
cspv szám: 42 / 02 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 07 00170
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-08-15

Végzetes Végjáték

The Luzhin Defence 2000.
Ez a nehezen megjegyezhető cím egy klasszikus stílusú művészfilmet takar, egy mély érzelmekkel teli drámát, ami egy múlt századi sakkozó zseni, Alexander Luzhin életéről szól.

A történetet a Lolita-regényéről híres Nabokovnak köszönhetjük, akinek "A Luzhin Védelem" címmel megjelent regényét dolgozta fel a film. Nálunk az Európai Filmhéten, ahol először mutatták be a filmet, még "Luzsini Védelem" címmel futott, hogy most, a mozikba érve végül megkapja a tragikus színezetű, sakkra kevésbé utaló, de nyelvtörő "Végzetes Végjáték" magyar címét.

Az 1920-as évek végén járunk, Olaszországban, ahol egy üdülőváros épp egy nemzetközi sakkverseny lebonyolítására készül. Az egyik legesélyesebb versenyző az orosz Luzhin, aki csodagyerekként kezdte a pályafutását, és mára ( a film jelenére) már egy igazi, felhők közt közlekedő zseni lett, aki nem vesz tudomást az élet dolgairól, szétszórt és szórakozott mindig, kivéve amikor sakkozik, mert a játékban általában verhetetlen. Elég sok könyv és film készült már eddig a zsenikről ahhoz, hogy egy csupán erről szóló történet érdekes lehessen számunkra, szerencsére Nabokov is így gondolta. Luzhin személyisége, és ezzel együtt a történet is árnyaltabb ennél: azzal együtt, hogy Luzhin erre a sportra született, kivételes képességeinek inkább kárát, mint hasznát látta egész életében. Anyja halála után egy Valentinov nevű befolyásos ember meggyőzte apját arról, hogy nála lesz legjobb kezekben a kicsi Luzhin, ő fogja a legjobb gondját viselni a fiú sakk-karrierjének. Valentinov igazi főgonoszként szerepel a történetben, mivel a támogatás helyett évekig kizsigerelte Luzhint, aztán egyik nap hirtelen magára hagyta egy ismeretlen európai városban (a magyarországi forgatási helyszíneknek köszönhetően épp a Hősök terén hagyja sorsára a fiút). Bár a zseniség csapdáját elkerülte a film, azért vannak motívumok, amikben eléggé egysíkú lett: ilyen például Valentinov (Stuart Wilson) bemutatása is, aki nagyon egyszerű módon, szinte sátáni vonásokkal van ábrázolva, egy olyan emberként, akiben csak a bosszúszomj munkálkodik (mi másért is, mint saját sakk-tehetségtelenségéért), és aki minden pillanatban csak arra vár, hogy főhősünket elpusztíthassa.

Ez az egyszerűség bukkan fel Luzhin elvontságának érzékeltetésénél is, olyan csöppet sem eredeti eszközökkel, mint a szétesett öltözködés, a hirtelen hangulatváltás, csetlés-botlás, és egyéb, általában a "szórakozott professzor" karakterekhez kapcsolódó elemek. Ezeket a sztereotípikus ábrázolásokat viszont jól tudja feledtetni a film remekül megszerkesztett képi világa. Már a film első képeinél az a benyomásunk, hogy az alkotók különös hangsúlyt fektettek a korhű és egyben pontos hangulatidéző kosztümök, helyszínek, kellékek kiválasztására, és a mérsékelt haladású cselekményt egy nagyon szépen (és életszerűen) megszerkesztett vizuális környezetbe kívánták elhelyezni. Ügyesen csinálták, úgyhogy az eredmény egy jó atmoszférájú, európai művészfilm, aminek emlékezetesen szép képei vannak.

A film rendezőnőjét, Marleen Goris-t egyáltalán nem ismerjük, a két főszereplőt, Emily Watson-t és John Turturro-t viszont annál inkább.

Emily Watson, aki a filmben Luzhin Natália nevű szerelmét játssza, nemsokára a Gosford Park c. Altman-filmben fogjuk látni, eddig pedig leginkább a Hilary és Jackie c. dráma Jackie-jeként emlékezhettünk rá. Watson egy nagyon jó kisugárzású, tehetséges színésznő, aki ebben a filmben is remek alakítást nyújtott. Szerepe szerint egy önfejű, érzékeny és okos lányt játszott, aki gyorsan átlátja a Luzhin körüli eseményeket, és erős nőként támogatja a földi (értsd: nem sakk-) dolgokban elesett kedvesét.

Turturro (Pókerarcok, Holdfényszelence, Kvíz Show) jellegzetes játékstílusa nem mindenkinek feltétlenül szimpatikus, de a színészi képességei megkérdőjelezhetetlenek. Az ő Luzhinja magába zárkózott, átlagon felüli intelligenciával rendelkező fiatalember, aki az élet dolgaiban nagyon ügyetlen, és a Natáliával való találkozásig csupán egyetlen dolog tartja életben: a sakkozás. Turturro tulajdonképpen mindent el tud játszani, merengő zsenit pedig még annál is jobban. Az ő játéka nagyon sokat adott hozzá a filmhez, illetve a néhol döcögős történethez.

Mindent egybevéve a két komoly főszereplőnek, az operatőrnek, a látványtervezőnek, és nem utolsósorban a pompás magyarországi helyszíneknek köszönhetően egy jó művészfilmet üdvözölhetünk a Végzetes Végjátékban, egy olyan filmet, ami képes megmozgatni az időutazásos fantáziánkat, és ami a nem túl vidám végkifejlet ellenére is kellemes benyomásokat hagy bennünk a vége felirat után.

-lido-
2002-08-15
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16