Felpörgetve

Fura dolog ez a "célzottság" egyébként. Napjaink társadalmát talán mindennél jobban jellemzi a 80-as 90-es években végbement mediatizáltság. Ez a jelenség kábé annyit tesz, hogy a média, mint valami érrendszer szépen átszőtte a társadalmat, és azóta is folyamatosan szállítja a társadalom minden sejtjébe az "infót" (meg mindent, amit valaki is el akar adni), az ember pedig, úgy függ ezen a szálon, mely a világhoz köti, mint egy űrhajós a köldökzsinóron, élvezi a helyzetet, szép a kilátás is, de végtelenül ki van szolgáltatva. A média hálón kívül azonban mást is rejt ez a "mediatizáltság", ez pedig a tematizáltság. Egyszerűen a világ fel van osztva témákra, és az embereket a visszautasítás lehetősége nélkül képesek megtalálni (jó példa erre, ahogy az amazon terméket ajánl, de most ne menjünk bele). Lényeg, hogy a forma 1 szerelmesei egyszerűen nem tudják kihagyni ezt a filmet.

Ez a jelenség (fokozott megcélzottság) viszonylag gyakori, ott van az Asterix és Obelix, ha valaki kedveli őket, kedveli a "témát", elmegy, megnézi (nem is tehet mást), és tetszeni fog neki. A Felpörgetve esetén dettó ugyanez a helyzet, ha valaki bírja a forma-1-et (valaha is végigélvezett egy futamot), ez a film be fog jönni neki, nincs mese. Ugyanakkor, ha valaki nem kíváncsi a forma-1-re, ebben a filmben egyetlen gramm hasznos anyagot nem fog találni. Tehát az van, hogy vagy-vagy.

A film története elhanyagolhatóan minimális, maga Stallone írta, szinte szót sem érdemel, de ez egy ilyen film (megintcsak nincs mese). Ugyanakkor ez korrektségként is értékelhető, értsd, a film meglehetősen tiszta lapokkal játszik, olyan, mint Kierkegaard, aki a filozófusok helyett a szerelmeseknek írt, ez a film is kizárólag a szerelmeseknek szól, a forma-1 szerelmeseinek. Ez persze jól hangzik, ám a valóságban sokkal kevésbé finom formában jelentkezik.

Az van ugyanis, hogy az embernek a legelső perctől az az érzése, hogy a világ leggagyibb filmjét nézi. Ez azért nem a legjobb dolog, ha moziban ül az ember, van azonban egy másik hatás is, ami a nézőt éri, éspedig az, hogy elkezdi élvezni a limonádé híg és fanyar levét. Innentől kezdve, hogy az autózás megérintette a nézőt, szegény végighintázza a filmet, hol a gagyit látja, hol az élvezeteset. Így megy ez egészen addig, amíg egyszercsak elérkezik a nagy futam (és a nagy klip) ideje. Itt nem tudjuk eléggé dicsérni a zene-beszerző előrelátását, aki nem sajnálta a zsét, és Fatboy Slim Right Here Right Now c. számát is berakta a kosárba. A hatás egyszerűen elementáris. Ki mit használ a katarzishoz, magánügy, lényeg, hogy meglegyen, hát itt megvolt. Persze, csak hogy ne veszítsük el a tájékozódásunkat, a film szépen visszadob minket a földre, és megint előveszi a gagyi arcát, mintha mi sem történt volna. Egyébként mindegy, akármit megtehet, hiszen a forma-1 kedvelőinek így is, úgy is tetszeni fog legalább a film fele.

Mi nem vagyunk forma-1 rajongók (leszámítva a főszerkesztőnket), ám a film mégis bejött. Ennek az az oka, hogy értékeljük az erőfeszítést, a szerelemből elkövetett erőfeszítést. A film ugyanis egy meglehetősen komoly, erő és ideg őrlő vállalkozás lehetett. Normálisan egy film forgatásán minden a filmről szól, mindenki azért van ott, hogy mindent elkövessen, ami csak a módjában áll, hogy a film pont úgy valósuljon meg, ahogyan a rendező jónak látja. Ezzel szemben ezt a filmet legalább egy forma-1es szezonon keresztül filmezték, mindenféle helyszíneken keresztül, és mindezt majdnem úgy, ahogy Steve Martin-ék a Fergeteges Forgatásban, a főszereplő tudta nélkül, ami itt a forma-1-nek felel meg. A versenyek (de még az edzések is) a forma-1-ről szólnak, és nem egy filmről, amely csak ebből akar pénzt csinálni. Nagyon kitartónak, profin koordináltnak kellett lennie a produkciónak, hogy a felvételekből a végén egyáltalán összeálljon egy film. Így már abszolúte érthető a leheletvékony történet alkalmazása, sőt, szinte még ez is soknak tűnik.

A film nyilvánvalóan szerelmes a forma-1-be, és erőt, időt, satöbbit nem kímélve hozták létre, és ha ezt az erőfeszítést látjuk benne, tényleg azt mondjuk, le a kalappal, nem a legjobb film, de mikor láttam forma1-et vásznon legutóbb? Szóval, jó, hogy van ez a film, nemcsak megszállottak, de ügyesek is, akik elkészítették. A legutóbbi autós film, a Halálos Iramban sem volt rossz, csak ott az volt a baj, hogy egy régebbi kitűnő film (Point Break, Hullámtörés) feldolgozásáról volt szó, és bizony az új verzió messze alatta maradt az eredetinek. Ráadásul, ott a forma-1-es versenyek sem nehezítették a forgatást, vagyis lehetett volna sokkal jobb is.

A Felpörgetve ezzel szemben, még ha lehetett is volna jobb, akkor sem sokkal, mert itt a forma-1 behatárolta a játékteret, szóval ajánljuk, de ne felejtsük el hozzátenni, hogy csak a forma-1 szerelmeseinek.