Kanyaron Túl

A fiatalok e vonzalma teljesen érthető, hiszen honnan máshonnan szerezhetünk tapasztalatokat, ha nem a filmekből. Eleve ne feledjük, hogy mi a kultúra (a túléléshez fontos információk kollektív gyűjteménye, és nem a régi idők muzeális értékeinek tárháza), szóval a filmek nagyon is központi helyet töltenek be az infó-szerzés terén is. Minden fiatal alaptermészete lázadó, és így minden fiatal szeretne meggyőződni a saját szemével arról, hogy hogy van ez a dolog a drogokkal, meg minden. Mert ha csak az aktuális anti-drog propagandát nézzük, vagy a 10 éves Miami Vice-ot, akkor nehezen érthetjük meg, miről van szó. És miért kell megérteni? Hát azért, mert senki sem hülye, egy kisgyereknek sem lehet csak azt mondani, hogy "ne fogd meg a kályhát", hozzá kell tenni, hogy "mert forró", és ha megkérdi, hogy mi az a forró, azt is meg kell neki mutatni. Szóval, fontosak a drogos-filmek, ami viszont korántsem jelenti azt, hogy bármelyik film jó, amelyik drogot "használ".

A film rendezőjét, Dér Andrást szemmel láthatóan foglalkoztatják a marginális életformák, láttuk már korábbi filmjét, még a 90-es évek elején, amely nagyban hasonló témát dolgozott fel, szóval úgy tűnik, ez egy hosszabb távú kapcsolat. Ez a filmje a valóságon alapul, egy valóságban működő papról mintázta a Bubik István által megformált pap-karaktert. A történet pedig az, hogy van egy lány, aki két világ között vergődik, a drog, és a pasija által képviselt egyik világ, illetve a pap és az általa képviselt tiszta (drogmentes) élet között.

A lányt Dér Denissa, a rendező felesége alakítja, és tegyük hozzá, eszméletlenül jól. Meglátszik mindaz a sok idő, amit a drogos fiatalok megértésével töltöttek, ő és Dér András a film létrehozásának korai stádiumától kezdve. Lévén, hogy ez egy valóság-közeli film, videóra forgatták, és a felvételek zöme úgy néz ki, mintha dokumentum felvétel lenne, Dér Denissa pedig egész egyszerűen úgy néz ki a filmben, mint egy drogos. Tehát nem mint egy színésznő, aki meglehetősen jól játssza el a karakterét, hanem mintha egyenlő lenne a karakterrel. Amikor például egyszer belövi magát (ami persze pont annyira valódi, mint más filmekben), a néző magát a dolgot látja, feledve csapot papot, feledve, hogy ez itt most egy film. Szóval, Dér Denissa nagyon jó.

A másik, aki jó, az Bubik István, aki a papot alakítja, bár filmbeli ellenfele, Gyuriska János, aki a lány pasiját alakítja, szintén nem lebecsülendő, ahogy játszik, sőt, olyan elemi és sötét gonoszságot képes megjeleníteni, hogy az megint a valódi heroin-függők világát idézi meg. Jó még Csukás István "Csuki", aki a filmet fényképezte, mert eléggé érzékeny módon vette fel a jeleneteket. Arról van szó, hogy nagyon gyakran csak mintegy szó szerint követte a szereplők mozgását, az eseményeket, szemben a normális gyakorlattal, hogy megmondjuk a színésznek, mit, mikor, meddig, hogyan játsszon el, álljon bele a jelbe, satöbbi. Ehhez jött még a rendezői elképzelés, hogy az egyik világot tompa színekkel, a másikat meg rendesen színesben ábrázolják - a végeredmény eléggé jó lett. Egy biztos, minden alkotón látszik az elhivatottság, hogy ez nemcsak egy film volt a számukra, hanem valódi emberi életek vászonra vitele.

A történet eléggé naiv és szimmetrikus, jó világ, rossz világ, leszokni, nem leszokni, tiszta, koszos, satöbbi, mégis, a film bő feléig szinte teljesen magával ragad minket, és örülünk. Később felmerülnek problémáink azzal kapcsolatban, hogy hogyan folytatódik, hogy a lebegtetett befejezést ne is említsük, ám ezek a "hibák" az élet létező hibái, és ha belegondolunk, nem okoljuk érte a rendezőt és csapatát, mert nem valamiféle hatásvadászat miatt csinálta, amit csinált. Sőt, éppenséggel, ha nem merülne fel a visszaszokás réme a filmben kellő komolysággal, akkor tehetnénk szemrehányást a rendezőnek, hogy elbagatellizált egy nagyon veszélyes ellenséget, a heroint. Mi ugyanis nagyon megkedveltük azt az életérzést, ahogy a Bubik István által vezetett kis közösség éldegélt, szívesen néztük volna ezt a vonalat végig, bonyodalmak nélkül, de tényleg be kell látnunk, a visszaszokást mint olyat kihagyni butaság lett volna, vagy jobb esetben tündérmese.

Egészében véve egy korrekt módon elkészített, kissé leegyszerűsített, esetenként szájbarágós filmről van szó, ami mégis jó dologról szól (a veszélyeztetett életről), és ahhoz képest eléggé jól is van megcsinálva.