On-Lány

Nicole Kidman-t nem igazán kedveljük, körülbelül a Tágra Zárt Szemek volt a mélypont, és tegyük hozzá, nem a nulláról süllyedt idáig, hanem arról a magaslatról, amelyet a Majd Megdöglik Érte c. filmben alakított remek szerepével vívott ki nálunk. Mindezeknek utána, ez a film a totális meglepetés és ellazulás élményét hozta el nekünk. Először is, Nicole Kidman, mint orosz illegális bevándorló frenetikusan jól mutatott és alakított ebben a filmben. Másodszor, maga a film is roppant jól kezdődik, adva van egy orosz bevándorló lány, aki esküvői meghívásra érkezik az a London melletti kisvárosba, és mivel nem tud angolul, az első húsz perc maga a filmes paradicsom, olyan jól érezzük magunkat, mintha egy Jim Jarmus filmet néznénk, például a Florida, A Paradicsom címűt. Ben Chaplin (aki nem rokona Charlie Chaplin-nek) és Nicole Kidman egyetlen egy szót sem értenek egymás nyelvén, ami nagyon-nagyon kellemes élményt jelent. Egy ponton azonban minden jónak vége szakad, és Nicole Kidman kap egy angol szótárt leendő férje-urától, aminek a segítségével egy szép napon tök édesen elgügyögi az első angol mondatát, hogy "ma van a szülinapom". Innentől elszabadul a pokol.

Amikor el akarja fújni a gyertyákat a tortán, egyszeriben rádöbbenünk, hogy bizony az elmúlt bő húsz percben hamis nyomon jártunk, azzal álltattuk magunkat, hogy tök jó és izgi lehet egy film, amiben a két főszereplő alig érti egymás szavát, és hogy majd mostantól biztosan az jön, hogy Nicole Kidman, alias Nadja szépen lassan elkezd megtanulni angolul, és teljesen egymásba szeretnek Ben Chaplinnel, és az egész film jóval jobb lesz, mint a Zöld Kártya volt. A tortán égő gyertyák látványa végképp ráébreszt minket, hogy ez így nem mehet tovább, hogy ez az ellazult állapot (amiben nagyon is jól éreztük magunkat) csak beetetés volt, és a film tényleg meg is változik ebben a pillanatban.

Ebben a pillanatban előugrik a két orosz barát, Nadja két ősi haverja, akik a következőkben itt fognak lakni. A két barátot két barát alakítja, akik mindketten nagyon büszkék rá, hogy amerikai filmben szerepelnek. Vincent Cassel-ről, és Mathieu Kassovitz-ról van szó. Kassovitz az Ötödik Elemben tűnt fel, mint kispap, legutóbb pedig az Amélie csodálatos Életében szerepelt. Amikor az Amélie kapcsán itt volt Budapesten és sajtótájékoztatót tartott, elmondta, hogy nagyon szereti az amerikai filmeket, ezen belül pedig a Hollywood-i filmeket. A hazai sajtó egy darabig még berzenkedett, hogy biztosan nem is úgy érti a művészúr, de aztán kiderült, hogy pontosan úgy érti, ahogy mondja. Ekkor tudtuk meg azt is, hogy Kassovitz Hollywood-ba megy, mert szerepel valami filmben, nos, bizonyára ez volt az. Ő és Kassel, a Bíbor folyók karatézós sztárja most orosz maffiózókat, sutymerák állatokat alakítanak, mégpedig nem is rosszul hiszen tökre megutáljuk őket.

Ha már itt tartunk, pont Kassel az, akivel az egész film el van szúrva. Egyik reggel ugyanis, amikor a banki alkalmazott Ben Chaplin kocogni megy, Kassel mellé szegődik, hosszú bőrkabátban. Ekkor egyébként arra is ráeszmélünk, hogy a Bíbor Folyókban kicsit alábecsültük a színész magasságát, mert legalább 199 centi. Aztán, egyszercsak megállnak Ben Chaplinnel, pihenni, és akkor Kassel, mint egy jó orosz bemutat egy karate rúgást, amitől a film egyszerűen meghal, ott ahol van. Ebben a pillanatban ugyanis felborultak az arányok, és kiderült, hogy Kasselt egyszerűen nem lehet megállítani, legalább is Ben Chaplin biztosan nem fogja tudni megállítani őt.

A film innentől eléggé egyszerűen halad tovább, a két orosz váltságdíjat akar kicsikarni Ben Chaplintől, aki bankban dolgozik, ugye, és persze azzal zsarolják, hogy megölik Nadja-t, ha nem fizet. Ezzel együtt a film elveszíti az eredeti érdekességét, és innentől mint valami egyszerű thriller-vígjátékot szemlékjük, és kábé ennyi.

Kell-e mondanunk, hogy végül az erős oroszt, Vincent Kassel-t egy sima éjjeli lámpával le tudják ütni, és attól kifekszik és ettől oldódik meg minden? Vagyis, amit kezdetben komolyabbnak mutattak be, azt most kicsit tompítják, visszakozni próbálnak, amit nem lehet. Ha kiszabadítottál a palackból egy szelemet, nem dugaszolhatod csak úgy vissza az üveget, mintha mi sem történt volna, előtte le kell győznöd a szellemet. Ha az ember forgatókönyvet ír, ügyeljen rá, hogy a legnegatívabb hőst is le tudja győzni a pozitív karakter segítségével anélkül hogy a tingli-tangli vígjáték stílusára kellene váltani, mint ahogy ez itt is történt.

Nicole Kidman jó volt az elején, sőt, az egész film tök jó volt az elején, de aztán az orosz maffiózók megjelenésétől az egész film elveszítette a talajt a lába alól, és átment semmitmondóba. Nagy kár, hiszen lehetett volna sokkal jobb is, lehetett volna például jó is.