cspv logo
cspv szám: 45 / 02 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 07 00220
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-11-27

A Királyné Nyakéke

The Affair of the Necklace 2002.

Swank a köbön
Hilary Swank-et nagyon szeretjük, de ez még nem jelenti azt, hogy simán elnézzük neki az egyik rosszul sikerült filmet a másik után. Az Álmatlanság után most egy kosztümös-intrikákkal teli darabban láthatjuk, ami elvileg egy 18.-ik századi nyakláncról szól, gyakorlatilag viszont a Hollywood-i stúdiók időről-időre felbukkanó érdeklődését mutatja a történelmi-romantikus témák iránt.

Ezúttal annyira szövevényes a történet, hogy egy idő után fel is adjuk a reményt, hogy tökéletesen megértsük, mi a helyzet ekörül a híres ékszer körül. Az idő XVI. Lajos kora, a helyszín Franciaország, a szereplők a királyné (Joely Richardson), egy Valois grófnő, aki elveszítette nemesi rangját (Jeanne/Hilary Swank), egy korabeli gigoló (Rétaux/ Simon Baker), aki a grófnő segítségére lesz a "nagy cselszövésben", és egy bíboros, aki egyszerűen szexmániásnak és kisstílűnek ismerünk meg (Jonathan Pryce). Ebből a néhány szereplőből, és egy valóban megtörtént 18.-ik századi nyaklánc-csalásból igyekszik kihozni a film magából egy izgalmas 2 órát, de mivel a történet maga nem ad sok izgalomra okot, szórakozásképp meg kell elégednünk a látványos képekkel és Hilary szépségével.

A rendező, Charles Shyer eddig is érzelmes filmekkel dolgozott, már ami a rendezést illeti, mert forgatókönyvíróként olyan klasszikus vígjátékok fűződnek a nevéhez, mint a Goldie Hawn-os Benjamin Közlegény, vagy a szintén Hawn-os Protokoll. Rendezőként leragadt a családi bensőséges hangulatnál, vagyis megcsinálta az Örömapa 1,2-t (ajánlott film kezdő átlag-amerikaiaknak), a Zűr Bajjal Jár c. Julia Roberts-Nick Nolte-vígjátékot, és most legutóbb A Királyné Nyakékét.

Romantikus érzelmekben most sincs hiány, bár kicsit összecsapottan, de tudomást szerezhettünk arról, hogy hősnőnk mindent csak a családi név visszaszerzéséért csinál, a gátlástalannak tűnő viselkedése annak a fájdalomnak a terméke, amit akkor érzett, amikor szüleit meghurcolták, tőle pedig elvették a Valois nemesi címet. Ez az elvesztés-vonal a legszebb képekkel párosul a filmben, érződik az egész stáb (az operatőr, a látvány-, és jelmeztervező, rendező) igyekezete azon, hogy ezek a jelenetek elég hangsúlyosan és emlékezetesen maradjanak meg a nézőkben, és ez a fáradozásuk végülis sikerrel jár. Megérintenek minket ezek ajelenetek, de sajnos, szinte csak ezek. Amúgy a rengeteg intrika, a korabeli divat szerinti cselszövés, az udvari stílus, és az olyan helyi szokások, mint "egy befolyásos pártfogó keresése" lefárasztják az embert, és arra gondolunk, hogy megint kikaptunk egy Vatel-t magunknak. A Vatelhez hasonlóan itt sem működik egy magával ragadó dramaturgia, egy sodró erejű történet, ami mellett a szép képek és a még szebb főszereplőnő már csak hab lenne a tortán, és nem a jelenetről jelenetre átvezető eszköz.

Bizony, az érthető és izgalomba hozó történet elengedhetetlen egy jó film elkészítéséhez, mint ahogy a ritmusosforgatókönyv is az. Ezúttal egyik sem jött össze, és emiatt elég sokat bírunk fészkelődni a székünkön a film alatt. A szépséges Hilary, aki a Fiúk Nem Sírnak (Boys Don't Cry) c. kettős identitású főszerepével lett nagyon híres (és Oscar-díj tulajdonos), és akit még lány karate-kölyökként szerettünk meg (Az Új Karate Kölyök, 1994) most is kitett magáért, vagyis megpróbálta a saját vállán elvinni a filmet. Ahhoz képest, hogy abszolút főszerep volt az övé, igazából kevés játszanivalója akadt, bár sokat láttuk a filmvásznon, kevés átélhető jelenetre emlékszünk az ő jelenlétével. Ez persze nem az ő, inkább a rendezés (talán még a vágás) hibája, a 28 éves színésznő a szokásos alaposságával állt hozzá Jeanne szerepéhez. Partnere, a gigolót játszó Simon Baker nagyon jól illeszkedett a szerepéhez, könnyed mozgása mögül még komolyabb érzések is felbukkantak. A 33 éves ausztrál színészt általában mellékszerepekben szoktuk látni, így például a Vörös Bolygó c. sci-fiben, vagy a Különösen Veszélyes c. Wayans akciófilmben. Bakeren kívül a többi mellékszereplő már kevésbé nyújtott meggyőző alakítást, és ez vonatkozik az olyan "csontprofikra" is, mint Jonathan Pryce-ra, az ellenszenves bíboros szerepében, vagy Joely Richardsonra, alias Marie Antoinette. Richardson egyébként nagyon jól szokta eljátszani a hűvös nő-típust, annyira, hogy a Felhők Közül a Nap c. Melanie Griffith-es kémfilmbeni árulását a mai napig nem bírjuk megbocsátani neki.

Látványos szereposztás, helyes kosztümök, és sok szép kép: ezeket írhatjuk pozitívan filmünk számlájára. Túl sok intrika, elröppent történet, helyenként pedig unalom: ez pedig a film sötét oldala. A kettő együtt pedig egy mérsékelten élvezhető filmet ad ki, amit még Hilary Swank sem tudott helyre rakni.

-junior-
2002-11-27
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14