cspv logo
cspv szám: 45 / 02 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 06 00210
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-11-07

Előre!


Z - mint zombi ..
A dolgok párban járnak, vagy esetleg még nagyobb csapatban. A tavalyi Moszkva tér testvérbolygóját köszönthetjük az Előre! c. darabban, amely ugyancsak a 80-as évekbe repít vissza minket, ha hagyjuk magunkat.

Simó Sándor a tavaly elhunyt producer-óriás (akinek Török Ferenc, a Moszkva Tér rendezője filmjét ajánlotta) azt találta ki, hogy ennek az osztálynak minden tagja csináljon egy filmet, és kész. És mielőtt bármiféle diákos nyafi felüthette volna a fejét, hogy "de milyen filmet", ő azt is megmondta, hogy milyet, szóljanak ezek a filmek a 80-as évekről, arról, ahogyan ők látják. (Ez, persze csak ajánlás volt, Pálfi György például nem tartotta be, ő helyette kitalálta a jó kis Hukklét). Visszagondolva, nem is volt ez olyan elbaltázott gondolat. Moszkva Tér varázsa például éppen abban állt, hogy nem valami kitaláció, hanem egy valóságban átélt, megtörtént történet. A Moszkva Tér-i hamburger, a 80-as évekbeli csapolt sörök, autók, tévéműsorok, életstílusok, egyszóval az akkor kultúra adta a filmnek azt a töltetét, ami miatt még hónapok múlva is jó szívvel emlékezhettünk rá.

Az Előre! egy ugyanilyen film, ugyanez a nosztalgia trip, bár kétszer nem léphetünk ugyanabba folyóba, és így ez kicsit humorosabbra sikeredett. E film rendezője még napjainkban is eléggé fiatalosan néz ki ahhoz, hogy elképzeljük, a 80-as évek elején úgy nézhetett ki, mint egy jóllakott óvodás, vagy elsős. Vagyis pontosan úgy, ahogy filmjének a kis hősei. Ez tulajdonképpen egy vicces körülmény, hogy a rendező, aki történelmi filmet készít egy korról, akkoriban még csak kisgyerek volt. Még viccesebb, hogy ezt a történelmi filmet, híven Simó Sándor instrukcióihoz, saját élményeiből készítette, de a legjobb az, hogy ennek megfelelően a film műfaját a vígjátékra állította be, és így helyreállt a harmónia. Senkitől nem vitathatjuk, és nem is akarjuk elvitatni gyerekkori élményeit, még akkor sem, ha valaki (mint ez a film) ezeket az élményeket egyszerre akarja magán-sztoriként és történelmi tanulságként eladni, illetve előadni nekünk. Ennek a filmnek az esetében még külön érdekesség, hogy végre megismerhetjük egy a 80-as évekből valymi keveset tapasztalt generáció 80-as évek képét. Egyébként, természetesen senkinek nem kötelező megtapasztalni a 80-as éveket, kinek milyen gyerekkor jut, egyik ugyanolyan jó, mint a másik. Ennek az ovis-generációnak a 80-as évek képe hazánkban különösen izgalmas tartalommal bír, hiszen itt az idei 18 évesek is gyakran úgy beszélnek a kommunizmusról, Kádár-rendszerről, mintha nem könyvekből olvasnák, olvasták volna. Csodás élmény látni, körülbelül mi rögzült egy gyerek fejében az akkori időkből, a gyermeki őszinteség 80 derűs perce.

A film tehát roppant értékes az antropológiai vonatkozása miatt, de ezen felül, illetve éppen a gyermeki nézőpontból adódóan borzasztóan vicces is. Ha egy kicsit jobban belecsapnak a húrokba, valóságos South Park lehetett volna belőle, ám, így is, a film több ponton eléri egy közepes South Park humor-hőfokát. Kedvencünk, amely immár klasszikusnak számít, a zombi-jelenet. Mert mit csináltak a 80-as években a kiscsávók? Ha egy komolykodó történelmi filmest kérdezünk, ő biztosan azt mondta volna, illetve azt rakta volna bele a Simó-filmjébe, hogy éppen a kommunizmus csikorgó gépezetében őrlődött jó és rossz között, mint 10 éves. Erdélyi Dániel ezzel szemben úgy mutatja be az akkori kisrácok életét, hogy zombi-filmeket néznek. És ez a nyílt és őszinte stílus tényleg nagyon humoros. A film alkotói ráadásul (nagyon szimpatikus módon) nem "lopták" a zombi-film részleteket, hanem egy valószínűleg külön erre a célra gyártott, vagy legalább is magyar zombifilm jelenetet raktak be. Szóval a gyerkőcök nagyban nézik a zombi-filmet a friss 80-as évekbeli videón, majd következő nap, amikor osztálykirándulásra mennek, és a buszon az Amerikából jöttem, mesterségem címere c. játékot játsszák, az első kitalálandó mesterség így hangzik, "Z-I" (zombi). Nagyon vicces.

A film persze (ahogyan a gyerekek is igyekeznek megfelelni a felnőttek elvárásainak) igyekszik kitenni magáért rendszer-kritika terén is. Még gyerek szemmel is jól érzékelteti, hogy milyen elnyomásban él egy fiatal értelmiségi apuka, a tipikus bőrtarisznyájával, aki tudja, hogy mi merre mennyi, és hogy miről szól ez az egész gulyás-kommunizmus. nem csoda, a gyerekek nem hülyék, csak fiatalok. De aztán egészen odáig elmegy, hogy az akkori "menni vagy maradni" dilemmát is erőteljesen beleszövi a történetbe, amit szerintünk már nem kellett volna. Ez már fölösleges és talán illetéktelen komolykodás is, másrészt ha az ember a 80-as évekből szeretne mintát venni, továbbra is jobb, ha a Kutya Éje dalát, az Álombrigádot vagy az Eszkimó Asszony Fázik-ot veszi ki videón.

Amúgy: aranyos, kedves, humoros (és szorgalmas) film a "kommunizmusról", ahogyan egy gyerek látta.

-floyd-
2002-11-07
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14