Az Ifjúság Megnyugtat

Kísérleti játék-film, ezen kábé azt lehet érteni, hogy minden a feje tetejére, de legalább is a sarkára van állítva, ahhoz képest, ahogyan azt a normális filmeknél megszoktuk. A kép minősége sem a megszokott, vannak benne szemcsék, meg minden, és amúgy sem filmről, hanem DVD-ről vetítik, szóval már anyagában is "más". Más azért is, mert másképp készítették, másra koncentráltak. Valahol olyan ez, mint egy interjú a tévében, beszél egy fej, és amíg a normális tévések arra koncentrálnak, amit ez a fej mond, addig az ilyen kísérleti filmesek szívesebben mélyülnek el abban, ahogyan egy légy az illető orrára száll, abban, hogy ki van gombolva az inge, szóval gyakorlatilag minden más érdekes. Mind a két nézőpont életképes, de a továbbiakban, erről a filmről lévén szó, a normálisról nyugodtan megfeledkezhetünk.

Februári benyomásunk az volt, hogy egy eszméletlenül friss filmecskéről van szó, amiben az a poén, hogy a helyi (pillanatnyi) humorokon kívül egy egészen jó kis történet is lepereg a szemeink előtt. Ami a humorokat illeti, nem valamiféle gegekben kell gondolkodni, helyette inkább képzeljük el, amint egy kamaszlány, akit a film felfedezettje (mármint akit mi ebben a filmben fedezhettünk fel) Rutkai Bori, fiatal iparművész alakít, németül azt énekli, hogy "küss mich einmal, küss mich zweimal ..", szóval ilyen "csókolj meg, galambom"- stílusú dalfoszlányt, miközben épp titkos randira igyekszik, vagy éppenséggel onnan jön. A csábító folyton arra kéri, hogy kenje be magát földdel, így amikor hazaérkezik, az arca folyton földes.

A család úgy néz ki, hogy feLugossy László (Munkácsy-díjas festő, a Bizottság együttes alapítója, film- és performance művész) alakítja az apát, a helyi kvázi tsz-elnököt, aki szabadidejében folyton vadászik. Felesége (Kari Györgyi, ő igazi színésznő) titokban már 1968 óta minden ételbe gyógyszer-dózisokat főz bele, és ugyancsak titokban egy helyi vasutassal csalja. Van még egy fotósunk is a faluban, ő azzal foglalkozik, hogy minden fiatal lányt elcsábít, így már összesen négy törvénytelen gyermeke van. Tudjuk, hogy mindez úgy hangzik, mint valami brazil szappanopera, de akkor lássuk a megvalósítást, mert itt van a lényeg és a különbség.

A családi fészek egy szarvasagancsokkal telezsúfolt villa, a tsz-elnök vadászata pedig úgy néz ki, hogy a kertben, két elefántagyar tövében, egy nyugágyból lő távcsöves puskával a papírból kivágott állatokra, melyeket felesége tart a feje felett. Az állomás úgy néz ki, hogy Szirtes János (iparművész, aki az "iparon" tanára volt a film alkotóinak) fürdő-köntösben mászkál, mindenkivel könyvekről beszél (ki kell ragadni belőlük egy mondatot, ami mindenre választ ad, meg minden), és közben azon kesereg, hogy állomása nincs is rajta a térképen. Normálisan egy fürdőkádban tanyázik, ott olvas, ha valaki bejön a váróterembe, meginvitálja, hogy huppanjon be mellé a téglákra felpolcolt kádba olvasni. Ja, ez az a karakter, akibe a tsz-elnök felesége szerelmes, és akivel néha romantikus randikat bonyolítanak, melyeken a vasutas ugyanúgy köntösben jelenik meg.

Az alkotók (Csáki László és Bánóczki Tibor) direkt ezekre a szereplőkre írták a filmet, jól ismerték például Szirtes Jánosnak azt a képességét, hogy tud lengyelül, így született egy betétrész, amikor egy ismert orosznak tűnő, de nyilván lengyel slágert énekel - kell-e mondanunk, hogy fürdőköpenyben? Az alkotók gyakorlatilag egy egész korábbi generáció kísérleti-filmes kultúráját kölcsönvették, mégpedig annyira, hogy a feLugussy László, vagy az ef Zámbó István-filmek összes szereplője egy-az egyben kölcsön lett véve, velük népesítették be a vásznat. A végeredmény vicces és felszabadító, februárban egyenesen úgy gondoltunk rá, mint az év filmjére.

Most, így másodszorra kicsit másképp festett a dolog. A filmet még mindig abszolút jónak tartjuk, ám már bizonyos fenntartásokkal. Elsőször is, a friss kamera-kezelésről most az lett a benyomásunk, hogy gyakran bénázás folyt. Arra gondolunk, hogy amikor egy szereplő (egy vasúti kocsi tetején) hirtelen feláll, és a feje kimarad a képből, "levágják". Ez februárban úgy tűnt, hogy egy roppant laza látásmód érvényesülése, és noha a lazaságot most sem vitatjuk, a dolog szándékosságával kapcsolatban komoly kétségeink vannak. Értsd, azt feltételezzük, az a benyomásunk, hogy ha tehették volna, nem vágták volna le a fejét, illetve, hogy jobban tették volna, mert az igazán laza és felszabadító dolog az lett volna, ha nem vágták volna le a fejét.

A film legelején van egy jelenet, ami februárban is próbakő volt. Három férfi himbálódzik egy csónakban a Balatonon, és valami eszméletlenül erőltetett párbeszédet folytatnak. A párbeszéd a Tarantino-tól ellesett "sztorizás" jegyében zajlik, csak persze korántsem izgalmas. A kamera kicsit sem ura a helyzetnek, csúnyák a beállítások, a vágások zavaróak, szóval dráma. Mindezt az ezt követő valóban friss jelenetek később feledtették velünk, de most másodszorra újra eszünkbe jutottak.

Ugyanúgy, mint ahogy előszörnagyon zavaró volt pár betét, melyben Jézussal történnek mindenféle elvileg vicces dolgok. Ezek a "betétek" pont ezt a Tarantino-s sztorizás-vonalat képviselték, és nagyon nem hiányoztak, sőt zavaróak voltak, de úgy tűnt, nincs sok belőlük. Most azonban kiderült, hogy ezek a részek a film szerves részét képezik, és roppant sok van belőlük, ami már kellemetlen. A South Parkban is folyton vannak idióta részek Jézussal, de ez itt más, ez a 80-as 90-es évekre jellemző "jézusozás". A kocsmákban, meg filmekben az elmúlt évtizedek nagy divatja volt olyan szürreális (betépett) szövegeket nyomni, melyekben Jézussal történt valami, aztán szerencsére (mert kicsit uncsi volt) kiment a divatból, és egy idő után már csak a Dixi néven ismert személyiség űzte ezt az ipart. Ebben a filmben azért volt kellemetlen viszontlátni ezeket az intellektuális és öncélú szövegeket, mert egyrészt akkoriban is nyilván bénák voltak, most viszont duplán azok, mert nagyon anakronisztikusak.

Összegezve, filmünket februárban az egyik legjobb idei magyar filmnek láttuk, mostanra már más a helyzet: egy kellemes, szellemes, kreatív, de csak mérsékelten jól megvalósított és csak csekély mértékben eredeti filmet üdvözlünk az Ifjúság Megnyugtat személyében.