Daredevil - A Fenegyerek

A képregény kultusz már nemcsak az amerikai fiatalok hétköznapjait tölti ki, szerte a világban akadnak olyan 8 évesek, akik ölre mennének egy ritka "comics-ért", és persze a teljesen nagykorúak is rajongással beszélnek a csak a rajzolók fantáziában létező képregény-alakokról. Erre jó példát szolgáltatott Kevin Smith annak idején még kult-nak számító filmje, a Képtelen Képregény (Comic Strip), amiben szinte minden szereplő a rajzfigurák megszállottja volt, akik miközben a saját életüket nem nagyon tudták élni, a képregény-hőseikről egészen elszállt beszélgetéseket folytattak. (Smith egyébként még nem hagyta abba a képregény-őrületét, '98-ban írt egy kötet új Daredevil történetet, sőt, egy leheletnyi szerepben fel is tűnt a filmben, mint törvényszéki szakértő.)

A képregény-feldolgozások egy külön szekciót képeznek a filmek világában, az "igazi", szuperhősökkel foglalkozó comics-filmek nem tagadják meg az eredetüket, és tele vannak eltúlzott, vagy egydimenziós alakokkal, különleges képességű emberekkel, velejéig gonosz negatív hőssel, hibátlan alakú nőkkel, és úgy általában a jó és a rossz összecsapásával. A Daredevil is ilyen, ha nem is a legjobb kiadásban. A Marvel Comics 1964-ben adta ki először a Daredevil képregényt, aminek a hőse egy vak fiú, aki a látása elvesztésével különös képességekre tett szert, és így felnőve nappal ügyvédként, éjszaka igazságtevőként tevékenykedik az örökös képregény-városban, New York-ban. A történet tehát nem sokban különbözik a Supermantől (a vakságot leszámítva), legalábbis a filmből nem derül ki, miért kapott ördögi (devil) jelzőt hősünk, mi benne a csavar, vagyis miért fenegyerek, és mondjuk, nem Superman.

A film egy visszaemlékezéssel indul, visszanézünk Daredevil, alias Matt Murdock (Ben Affleck) gyerekkorába, aki a bokszoló apjával él együtt, mindaddig, míg egy bundameccs megtagadása miatt a Vezér (Wilson Fisk, vagy Kingpin) nevű gonosz pénzember meg nem öleti az apát. Előtte még egy balesetben Matt elveszíti a látását, úgyhogy végeredményképp apa nélkül és vakon kell felnőnie, de a jelek szerint ez sikerül neki, mert sikeres ügyvéd lesz belőle, az ártatlanok védelmezője. A felnőtt Matt ugyanolyan elzárkózott életet él otthonában, mint Superman, vagy Batman szokott, egyetlen barátja van, a kollégája, és persze nem jár senkivel. Aztán egy nap betoppan az életébe Electra, egy görög milliomos lánya (Jennifer Garner), és ezzel megváltoznak a dolgok körülötte, jó és rossz irányba egyaránt. A történet semmi mást nem tartogat, mint egy szokásos képregény-sztorit, de a fő gond nem ez, hanem a filmre vitel stílusa.

A Daredevil filmen olyan, mint egy mozgásra kényszerített képregény: egy tapodtat sem mozdul az eredeti formájától, a színek legtöbbször olyan komorak, mint amilyet a Batman-beli Gotham Cityben láttunk, Daredevil ugrálása a háztetőkön valószerűtlen, és több, mint dróton rángatott, a főgonoszok pedig olyan egyszerűek, hogy azt már az 5 évesek sem vennék be. Kissé meglepő módon éppen Ben Affleck az, aki úgy, ahogy el tudja lavírozni a filmet egy darabig, bár neki sem adódik sok játéklehetősége, azért legalább neki akadnak jó pillanatai néha. Ez kevésbé jön össze Jennifer Garnernek, az Aliasból ismert színésznőnek, aki izmosnak izmos, viszont nem nagyon érthető, mit miért csinál.

A két főszereplő mellett még ott vannak a két főgonosz, csapnivaló kiszerelésben: az amúgy kitűnő Michael Clarke Duncan (Halálsoron, A Skorpiókirály) a Vezér szerepében, és a mostanában felfedezett ír színész, Colin Farrell mint Célpont, a gátlástalan gyilkos. Ezek a szinte átlátszó karakterek nem emelik a képregény, vagy a film fényét, mint ahogy valószínűleg ez a két színész sem erre a játékára lesz a legbüszkébb. A film írója és rendezője, Mark Steven Johnson eddig még csak egy filmet rendezett, a borzasztóan nehézkes Simon Birch, A Kisember-t.

A kiszámítható történet a végső leszámolásra vesz még egy rossz fordulatot, ami miatt a film legvégén teljesen becsapottnak érezzük magunkat, mert nemcsak szokatlan a befejezés, de lehangoló is.

Bár az USA-ban rekordteljesítménynek számított a Daredevil első heti jegybevétele, mi nem tudunk osztozni az amerikai képregény-őrült kiskölykök lendületén. Amellett, hogy valószínűleg az itthoni képregényeseket sem fogja hidegen hagyni az egyik szuperhősük felbukkanása a mozikban, mi azt gondoljuk, jobb lett volna, ha Daredevil megmaradt volna az eredeti formájában, és ne kívánkozott volna mozivászonra - mi biztosan jobban jártunk volna.