cspv logo
cspv szám: 49 / 03 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 08 00265
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2003-03-07

Faust 5.0

Fausto 5.0 2001.

Volt 1x1
Lehet, hogy lemaradtunk valamiről, mert a Goethe-féle Faust 1.0 óta nem igazán tűnt fel, hogy újabb verziók hagyták volna el a futószalagot, mindenesetre az ember úgy van vele, hogy "tök jó!, jöhet!", mert ellentétben azzal, amit mondanak, a jóból sosem árt meg a sok.

Amikor Goethe nevét hallja az ember, óhatatlanul valami eldugott művészfilmes karakter formájában képzeli el, hiszen régen élt, és ma már senki sem ismeri, sem őt, sem a műveit. Pedig ez a kép nem egészen stimmel. Amikor a rendszeres életet élő Goethe egy szép napon megszegte napirendjét, és azután, hogy már lefeküdt aludni, kiugrott az ágyból, hogy a Faust ötletét papírra vesse, maga volt az élet császára. Fiatal volt, népszerű, és szemben pályatársaival, meglehetős jómódban élt. Volt egy híres regény-sorozata, a Werther, amitől annyira népszerű volt, mint Leonardo DiCaprio és Spielberg egy személybe gyúrva. Igazi sztár volt, igazi divatot teremtett, mindenki Werther-cuccban mászkált, egy ízben, egy csaj, amikor felismerte Goethe-t az utcán, szabályszerűen elájult a meglepetéstől. Ez a fiatalember írta a Faust első részét. A második részét gyakorlatilag élete végéig írta, 82 éves koráig, így elmondhatjuk, hogy ez a fiatalkori ágyból kiugrás, ez a hirtelen ötlet egész életét meghatározta. A Faust 1. friss, lendületes, romantikus színdarab, és, szemben a Faust 2.-vel, még rendesen elő is adható. A Faust 2. rendesen beváltotta a sok évtizedes várakozást, egy igazi remekmű lett belőle, de mint színdarab nem igazán működik, olyan, mintha kinőtte volna a színpadot. A Faust 1. a Margrit nevű lánnyal folytatott románcban csúcsosodik ki, úgy is mondhatnánk, hogy a Faust 1-ben Margrit a női főszereplő.

A történet pedig arról szól, hogy az idős, szigorú és merev életet élő doktor egy izgalmas tavaszi napon összefut Mefisztóval, az ördöggel, aki megfiatalítja, cserébe a lelkéért. Egy picike formaság, egy csepp vér, amivel alá kell írnia egy papírt, hogy majd egyszer, halálakor, amikor minden rendes német ember épp a mennyországot célozza meg, ő majd tesz egy rendőrkanyart, és a szerződés értelmében a pokol felé veszi útját. Ez a felkínált fiatalság nemcsak testi, hanem szellemi fiatalság is egyben. Faust doktor tehát viszonylag gátlástalanná válik, felszabadul, és a tudomány és a rend szolgálata, illetve tisztelete helyett a pillanatnak és az érzéki örömöknek kezd el élni. Mefisztó pedig mindent elérhetővé tesz számára.

A tragédia ott jön be a képbe, hogy Margrit, mint rendes lány, az anyjával alszik, így ahhoz, hogy egymással lehessen a pár, el kell altatniuk a mamát. Az altatóról is Mefisztó gondoskodik, és túllő a célon, az anya többé nem ébred fel. A lány ettől úgy érzi magát, mint Dina a Dina Vagyok c. filmben, miközben még terhes is lesz. A bátyja párbajra hívja a gaz csábítót, de jól elveszíti azt, az életével együtt. A végén (mai szemmel nehéz megmagyarázni, de gyönyörű jelenet) a lány kivégzésre vár, a sajátjára, az anyja megöléséért, de már a csecsemőnek és a bátyjának is annyi. A darab műfaja egyébként találóan nem is dráma, hanem tragédia.

A Faust 5.0 ehhez képest borzasztóan egysíkú, sőt lapos film, amely, tegyük hozzá, meglehetősen impresszív módon kezdődik. Először is vegyük a dolog jobbik oldalát, azt, hogy igazi pszichedelikus művészfilm módján kezdődik. Doktor Faustus egy kórházban mászkál fel-alá, telítődik a halál-élményével, nem bírja tovább a sok kómás beteg látványát (hozzá képest mit szóljanak a mentősök, vagy a vészhelyzet nézői), és egyszercsak mindent otthagy. Ez nagyon szép. Nagyon szép az is, ahogy a vonaton utazik, ez egy francia mintájú nagyon gyors expressz, fehér vegyvédelmi cuccba öltözött munkások tisztítják. Olyan beállításokat látunk, hogy tényleg lenyűgöző, le a kalappal. Ezek a vegyvédelemi fehér cuccba öltözött alakok egyébként még visszatérnek. A vonat mellett ott szalad egy kutya, a "Faust 1,0" legpregnánsabb motívuma, Mefisztó először egy kutya képében környékezi meg a doktort. Amikor azt látjuk, hogy a vonat mellett ott szalad egy ilyen csodaszép fekete kutya, úgy érezzük, jó kezekben vagyunk. Később, a konferencia helyszínén a homlokzatot ugyancsak fehérbe öltözött alakok tisztogatják, mint ahogy a vonatút végén a mozdonyról is ők szedik le a kutyát, mert az felkenődött rá.

Ez volt a látványos bevezetés, és most jönne elviekben a történet kibontakozása, de itt a film leakad, tulajdonképpen zsákutcába kerül a Mefisztó karakterénél. Ügyesen mutatja be Mefisztó alakváltozásait, ördögi manipulációit, de ennyi. A dolog ott fut zátonyra, amikor Mefisztó elviszi Faustot egy lakásba bulizni, törni-zúzni, majd végül hazajönnek a lakók. Ez vicces, és az eredeti írás szellemének is megfelel, mely szerint Mefisztó általában csak a szükséges minimumot invesztálja a trükkjeibe. Mindenható, meg minden, de gyakran megelégszik a sima emberi átverésekkel, mint aki megfogadta Konfucius tanácsát az ágyúról, meg a bolháról. Innentől egyszerű lejtőt látunk, és maga a Faust-téma gyakorlatilag nem is bomlik ki, tehát besül. A nagy Margrit-románc, Faust lelke csak annyi a filmben, hogy a főhős valami techno-helyen egy tini-lányt hátulról magáévá tesz. Apropó, a film eléggé, sőt, meglehetősen durva képeket is tartalmaz, pl. boncolást.

Végül nem kaptunk semmiféle történetet, csak azt, hogy egy férfit végig, egész a film végéig kerget, kísért az ördög, hogy az végül felismerje, az élet szép, és nem valami értéktelen dolog. Ez, különösen ahhoz képest, hogy a film felétől már komoly ásításrohamokkal kell megküzdenie a nézőnek, kevés. Így, ha Faustot akar valaki, irány a könyvtár, ha pedig filmet, irány a mozi, csak egy olyan mozijeggyel, amely valami más filmre szól.

-zé-
2003-03-07
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20