A Kör

A Kör jellemző módon egy japán film amerikai remake-je, pontosabban egy japán filmtrilógia első részének a feldolgozása. A Ringu-trilógia (aminek az első részét adja ki a The Ring) nagyon népszerű lett szülőföldjén, Japánban, sőt, állítólag Ázsia nagy részén is, a hírek szerint még a koreaiak is feldolgozták, Ring Virus címmel. A Dreamworks egyelőre az első részt készítette el, a Ringu 2, illetve a harmadik darab, a Ringu 0 esetleges amerikai adaptációja ennek a sikerétől függ majd. Nem árulunk el nagy titkot: bizony, az amerikaiak is tömegesen vettek rá jegyet, és a 45 millió dollárból készült film mostanra elhagyta már a 129 millió dolláros jegybevételt, csak az USA-ban. Szép.

De minek szól ez a nagy őrület? A félelemnek, a rettegésnek, az iszonyatnak, és egyéb hasonló dolognak, amit ez a film kivált a nézőiből, ami, miközben napokra tönkrezúzza az idegeinket és más fontos szerveinket, ő maga halálra keresi magát a producereinek.

A történet egy szokványos tinihorror-sztorival indít, egy ún. "városi legendával" (Urban Legend), amihez hasonlót már egy sor horrorfilmben láthattunk: az a rémhír terjed a fiatalok közt, hogy van egy videokazetta, amit ha valaki megnéz, közvetlenül utána kap egy telefonhívást (a "7 nap múlva meghalsz"-szöveggel), és rá egy hétre az illető meghal. Ezt a rémhírt két helyes tinilány osztja meg egymással közvetlenül a film elején, hogy aztán néhány perc múlva az egyik már halott legyen, a másik pedig egy sokkhatástól jó időre megnémuljon. Mondanunk sem kell, a halott lány egy héttel ezelőtt három barátjával egy vidéki motelben megnézett egy videofilmet, kaptak utána egy furcsa telefont, és most egy szörnyű erő a felismerhetetlenségig eltorzította a lány arcát. Így indulunk, és az a jelenet, amiben a tv-készülék fenyegetően lép fel a leendő áldozattal szemben, már sokkal több, mint sokkoló. És ez még csak a kezdet, bár ezzel éppenhogy nem kedvet szeretnénk csinálni a filmhez.

A halott lány nagynénje, Rachel (Naomi Watts) véletlenségből éppen újságíró, úgyhogy amikor a nővére megkéri, hogy járjon végére a lánya titokzatos halálának, Rachel igent mond, és elkezd tényfeltáró-nyomozni. Rachelnek van egy kisfia is, Aidan, aki alapvetően egy furcsa gyereknek néz ki, úgyhogy sokáig azt gondoljuk, hogy a Hatodik Érzék gyerek-verzióját fogjuk látni, de nem. Aidan furcsán van kisminkelve, furán is néz, de leginkább az a tulajdonsága jelentős, hogy megérzi előre a videokazival kapcsolatos borzalmakat.

Naomi Watts-t leginkább a Mulholland Drive-ból ismerhetjük (ha nem vesszük figyelembe például a Tank Girl-beni játékát), ami nem is csoda, mivel a 35 éves színésznőt tulajdonképpen a jószemű David Lynch fedezte fel 2001-ben a film világának. Watts kétségtelenül remek színésznő, bár szerintünk lassan el kellene kezdenie romantikus vígjátékokban is játszani, mielőtt végleg leragad a misztikus thriller-vonalon. Az is igaz, hogy A Kör nem hagy sok terepet a hősnőnk szerepjátszó képességének, mivel annyira nyomasztó és borzalmas egy film, hogy közben nincs erőnk Watts színészi minőségén merengeni. A történet nem áll meg: Rachel elmegy a fiatalok vidéki moteljébe, ott megtalálja a halálos videokazit, és nem kis meglepetésünkre meg is nézi.

Ezen a ponton értetlenségünket fejezzük ki, mert ennek a tettnek bizony semmi alapját vagy értelmét nem adja meg a film, úgyhogy úgy kell vennünk, hogy hősnőnk a forgatókönyv előrehaladása érdekében áldozta fel magát előre (vagy nem vette komolyan az ügyet, de akkor meg miről szól az egész nyomozása?). Szóval megnézi, és mivel nem érti, gondolja, megnézeti már a volt pasijával is (aki egy "videoszakértő"), biztos, ami biztos.

Ennél többet kár mondanunk a sztoriról, egyrészt, mert kb. még egy mondatot lehetne mondani az egész történetről, másrészt mert nem a történet számít, hanem a többi, ami mögötte van. Elvileg az ún. "sejtetős", keveset mutató, de annál félelmetesebb horror kategóriájába tartozik a film, amellett, hogy az alkotók képesek váratlanul olyan képeket az arcunkba vágni, amitől hátravetjük magunkat a moziszéken, és először gondoljuk azt, hogy hagyjuk veszni a mozijegy árát, mi bizony itthagyjuk ezt a filmet.

Ha mégis maradunk, akkor többször megnézhetjük a kriminális kazettát (egy super 8-as minőségű felvétel, tébolyult képekkel), elkezdhetjük magunkban összeadni a történteket, megpróbálni megfejteni a rejtélyt, miközben folyamatosan rettegünk attól, ami a filmvásznon történik, és szeretnénk nem pont ott lenni, ahol vagyunk ("miért épp nekem kellett kikapnom ezt a filmet?"). Nemcsak, hogy a gyengébb idegzetűeknek, de valójában senkinek sem ajánlanánk ezt a filmet, mert úgy vagyunk vele, hogy lehet, hogy a japánoknak (és a jelek szerint az amerikaiaknak) a szemük sem rebben egy ilyen filmen, de szerintünk egy ilyen sokkoló hatás senkinek sem hiányzik, és egy filmtől nem pont ezt várnánk el. Persze erre a legtöbben azt mondhatnák, hogy a fentiek alapján a Kör egy jól sikerült darab, hiszen ha ennyire a frászt hozza a nézőire, akkor hatásos, vagyis jó. Nem így van, már csak azért sem, mert például nem oldja meg a rejtélyt a film végére, nem kapunk elfogadható (vagy bármilyen) magyarázatot az elszenvedett horrorra, ehelyett a jól bevált igénytelenség szerint a forgatókönyvíró egy "elgondolkodtató csavart" küld a legvégére, hogy a rendes megoldás helyett legyen min merengenünk a moziból kijövet.

Hatásvadász és kisstílű húzás, ami csak még jobban lehangol minket. Amúgy meg nem lehet jó az a film, amitől órákig remeg az ember, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy elvileg a 16 év felettiek már simán megnézhetik ezt a horrort.

A Kör valószínűleg nálunk is folytatja majd a diadalútját, hiszen nincs annál jobb reklám, mint amikor mindenki azt mondja, hogy ne nézd meg a filmet, mert belepusztulsz, persze nem úgy, mint a filmbeli áldozatok. Akárhogyan is, mi megpróbálunk mindenkit óva inteni ettől a filmtől, mert szerintünk ilyen "filmélményre" senkinek sincs szüksége, sőt. Bárcsak mi is kihagytuk volna.