Dina Vagyok
Az esélyei nem is rosszak, hisz a történelmi, kosztümös teret egy igazi bombázó, 
Maria Bonnevie tölti be Dina szerepében. Pontosan úgy néz ki, mint Juliette Binoche, 15 évvel ezelőtt, plusz egy kis őrültség is van a szemében, amit a film során elég gyakran igénybe is vett (valahányszor lefejelt valakit). Dinát a film elején gondosan definiálják, szinte úgy keverik ki a szemünk láttára, mint valami koktélt. A legfontosabb összetevő, semmi kétség a legdrámaibb dolog. Dina megöli saját anyját. Véletlenül, az igaz, de mégiscsak megölte. Igazi, horrorfilmbe illő halál, amilyet tényleg csak ilyen nagyszabású filmekben látni. Vagy 3 köbméter tűzforró lúg ömlik rá a szerencsétlen nőre, a bőre leég, és nagyon sokat jajgat. Ezalatt szegény Dina már rögös életét éli, az apja által kitagadva, egy padlásra bezárva a patkányok közé. Szegény gyerek (gondolja a néző), nem elég, hogy elveszítette az anyját, nem elég, hogy saját magát hibáztatja ezért, de még az apja is őt teszi felelőssé, és ki is tagadja.
Dina karaktere ekkora már majdnem teljesen összeállt, már csak egyetlen vonással egészítik ki alkotói, a csellózással. Tény, hogy a "csellózó lány", mint olyan, a legszexibb témák egyike, és ha kell, az 
ördögiességet is meg tudja testesíteni, mint a férfiak esetében a zongorista, vagy a hegedűs. Sajnos azonban az is tény, hogy ebben a filmben a csellózásnak semmi szerepe nincs, csak a puszta dekoráció. Persze, tekinthetjük úgy is, hogy csak azért, mert a lány megtanult csellózni, még semmi sem kötelezi a filmet arra, hogy a zenélést főmotívummá emelje. Igenis, joga kell, hogy legyen a filmnek valamivel "csak úgy" gazdagítania karaktereit, büntetőjogi felelősség nélkül. Ezt ugyanúgy el kell fogadnunk, mint azt, hogy egy-egy jelenetet tetszőlegesen szép környezetben is fel lehet venni, a határ a csillagos ég, illetve a költségvetés. Ezeket elfogadjuk, cserébe viszont mi is szeretnénk elfogadtatni valamit, éspedig azt, hogy egy jelenetet tetszőlegesen feldúsíthatnak helyszínekkel, jelenetekkel, kameramozgásokkal, attól a történet még egyetlen fokkal sem lesz izgalmasabb, maximum nézhetőbb.
Így áll össze Dina, a gyönyörű és izgalmas lány, hogy a tervek szerint a film hátralevő részén keresztül minket szórakoztasson, értsd, hogy elvileg értékes és maradandó, minőségi moziélménnyel megrakva bocsásson minket utunkra a feliratok után a kijáratnál. A Dina Vagyok, amint azt a címe is mutatja, egy karakter-film, a Dina nevű karaktert demonstrálja 2 órán keresztül. Megmutatja, milyen helyzetben hogyan viselkedik ez a Dina, az új fejlesztés, a rendhagyó, történelmi mozihősnő. Anélkül, hogy a részletekbe is belemennénk, elmondhatjuk, hogy Dina, noha karakterét bonyolult és látványos módon keverték ki, meglehetősen egyszerűen működik. 
Dina szociopata és verekedős. Gerard Depardieu-t is gondolkodás nélkül lefejeli, ha másképp nem tudja érdekeit érvényesíteni. Ezek a verekedés-jelenetek igazán mulatságosak, közben pedig arra gondolunk, hogy "de jó, ez egy feminista film", de aztán rájövünk, hogy nem igazán az, mert ezt a verekedős feminizmust csak most, utólag csempészték bele a történelembe, ahol semmi helye sincs. Feminizmusról szó sincs, sőt, a Dina karaktere körüli hókuszpókusznak is csak az a célja, hogy végül elmondhassuk, van valahol egy kis falu, amelynek az ura balesetben meghalt, és özvegye, Dina uralkodik helyette.
Egyszer volt, hol nem volt. Látjuk már, hogy semminek semmi jelentősége, az időnként kísértő halott anyának és a Dina által meggyilkolt és időnként ugyancsak kísértő Depardieu-nek is mintha csak az lett volna a dolga, hogy a nézőt becsalogassák a moziba. Egy bombázó nő története, aki kislány korában megölte a saját anyját, illetve egy nagy volumenű európai filmprodukció, a "legnagyobb" európai színésszel, Depardieu-vel a fedélzeten.
Dina nem sok mindent csinál a filmben, azon kívül, hogy úgy durváskodik a férfiakkal, mint valami domina. Az egész film tulajdonképpen kong az ürességtől, és nemcsak az anya, vagy Depardieu, vagy a csellózás redukálódik háttérmotívummá, de még a csellótanár is. Pedig ha elvileg valaki fontos Dina számára, akkor az a csellótanár. Ő volt az, akivel felnőtt, amikor az egész falu kitagadta. Ehhez képest mit kapunk? Egy darab nevetgélős jelenetet, hogy futnak a mezőn, táncolnak, ez minden. Aztán a tanár elutazik, Dina apja elzavarja, és kész. Láttunk ugyan jeleneteket egy elvileg nagyon mély kapcsolatból, lepergett ugyan szemünk láttára egy ember egész élete, de az egészből semmi nem érintett meg bennünket.
Ha egyébként belegondolunk, már maga a film legeleje, a nyitó jelenet is ilyen volt. Éjszaka van, hatalmas vihar dúl odakint, egy kislány nagyon látványosan odamegy az ablakhoz, eszméletlenül villámlik, a zene pedig mintha most rögtön akarna robbanni. Mint az a Wagner részlet (Sigfried, Gyászinduló), amit az Excaliburban is hallani, amikor a kard kijön 
a vízből. Pár másodperc múlva kiderül, hogy az egész jelenet az ég világon semmiről sem szólt, csak megtudtuk, hogy van egy kislány, Dina, ez az ő története, és hogy van neki egy anyja is. Színtiszta hatásvadászat, fedezet nélküli csekk.
A Dina Vagyok formátumát tekintve tipikusan nagy film, de kevés tartalommal. Annak ellenére, hogy Dina egész végig mindenkit lefejel, a filmnek még az sem jött össze, hogy a feminizmushoz köze legyen, és ez azért árulkodó. De leginkább mégis azért bukik meg a film tartalomból, mert maga Dina üres, mert még azt sem tudjuk meg, hogy valójában ki ő. Nem látunk mást, csak egy nagyon szexi nőt (szexi voltát egyetlenegy jelenetben gyakorolja, pont Depardieu-vel), egy bombázót, akit alkotói mindenféle tulajdonságokkal, attribútumokkal vérteztek fel, csak hogy a figyelmünket eltereljék - a gyengécske történetről.
