Isten Városa

Nem kell nagyon messzire menni, Mundruczó Kornél is ugyanezt tette a Szép Napok c. filmjében, és persze nem valamiféle imázs-rendőrség felállításáról beszélünk, amely megakadályozná, hogy hazánkról nem jó képet festő filmek készüljenek, dehogy. Csupán csak arról beszélünk, hogy az erőszak, a nyomor a legolcsóbb export-cikk, a legkevésbé költséges üzemanyag, amivel egy film akár másfél órát is megtehet anélkül, hogy elveszítené nézőit. Az erőszak nemcsak anyagilag, hanem szellemileg is nagyon olcsó, hiszen ahogy Steven Seagal mondja az Ölve Vagy Halva-ban, rombolni, csontokat törni könnyű, gyógyítani nehéz, az az igazi művészet. Könnyű megírni egy olyan filmet, ami arról szól, hogy valaki ki van akadva, és végiggyilkol egy egész várost, vagy valaki halálos beteg lesz, vagy akármilyen formában elindul a lejtőn lefelé. Ami nehéz, az az, amikor kialakulnak dolgok, ilyet nehéz írni, és ezen lehet a legtöbbet spórolni az erőszakot alkalmazó filmekben.

Az Isten Városa, az eddigiek után már nyilván nem árulunk el nagy titkot, egy ilyen olcsó erőszakot alkalmazó film. A specialitás pedig, amit ez a film "árul", az, hogy gyerekek öldökölnek. Arról van szó, hogy ezen a lakótelepen, ebben a lakónegyedben (Isten Városa) hatalmas a szegénység, és így a kiskölykök már kölyökkorukban elkezdenek rabolni, gyilkolni, satöbbi. "Hát ez nagyon súlyos lehet", gondolja az empatikus néző, "jó lenne többet megtudni erről a jelenségről". A film azonban egy csapda, és ha valakit a szociográfiai háttér, vagy a tényleges valóság érdekel, jobb, ha a Lonely Planet oldalán tájékozódik, vagy a Discovery típusú csatornák valamelyikén tekint meg egy dokumentumfilmet. Ez a film ugyanis "a valóságot" mereven egyoldalúan és művészkedően kezeli, úgy mesterkedik, hogy a lehető legmegdöbbentőbb hatást érje el.

Amit látunk, az egy közhelyes maffia-történet, van néhány arc, akik megcsinálják az első balhét, majd lesz belőle pénzük, és ezért egyre több balhét csinálnak. Ebből egyre több pénz származik, idősebbek lesznek, majd rossz döntésekkel ellenségeket szereznek (mint Sonny a Bronx-i Mesében, azzal, hogy az elején agyonveri azt a fickót, akinek a fia később bosszút áll rajta). Aztán így megy az élet, amíg meg nem halnak. Tanulság zéró. A Bronx-i Mese, a Nagymenők (a Casino sokkal kevésbé), a Keresztapa-trilógia, de a Gengszterek Főnöke, a Gotti, és még legalább fél-tucat gengszterfilm nagyon is szól valamiről, nagyon is rendelkezik tanulsággal, ez a film azonban nem. Vajon miért? Csak azért, mert nem amerikai? Csak azért, mert nem felnőttek, hanem kölykök gyilkolásznak? Nem, ez a film (hogy megválaszoljam saját kérdésemet) azért rossz, mert nem szól semmiről, méginkább senkiről. Szereplői nem igazi személyek, inkább csak arcok, klisék, még a főszereplő srácot sem sikerül megismernünk, megkedvelni meg aztán végképp nem.

Az egyetlen mód, ahogyan ez a film el tudja magát adni, az, hogy a South Park-os Cartman hangján, nyájasan azt mondja "nézzétek, kedves emberek, ez történik nálunk", "a gyerekek nyomorban élnek, gyilkolnak", "nincs jövőjük, kedves emberek döbbenjetek meg", "vagy legalább gondoljatok ránk, miközben fényűzően felszerelt étkezőtökben reggeliztek és újságot olvastok", "így élünk mi, a szegény gyerekek".

Ez egy nagyon álságos aspektus, mert hiszen gondoljunk bele, ott gyilkolnak a gyerekek, mégpedig anélkül, hogy szó lenne oktatásról, gyermekvédelemről, bármi konkrét dologról, amit egy újságíró ilyen drámai helyzetben elsőként megkérdezne. Ehelyett csak az öncélú öldöklést látjuk, miközben ennek a filmnek a korhatárát például sikerült 16 éven felülieknek megállapítani. Azt láthatják a moziba járó fiatalok, hogy tizenegy-két éves gyerekek gonosz módon, a gyilkolás kéjes öröméért gyilkolnak. A filmben legalább 80-100 bestiális gyilkosságot látni. Köztük olyat (ezért remél a film bizonyára valami díjat, ez a legütősebb), mely során félelemtől reszkető és zokogó 6-8 éves gyerekeket végeznek ki (ugye senki nem tekinti enyhítő körülménynek, hogy a két falhoz állított gyerek egyike túléli a lövést?). Ez a film erről szól, ennyit tud, ezt adja annak, aki megtekinti.

Ez a film a móri mészárlást juttatja az eszünkbe, ugyanaz a sötét bestialitás. Ki akar ilyet nézni? Ki akarja, hogy a fiatalok a legbefolyásolhatóbb korukban felfedezzék, mennyire könnyű szétlőni valaki fejét, vagy szívét (na, nem mintha bármelyik felnőttnek ugyanez használna). Borzasztó film. Nemcsak pocsék, de gonosz is.