Londoni Csapás
Jackie tényleg jófiú, bravúros kung-fu technikája, akrobatikus mutatványai, esetlenségével, naiv és jószándékú stílusával párosulva gyilkos elegyet alkotnak. Nem, hogy nem lehet rá haragudni, de szinte kötelező szeretni őt, annyira jó fej. Néha azonban előfordul az életben, hogy a jóból megárt a sok, csömört kapunk, és amit addig kedveltünk, azt elkezdjük teljes szívvel nem kedvelni. Jackie Channel és velünk pontosan ez történt most. A helyzet egyébként még ennél is cifrább, mert a film végére másik nagy kedvencünkből, Owen Wilson-ból is egészen hirtelen elegünk lett, ami így, méltán mondhatjuk, kettős veszteség.
A Jackie Chan-filmek, most már bevallhatjuk, gyengék. Gyengék, de ügyesen kompenzálja ezt a gyengeséget, hogy Jackie Chan gyakorlatilag egy külön műfajt hozott létre, a "Jackie Chan"-film műfaját. Így az ember azt mondhatja, hogy filmnek ugyan gyenge, de Jackie Channek nagyon is jó, és most történetesen egy Jackie Chanre ültünk be, és nem egy "filmre". Röviden, a filmjei gyengék, de aranyosak, kedvesek, dől belőlük a jófejség, meg minden.
A Londoni Csapás viszont most mindent felrúgott, nagyszabású, nagy költségvetésű (idáig még nem volna baj) akciófilm lett belőle, Jackie szinte bankot robbantott, olyan magasra tört ezzel a filmmel. Viszont, ahogy lenni szokott, jól megfeledkezett arról, ahonnan jött, illetve arról, ami miatt egész idáig szerettük őt, és ez a Jackie így már nem az a Jackie, aki miatt másfél órákat szoktunk végigülni. Jackie Chan most magasra tört, de mivel a szerénységből fakadó jófejség, mint Ikarusz tollazatából a viasz, elpárolgott a produkciójából, az egész atomjaira esett szét.
Első szembeszökő szépséghibája a filmnek Jackie Chan húga. Mármost miért kell mindig 1-1 ügyeletes szexi keleti tini-lánynak a vásznon vibrálnia? Nem lehetne csak szexi, vagy csak tini az ügyeletes keleti szépség? Bessonék is ezt csinálták a WASABI-ban, és ott volt a Szállító is, úgy látszik, mindenki ezt az eszközt veti be, ha olcsón akar eladni egy filmet. Tisztelet a kivételnek, a Mark Wahlberg-es Robbanófejek-nek, melyben a tini kínai lány nem csupán olcsó poén volt.
Jackie filmbéli családjánál maradva, nem igaz, hogy az apját is pont Benny bácsinak kell alakítania. Benny bácsi (Kim Chan, nem rokona Jackie-nek) a Halálos Fegyver 4-ben az a bácsi volt, aki a nevetőgázt belélegezte a fogászaton. Előtte az Ötödik Elemben árult kínai kaját egy lebegő hajóról Bruce Willis-nek. Lényeg, hogy Benny bácsi gyakorlatilag a legismertebb kínai bácsi, és nem értjük, miért kell pont őt szerepeltetni. Ez ellentmond a szerénységnek, és ha ez nincs, akkor nincs jófejség sem, és máris szétesik a film.
Maguk a verekedések is nagyobbak, hosszabbak, "vágatlanabbak", és látványosabbak voltak, mint eddig, aminek megint csak nem tudunk örülni. Oké, hogy a dróton rángatózás technikáját a gagyi hongkongi filmek találták fel, tehát Jackie-nek, mint hongkongi veteránnak jóval több joga van ezt alkalmazni, mint bárki másnak, de a drótok alaposan tönkretehetnek egy filmet, lásd az Öld Meg Rómeót is például emiatt lett gyenge. De ha lehet, a drótoknál is rosszabb a túlzásba vitt koreográfia. Képzeljétek el, amint Jackie Chan felkap egy esernyőt, és miközben ugrál, a zene átmegy az Ének Az Esőben-be. Borzasztó. Hol van a dobozok közt szerényen küzdő, ijedt, de nagyon jófej Jackie? Sehol. Amit látunk, az egy felfújt Broadway szám, semmi több.
Korábban volt okunk Jackie Chan-t nézni, mert jó alternatívát jelentett a nagyon sablonos, vagy nagyon amerikai, vagy nagyon európai akciófilmekhez képest, de most mi történik? Jackie Chan maga a sablonos gagyi. Nagyon sajnáljuk, de tényleg.
Owen Wilson sem jeleskedik különösebben, sőt, éppenséggel rajta is és az ő karakterén is az érezhető, hogy minket, a hajdani jófej-Jackie Chan-nézőket egyszerűen készpénznek tekintenek. Azt gondolják, hogy bármit eladhatnak nekünk, mert az ismert Jackie Chan-égül úgyis mindent fedez majd.
De most jól nem ez történt. Amit látunk, az nem más, mint egy sablonos produkció, ami csak a pénzről szól. Nincs benne szerénység, egyszerűség, sem jófejség, plusz nincs semmilyen enyhítő körülmény, és mivel ezt a filmet is a többi filmhez kell mérnünk, így bizony meglehetősen gyengének minősül.