Ház a Ködben

Egy magányos lány, aki csak szeretné tovább élni az életét, úgy, ahogy eddig tette, azok után, hogy a férje elhagyta, nem is rossz indítás. Ugyanakkor szegény lány (Jennifer Connelly) nem rendelkezik semmilyen egzisztenciával, egyetemre nem járt, munkája nincs, egyedül takarításból tengeti az életét (arra pedig, hogy fotómodell legyen, valami miatt direkt nem gondolt). Így, amikor egyik nap, a film elején arra ébred, hogy kilakoltatják, úgy érezhetjük, hogy egy jó filmre csöppentünk be, ahol majd bőven lesznek történések, hiszen a lánynak ennyire lentről kell majd felküzdenie magát.

A film B-komponense egy iráni emigráns család, akiknek, noha hivatalosan amerikai állampolgárok, egyetlen tapodtat sem sikerült asszimilálódniuk. A család feje, Ben Kingsley bukkan rá az árverésre bocsátott házra az újságokban, és gondolja, jól jöhet még, megveszi, hogy ne kelljen tovább egy hotel méregdrága lakosztályában dekkolniuk.

Amikor a lány kívülről nézi, ahogyan az új lakók beköltöznek a házba, amit az apja épített, és aminek részleteit több, mint 20 éven keresztül fizette, a hatás drámai. Ezzel együtt azonban azt is észre kell vennünk, hogy ez az egész helyzet csak azért adódhatott elő, mert a forgatókönyvírók direkt ezt akarták. Olyan ez, mint egy vadászat, ahol (ha amúgy nem volnának eléggé védtelenek szegény állatok a részeg, távcsöves-puskás állatokkal szemben) előre elkábított állatokra lőnek.

Mert ahhoz, hogy Jennifer Connelly karaktere ide jusson, a következőkre volt szükség. Meg kellett, hogy haljon az apja, el kellett, hogy hagyja a férje, neki takarítónőként kell pénzt keresnie, nem másként, a postáját pedig fél éven keresztül nem volt szabad kinyitnia, elolvasnia, a testvérének pedig annyira elfoglaltnak kellett lennie, hogy jóformán egy telefonbeszélgetésre se érjen rá.

Ezek a mesterséges hendikepek egyébként még nem is lettek volna elégségesek, hogy Connelly karakterét leterítsék, így a film további erőltetett csavarokat kell, hogy bevessen. Noha a lány ügyvédhez fordul, és noha az USA-ban vagyunk, és ezért még ingyenes jogi képviseletet is kap, és noha a bíróság egyből a lány javára dönt, mégsem kapja vissza a házat.

Ezt pedig úgy érik el, hogy az új tulajdonos nem hajlandó eladni. A megye a házat "véletlenül" egynegyed áron árulta, illetve adta el az iráni családfőnek, aki most bolond lenne lemondania a hasznáról, amit a jó üzlettel csinált. Nem elég tehát, hogy 500 dollár tartozásért kilakoltatták a lányt (hiba), nem elég, hogy a házat egyből el is árverezték (hiba), de biztos, ami biztos, a piaci árának az egynegyedéért tették ezt. Így, elvileg az iráni bácsi helyzete is érthető, hogy nem akarja vissza-eladni a megyének a házat ugyannyiért, amennyiért ő vette, miközben persze a lánynak is 100%-ig igaza van. Így jött létre végre, így alakult ki, ilyen nehezen, ennyi sok szándékos sorsrontás árán az a drámai helyzet, amiről a film szól. Ilyen hosszú úton érték el az alkotók, hogy szegény lány nem tud hazamenni, és csak kívülről bámulhatja azt a házat, ahol felnőtt, és ahol eddig élt.

Számunkra, noha cseppenként adagolták, túl sok volt a filmben az erőltetett negatív-fordulat. Ennyi erővel akár úgy is elintézhették volna, hogy egy tégla véletlenül a fejére esik a hősnőnek. Egyébként, ha ezzel a szemmel nézzük a filmet, biztos, hogy sokkal jobban összeáll a kép. A film hátralevő részében is a legtöbb helyzet olyan, hogy akár nyugodtan meg is oldódhatott volna, ha nem következik be egy újabb "véletlen" negatív fordulat. Szög, amibe valaki belelép, pisztoly, ami véletlenül (egymás után 4x) nem sül el, rosszkor érkező rendőrök, akik persze egyből tüzelnek, satöbbi. Így könnyű drámát felmutatni, és komoly arccal hozzátenni, hogy "ilyen az élet!".

Ez, így, ebben a formában egy nagyon-nagyon erőltetet történet, komolyan venni is nehéz, hát még beleélni magunkat. A tetejébe mindennek, a film igaziból nem is erről akar szólni, hanem a kulturális különbözőségekről, a két különböző kultúra összeütközéséről. Tehát gazdag közel-keleti amerikaiak, és szegény amerikai-amerikaiak konfrontációjáról kellett volna, hogy szóljon a film. Érdekes lehetett volna, ehelyett azonban nem láttunk mást, csak egy fura pech-sorozatot, azt is csak távol a valóságtól, nagyon távol.