Oscar - infláció

Persze, jól tudjuk, hogy minden évben van egy-egy nagy film, ami elviszi a legtöbb díjat, mint egykor a Titanic, vagy a Gladiátor, de amit idén a Gyűrűk Urával csináltak, az teljes mértékben hervasztó élmény. Amíg a Gladiátor 12 jelölésből 5-öt kapott meg, az Amerikai Szépség 8-ból 5-öt, a Titanic 14-ből 11-et, addig most a Gyűrűk Ura 11-ből 11-et nyert meg. Nemcsak a díjak nagy száma az, ami lehangolja az embert, hanem az e mögött meghúzódó egyszerűség.

Természetesen, ha van egy film, ami mindent elhomályosítóan jó, akkor megértjük, ha majdnem minden kategóriáról az a film ugrik be az akadémiai tagoknak. Ugyanakkor elvárnánk, illetve elvártuk volna, hogy a díjazás során, amikor már a jelöltekből válogatnak, odafigyeljenek, hogy melyik film mit visz haza, hogy melyik filmnek mit kötelező megkapnia, és hogy lehet elosztani a díjakat úgy, hogy a lehető legtöbb filmet sikerüljön érdemeinek megfelelően kitüntetni.

Az Utolsó Szamuráj 4-ből 0, a Vágta 7-ből 0, A Karib-Tenger Kalózai 5-ből 0, az Amerikában 3-ból 0, a Kapitány és Katona 10-ből 2, az Elveszett Jelentés 4-ből 1 díjat kapott. Eközben a Gyűrűk Ura 3 egyszerűen megkapta mind a 11 díjat, amire jelölték.

Ez a jelenség teljesen új, pont úgy, mint a Forma1-ben Schumacher folyamatos győzelmei. A díjakat mintegy 5800 akadémiai tag szavazza meg, tehát a lefizetésükre kelet-európai stílusban még csak nem is gondolhatunk, tehát kell, hogy legyen e jelenségnek valami nagyon erős pszichológiai háttere, ami ezt az 5800 kezet mozgatja.

Gondolhatunk arra, hogy nyugtalanító hatással van rájuk, hogy egy új-zélandi film a legnagyobb produkció, és a kontinentális konkurenciát így akarják háziasítani, amerikanizálni, na, nem mintha a GyU3 nem lenne elegendően Hollywood-i produkció önmagában is.

Gondolhatjuk azt is, hogy a háborúzás megviselte az akadémiai idegeket, és a tagok esetleg politikai nézeteik miatt bizonyos emberekkel jobban, másokkal kevésbé rokonszenveztek. De eddig még akármit gondoltunk, nem állt össze a kép.

Az egészet akár egy új keletű Barabbás-effektnek is nevezhetnénk, de ennek ellentmond az, hogy úgy tűnt, a résztvevők igenis tudták, hogy miről van szó, és le is reagálták. Robin Williams például katonai ordítozásszerű hangon hadarta el a szövegét, Liv Tyler egy macskás titkárnő szemüveget vett fel, mint valami álarcot, és roppant erőltetett hangon adta elő a szövegét. Ben Stiller és társa, Owen Wilson azon felül, hogy egész este egy tudatos Starsky és Hutch kampányt folytattak, ugyancsak úgy konferálták be az adott kategóriát, mintha abszolút érdektelen lenne. Wilson rá is szólt Stillerre (ez része volt a megbeszélt poénkodásnak), hogy kicsit derűsebben adja már elő, mert ez ezeknek az alkotóknak egy nagy nap. Renée Zellweger már hetekkel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy neki igenis meg kell kapnia egy Oscart, mert kijár neki. Úgy tűnt, valahol minden résztvevő érezte, hogy valami más, mint eddig volt. Úgy tűnt, mintha majdnem mindenki számára érdektelen színjáték lett volna az egész.

Mi, innen nézve biztosan nem is sejthetjük, mi állt a háttérben, csak azt tudjuk, hogy a Gyűrűk Ura tavaly és tavaly előtt is ugyanez a film volt, tavaly 2 díjat kapott a 6-ból, tavaly előtt pedig 4-et a 13-ból. Ugyanaz a film, ugyanakkor forgatták a 3 részt ugyanazok az emberek, minden ugyanaz, 3 éven keresztül, csak most valahogy ez lett a legjobb film, és az összes díjat, amire jelölték, besöpörte. Mivel a Gyűrűk ura 3 éven keresztül pontosan ugyanazt a filmet fedi, egyfajta mérceként funkcionál. Tavaly volt nála jobb film, a Chicago, idén már nem. Tehát ezek szerint a Chicago jobb az idén jelölt összes filmnél, és persze azoknál is, amiket nem is jelöltek.

Akárhogyan is, az Akadémia eddig még mindig adott okot arra, hogy bosszankodjunk, de közben mindig megvillant az értelem sugara is egy-egy pillanatra a döntéseikben. Ez a szikrányi értelem mindig abban mutatkozott meg, hogy látszott, azért hajlamosak díjazni azt, hogy egy-egy film jó, és nem akarják, hogy az arra érdemes filmek alkotói üres zsebbel távozzanak az ünnepségről. Mert ne feledjük, az egész Oscar azon alapul, hogy a sok sztárt összeterelik, és agyba-főbe fotózzák, filmezik, és mutogatják őket civilben. Ezt a sztárok elviselik, mert cserébe díjazzák a filmjeiket, illetve azokat a filmeket, amelyek szerintük is díjazást érdemelnek. Az Oscar-díj lényege, hogy a tortát, a díjakat igazságosan osszák el. Idén azonban ezt az íratlan szabályt alaposan megszegték az akadémiai tagok, és ahelyett, hogy filmeket díjaztak volna, sorra nyomták meg a "tartózkodás", a "nem adok senkinek díjat" gombot, amire az volt ráírva, hogy Gyűrűk Ura 3. A díjazás lényege az, hogy egy-egy film extra, külön népszerűségre tegyen szert az Oscar-díj miatt. Ebben a tekintetben egyedül az Elveszett Jelentés című remek film (tényleg remek!) "kapott díjat", a legjobb forgatókönyv díját.

Szerintünk alávaló dolog olyan filmeket jelölni díjakra, melyekről nyilvánvaló, hogy az adott díjat abszolút nem fogják megkapni. A Kapitány és Katona például ilyen film volt, egy "töltelék film". Szerintünk az Akadémia tagjai galád játékot űztek az amerikai filmekkel idén, értékes alkotásokat hagytak díj nélkül, közben pedig 24 díjból 11-et egy sorozat harmadik részének adtak, amely sorozat már semmit sem kamatoztathat ebből a plusz népszerűségből, már egyetlenegy dollárral sem növelheti a bevételét, egyetlenegy emberhez sem juthat el, akihez eddig esetleg nem jutott volna el. Olyan pazarlás volt ez, mint amikor a Világválság idején a sok-sok tonna kávét a tengerbe öntötték.

Ennek már most meglett az eredménye, nem lehetett látni egyetlen igazából ünnepélyes pillanatot sem, Bill Murray például majdnem elsírta magát, hogy nem ő nyert, a műsorvezető Billy Crystal hangosan vigasztalta, Tim Robbins, zakóján egy peace-jelvénnyel hiába tettette azt, hogy ez egy ugyanolyan Oscar, mint amilyet Julia Roberts kapott 2001-ben az Erin Brockovich-ért, ez így már nem ugyanaz a díj volt. Renée Zellweger hiába igyekezett a zokogásig fokozni saját hangulatát, nem láttunk mást, csak egy akaratos nőt, aki megkapta, amit akart, és egy kicsit sem volt meglepve. Gwyneth Paltrow finom és elegáns könnyei a Szerelmes Shakespeare-ért kapott díj átvételekor már fényévnyi távolságra kerültek innen.

Ennek az Oscar-nak a hatása a jövőben is érezhető lesz. Mi magunk például biztos, hogy többet nem maradunk ébren miatta, de ennél komolyabb veszteség is érheti ezt a show-t. Ezentúl az emberek számára egy Oscar-díj lehet, hogy csak annyit fog jelenteni, hogy az adott film kapott egyet a Gyűrűk Ura díjaiból. Vagy egyet abból a díjból, amiből a nézhetetlen Titokzatos Folyó kettőt is kapott, de a finoman kidolgozott, remek atmoszférájú Seabiscuit (Vágta), vagy a monumentális és lélegzetelállító Utolsó Szamuráj egyet sem kapott. Lehet, hogy a jövőben a legjobb színésznői alakítás csak annyit fog jelenteni, hogy egy csinos nő jól meghízik, és eljátszik egy tömeggyilkost.

Lehet, hogy a jövőben már nem lesz hírértéke annak, hogy kik kaptak ilyen kis szobrocskákat, különös tekintettel arra, hogy idén már a rajzfilm és dokumentumfilm kategóriák kivételével 100%-os biztonsággal meg lehetett mondani, hogy kik kapják majd a díjakat. Szóval biztos, hogy ha jövőre ugyanabban az időpontban, amikor az Oscar megy, egy paródia-showt is sugároznának bizonyos csatornák, nagyon sokan átkapcsolnának.