Oscar 2004.

Az Oscar-szervezők idén visszaállították a gála szokásos csillogását, amit az elmúlt 2 évben pihentettek a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, illetve az iraki háború miatt. Visszatért hát a híres "vörös szőnyeg", a sztárok hagyományos bevonulási parádéja, ami szinte a legizgalmasabb része az estének. Idén ismét ott tébláboltak a hírességek, hogy a különböző tv-csatornák riporterei elkaphassák őket egy-két röpke, vicces interjúra. A megkérdezett sztárok közül Sofia Coppola volt az egyetlen, aki kicsit zavartnak tűnt, tőle az egész este alatt nem lehetett látni egy valódi mosolyt sem, azzal együtt, hogy ő lett az Oscar történelmében az első nő, akit legjobb rendezőnek jelöltek, és akinek a filmje, az Elveszett Jelentés (Lost In Translation) 4 kategóriában is szerepelt a jelöltek között.

A gála házigazdája újra Billy Crystal volt, akinek a visszatérését (4 év után) mint egy hatalmas "comeback"-et ünnepelték a vendégek. Crystal valóban elég vicces volt, és a legjobbak a spontán reagálásai voltak, azok, amelyeket a díjazottak általa előre nem ismert mondatai vagy reakciói váltottak ki belőle. Amikor például az est legvégén kiderült, hogy Sean Penn viszi el a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart, Bill Murray annyira csalódott volt, hogy a feleségének kellett nyugtatgatnia. (Murray-t a Coppola lány Elveszett Jelentésének a főszerepéért jelölték). Erre Crystal így nyugtatta meg Murray-t: "Bill, ne csináld ezt. Minden Rendben. Szeretünk mindnyájan."

A Kodak Theatre színpadára egy igazán szép és mutatós díszletet építettek a tervezők, az idei design a kék és az arany jegyében készült, és remekül nézett ki. A csillogás is visszatért, de a hangulat csak nem tudott a "régi jó" Oscar-gálákra emlékeztetni minket. Valami megváltozott idő közben, nehéz megfogni, hogy mi, de az biztos, hogy ez a változás nem csak a fokozódó professzionalitásról szól. Az este teljesen zökkenőmentesen zajlott, bár a biztonság kedvéért idén beiktattak egy 5 másodperces késleltetést az élő adás és a közvetítések közé, hogy kikerülhessék az esetleges botrányos megmozdulásokat.

Tehát minden ment a maga útján, de ami eddig a sztár-hangulatról és a pompáról szólt, most azon valamiféle kényszeredettség ült. Mintha az Oscar-szervezők járnának a legjobban az egészen, hiszen össze tudnak gyűjteni egy halom hírességet egy jó alapos indokkal (ez alól a felkérés alól senki sem tudja kivonni magát), és mivel az idők során ez a gála nőtte ki a legnagyobbá magát, és ezt nézik a legtöbben, rengeteg pénzt tudnak mindenhonnan kizsuppolni, miközben már majdnem mindegy, hogy valójában melyik film milyen, vagy melyik kap díjat.

Apropó, díjak: az estét, ahogy mondani szokták, "ellopta" a Gyűrűk Ura trilógia befejező darabja, hiszen az összesen 24 kategóriából 11-ben indult jelöléssel, és ezek közül egyetlen díjat sem hagyott ki. Valójában az a helyzet, hogy semmilyen más filmnek nem volt esélye kitörni a Peter Jackson-produkció mellett, és ez egyáltalán nem adott ki egy normális Oscar-képet. Ilyenre még nem volt példa, hogy az összes jelölést elnyerhesse egy film, vagyis, hogy az összes kategóriában, amiben jelölést kapott, semelyik más filmnek ne legyen esélye nyerni. Ez úgy gáz, ahogy van, és nem csoda, hogy például a legjobb külföldi film (The Barbarian Invasions) egyik alkotója külön megköszönte Jacksonéknak, hogy nem indultak ebben a kategóriában. Ez így viccesnek hangzik, de a számok magukért beszélnek.

Így természetesen egy idő után már tényleg kezdett ellaposodni az amúgy is túlzott profizmussal haladó gála, minden gépiesen ment a maga útján: kijött egy sztár, bejelentette a jelölteket, ha köztük volt a Király Visszatér, akkor az kapta az Oscart, ha nem (ami a komoly díjaknál ritkán fordult elő), akkor valamelyik más film, kimentek a nyertesek, röviden beszéltek, levonultak, aztán valószínűleg reklámblokk következett, és így tovább. Az elmúlt pár évben egyre jobban kikristályosodott ez az Oscar-gála menet, hogy kevés összekötő műsorszám, életmű- visszaemlékezés, klip, zeneszám, és egyéb bukkan elő a díj-átadások között, és így a díjátadási funkció lett az elsődleges, nem az ünnepség.

Mintha a sztárok sem kedvelnék már annyira az egészet, persze kötelező számukra a megjelenés, és persze népszerűsíti is őket a jelenlétük, de ezzel együtt is a kedvetlenség tükröződött a színészek-rendezők egy részéről. Sandra Bullock például kicsit rendre utasított egy tudósítót, amikor Alec Baldwinon keresztül akart hajolni, hogy őt kérdezgesse ("Te tényleg keresztülhajolsz Alec Baldwinon?"), de Susan Sarandon sem tűnt a vörös szőnyegen túlságosan feldobottnak. És egy másik érdekes tendencia: a színésznők nagy része egyedül jelent meg a gálán, ami ugyancsak szokatlan a régi jó Oscar-stílushoz képest, amikor törvényszerűen mindenki szorongatta valakinek a kezét a bevonuláskor, és később is. Egyedül érkezett például Julia Roberts, Nicole Kidman, Renée Zellweger, Angelina Jolie, Jennifer Garner, Uma Thurman és Sandra Bullock.

Ami a ruhakölteményeket illeti, láttunk nagyon szép és elég béna ruhákat is, ami érdekes egy ilyen eseményen, amire mindenki egy teljes évet készül.

A ruha-élmezőnyben találjuk Julia Roberts-et, aki már évek óta Armanit visel, ezúttal egy gyönyörű pezsgőszínű selyem ruhát, ami élénk és virgonc hatást keltett (10 pont), Angelina Jolie-t, a hófehér selyem estélyiében (10 pont), Charlize Theront, akire nagyon természetesen simult az aranyszínű csillogó estélyije (10 pont), Diane Lane-t, az ötletes fehér csillogó ruhájában, és Jennifer Garnert, a lenyűgöző naracsszínű estélyijében (10-10 pont).

A középmezőny népesebb: Naomi Watts arany estélyiben (7 pont), Uma Thurman egy etno-hatású tüll-kreációban (8 pont), Susan Sarandon egy, a tavalyi fekete estélyi-vonalra emlékeztető ruhában (tavaly Kidman és Zeta-Jones volt ilyenben), ami 8 pontot kapott tőlünk, Catherine Zeta-Jones piros, halpikkelymintás estélyiben, (8 pont), de ide csúszik még be Nicole Kidman is a világoskék, de túl légies fodros ruhájával (5 pont), és Liv Tyler, a kissé mesterkélt "jókislány" imidzsével, fekete estélyivel és trendi szemüveggel (6 pont), vagy Sandra Bullock a mellét lenyomó egyszerű ruhájával (5 pont).

Meglepő nevek kerültek a "béna rucis" kategóriába, így például Renée Zellweger, aki mostani kövérségét a fehér estélyivel erősítette fel (2 pont), Jada Pinkett, Will Smith pici felesége (2 pont), vagy a mindig csinos Julianne Moore, aki most kissé melléválasztott (3 pont), illetve Johnny Depp felesége, Vanessa Paradis, aki a szépségét elnyomó, nagyon rossz kinézetű ruhában üldögélt férje mellett (1 pont).

A legsúlyosabb Diane Keaton volt, aki Annie Hall-nak (más vélemények szerint Chaplinnek) öltözött, kalappal és bőrkesztyűvel, ami olyan hatást keltett, mintha a színésznő tisztaságmániás lenne.

A férfiaknál nem volt nagy felhajtás, ők hozták a szokásos "csak másképp nézzek ki, mint ahogy a nézők megszoktak"-hozzállásukat, ami ezúttal például Benicio Del Toro fura szakállában, vagy Jim Carrey tarkopasz fejében csúcsosodott ki. Johnny Depp sármosan a szemébe lógatta a tincseit, Tim Robbins sok zselét használt, a nyíltan meleg Ian McKellan (Gandalf) pedig piros gyöngykarkötőt viselt.

Mindent egybevéve egy kivételesen egysíkú Oscar-gálát láthattak azok, akik fennmaradtak vasárnap hajnalban, mivel minden második díjat a Gyűrűk Ura befejező része vitt el. A film hegemóniáját semmi sem csillapította, és kimaradt a díjesőből több olyan értékes film, ami rendes (értsd: Jackson-mentes) Oscar-körülmények között biztos befutó lett volna, így Az Utolsó Szamuráj, vagy A Vágta. Az Amerikában és Az Elveszett Jelentés is mindenképp több elismerést érdemelt volna, és akkor még nem szóltunk a közönségkedvenc Karib-Tenger Kalózai-ról, amit figyelemre sem méltatott az Akadémia. Akár Jackson-estnek is hívhatjuk ezúttal az Oscar-gálát, és megértjük, hogy Új-Zélandon mindenki ünnepelt a film kivételes Oscar-sikere miatt, mi viszont itt, Európában úgy érezzük, hogy ellopták a mostanáig kedvenc filmes ünnepségünket.