cspv logo
cspv szám: 62 / 04 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím Fülke-reklámok, reklámfülkék cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 18 00586
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2004-04-14

Fék Nélkül - Michel Vaillant

Michel Vaillant 2003.

Anya álma
Luc Besson, aki immár a könnyű francia filmek fő gyártója, újabb terméket dobott a piacra, egy autóversenyzős mese-film formájában, amit az extrém reklámfilmes fényképezési stílus, sakkfigura egyszerűségű karakterek, és egy tévés egyszerűségű minimál-történet jellemez.

Régebben az volt a leosztás, hogy a tévé a szem rágógumija, a mozihoz pedig a nagyobb dobás élmények kötődnek. Besson azonban sokat tett azért, hogy ez a képlet felboruljon, és ha rajta múlik, ma már gyakran a moziba is rágózni mennek az emberek. A Wasabi c. direkt japán exportra készült null-film óta nem táplálunk hiú reményeket a Besson-produkciók minőségével kapcsolatban, de a Michael Vaillant ezen az egyszerű vonalon belül is új dimenziókat nyitott.

A Michael Vaillant nagyon egyszerű recept alapján készült, ha egy autót készítenének ennyire minimál recept alapján, körülbelül egy Trabantot kapnánk, ajtók nélkül, viszont be lenne építve egy nagyon állat hifi, ami a film esetében a fényképezést jelenti.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy jó csapat, és volt egy ellenséges rossz csapat, a Leaders, akik mellesleg - nagyon úgy tűnik- amerikaiak. A múltban a rosszfej (amerikai) csapat vezető pilótája mindig csalt, és úgy akart nyerni, a jófej csapat tagjai pedig mindig sportszerűek voltak, és úgy nyertek. A rossz csapat feje már X éve meghalt, és azóta a jó csapatnak nem kellett szembenéznie komoly ellenféllel a mesepályán. Most azonban a rossz csapat visszatér, a halott rossz főnök angol-ajkú lányának vezetésével, és a nagy Le Mans-i 24 órás versenyen sok-sok év után újra összecsapnak a jókkal.

A rossz csapat, hagyományaihoz híven ismét a csalás és a sportszerűtlenség útját választja. Bessonnál gyakran külföldiek a rossz fejek, például a Taxi 1-ben németek, itt az angol nevű Leaders csapat, és vezetőjük, az angol ajkú nőszemély sorakoznak az ellenséges vonalak mögött. A rosszfej nőszemély egy ránézésre is leszbi segítővel dolgoztat. Ez a rövid, szőke hajú, szexi, rosszindulatú csajszi távcsöves puskával kilövi a jófejek kamionjának a kerekét, hogy azok autói ne érhessenek oda időben a versenyre. Később ugyanez a nő, aki mellesleg nemcsak leszbi, de még külföldi is, mégpedig orosz, azaz kelet-európai, beoson a jófejek depójába, és az egyik kerékbe egy időzített defekt-robbantó készüléket is elhelyez. Ezek után a néző okkal kérdezheti, hogy akkor meg mi a szöszért ugrál fel-alá, izgatottan a főnökcsaj a versenyt nézve, minek drukkol, minek izgul, és nem utolsósorban minek örül, ha ennyire lebetonozta a győzelmét? Mindegy, ez nem egy igazán átgondolt film.

A történet egyébként a főszereplő, Michael anyjának álma körül játszódik. Az anyja azt álmodja, hogy Michael autója felrobban. Persze nemcsak ennyit, azt is tisztán látja, hogy 13-as szám alatt versenyzik, a dátumot és az órát is pontosan meg tudta figyelni, még azt is, hogy egy kanyarról van szó, ahol a srác kisodródik majd. Az anya a film elejétől ezen az álmán aggódik, persze senki sem hisz neki, rá se bagóznak, így az egésznek tényleg nem sok értelme van, hacsak nem az, hogy a vége felé, amikor a dolog már történik, a néző pontosan tudja, hogy mi az ábra ("most van az, amit az anyja álmodott").

A rosszfej nőnek semmi sem drága, egész egyszerűen elrabolja Michael apját (ez itt már végképp úgy hangzik, mint valami brazil szappanopera tartalma), és vele zsarolja Michaelt, hogy veszítenie kell, különben megöli. Később, miután a férfi kiszabadul, a pálya mellett találkozik a rosszfej nővel, aki korábban 5 fegyveressel őriztette megkötözve, és aki mellesleg többszörösen vétett a verseny szabályai ellen is. A férfi csak biccent egyet a nő felé, mintha a nő csak valami csúnyát mondott volna rá, és ezért most duzzogna egy kicsit. Ilyen ez a film, ennyire van kitalálva.

A borzasztóan híg limonádé mellett, ami a film történetét képezi, van valami, ami megkülönbözteti a filmet egy brazil szappanopera egyik epizódjától, és ez a káprázatos fényképezés. Egyszerűen gyönyörű képek vannak benne száguldozásról, meg minden. Mintha valami nagyon drága reklámfilmet látnánk. Tény azonban az is, hogy a történet nélkül pergő "szép felvételek" egy idő után meglehetősen unalmassá válnak.

A "másik" autóversenyzős filmhez, a Felpörgetvéhez (Driven) hasonlítva, azt mondhatjuk, ez a film sok helyen "szebben" van fényképezve, ugyanakkor a Stallonés Felpörgetve sokkal-sokkal jobb, mert azon látszik, hogy tényleg az autóversenyzést akarták vászonra vinni, és ahhoz egy kellőképp bájos, egyszerű történetet találtak ki, tényleg csak a szükséges minimumot. A Michael Vaillant esetében viszont úgy tűnik, Besson számára az autóversenyzés csupán egy ügyeletes extrém töltetként szolgált egy ügyeletes hiper-egyszerű filmjéhez. Tetejébe mindennek, Besson filmjén még az is látszik, hogy a Stallonés film ötletét, és a Halálos Iramban 1-2 sikerét megirigyelve készült.

-zé-
2004-04-14
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18