Nem félek

Vannak filmek, melyek simán a múltban játszódnak, pl. Sleepers - Pokoli Lecke, és vannak filmek, melyek az emlékezet szűrűjén keresztül jelenítik meg a múltat. Az előbbi típus talán inkább a konkrétabb, amerikai típusú filmezést jellemzi, míg az utóbbi inkább az európai filmekre jellemző. Filmünk mindenképp az utóbbi kategóriába esik bele, gyerekek, szegénység, napsütés, végtelen mezők, biciklik. Mint a Malena, melyben a történelmi kor kissé stilizált formában van jelen, nem úgy, ahogyan akkoriban lehetett, hanem úgy, ahogyan az emberek többsége napjainkban visszagondol arra a korra.

Az, hogy a film 1978-banjátszódik, igazából teljesen lényegtelen, gyakorlatilag játszódhatna bármikor, a filmnek valószínűleg csak annyi kellett, hogy az illető korban már a szegényebb tanyákon is létezzen televízió, körülbelül így jöhetett ki a '78.

A történelmi kor kicsit egy homályos szűrőn keresztül jelenik meg, ez pedig elfedi a cselekményben a lyukakat, hiszen amikor nem értjük, hogy az illető miért azt csinálta, amit csinált, egyszerűen azt is gondolhatjuk, hogy "mindegy, akkoriban ez így volt szokás". A film legnagyobb hiányossága éppen ez, a sok kis lyuk a történetben, mely alól a film legfontosabb fordulatai sem kivételek.

Gyerekek játszanak a tanyavilág környékén, egy elhagyatott háznál, bújócska, egyéb játékok, egy kis gyermeki agresszió, de az egész jelenet csupán körítés, csupáncsak arra szolgál, hogy a főszereplő, Michele találjon egy gödröt, abban pedig egy vele egykorú kisfiút. Itt következik máris az első lyuk (vicces módon a gödörnél), ugyanis teljesen érthetetlen, hogy a gyerek sem apjának, sem anyjának, sem más gyerekeknek nem számol be arról, hogy egy embert talált egy gödörben. Természetesen azért nem számolt be, hogy a forgatókönyv ne záródjon rövidre, de ez akkor is komoly hézag, nem tudunk mást tenni, csak még egy fokkal jobban hátradőlni, mint amikor egy még elvontabb mese meghallgatására rendezkedünk be.

A tanyavilág életének bemutatása is eléggé homályos szűrőn keresztül történik. Elvileg érzékelnünk kellene a szegénységet, és azt, hogy az apa el akarja vinni a családot a tengerpartra, hogy ott fagyizzanak, meg minden. Mindezt valóban érzékeljük is, de a kép mégsem akar összeállni. Ahhoz, hogy egy ilyen kép valóban összeálljon, feltétlenül szükség volna arra, hogy lássuk, hogy érezzük, hogy az apa mennyire jó fej, és, hogy amit csinál, csak azért teszi, mert szereti a családját. Sőt, mielőtt bármi történne, szükségünk volna arra, hogy lássuk, ki ez az apa, milyen ember, ki az anya, és ő milyen, hogy élnek, mit akarnak, mire vágynak, mióta, miért, satöbbi.

Ehhez képest a homályos történelmi szűrőn keresztül csak annyit látunk, hogy az anya pénzre vár, egy darab ruhája van, fürdeni nem is látjuk őket (pedig kánikula van), a hűtőjük talán nem is működik, de mindenesetre van rendes vacsorájuk, bécsi szelet, meg ilyesmi. Természetesen nem azzal van gond, hogy nem éheznek, csak valahogy tényleg nem akar összeállni a kép, hogy hogy élnek ott ezek az emberek, kik ők, mire vágynak, mit éreznek, mit gondolnak, mit mondanak, mit tesznek. Egyedül annyit értünk, hogy valahol, távol időben és térben, kánikulában és szegénységben éldegél egy család, és ennyi.

A film persze (mint majdnem minden film) hibáival együtt is élvezhető, ám ezek a hibák nem olyan jellegűek, melyek csak, amikor belegondol az ember, akkor zavaróak, ezek a hibák a film nézése közben fejtik ki hatásukat.

A kisfiúról a gödörben kiderül, hogy egy emberrablás áldozata, az emberrablók pedig nem mások, mint a gyerek szülei, beleértve az anyját is, mint 100%-os cinkostársat. Ez már így eléggé lehangoló, de még annyiban mindig reménykedhetünk, hogy a fiú apja esetleg nem annyira, de annyira rossz ember, hogy habozás nélkül le is lőne egy gyereket, hátha megreked ott, hogy a gyereket egy sötét gödörben láncra veri, és nem követ el nagyobb szemétséget.

Ha a film cselekménye élvezhetőbb, illetve élvezhető volna, a szép tájat, a művészfilmesek kedvenc motívumát, a biciklizést is bizonyára jobban tudtuk volna élvezni. Egyébként nem annyira rossz film, inkább csak üres.