cspv logo
cspv szám: 69 / 04 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím Latinovits Zoltán emléke cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 04 00662
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2004-11-11

Bridget Jones: Mindjárt Megőrülök

Bridget Jones: The Edge of Reason 2004.

A jól bevált Bridget
A Bridget Jones Naplója teljesen megérdemelten lett egy kult-könyv, és később egy igazi sikerfilm, Helen Fielding-könyve egyedülállóan eredeti módon mutatta be egy londoni, 30-as szingli csaj őrültségeit, vicces és komoly érzelmi válságait, majd az azonos című film is felnőtt ehhez a feladathoz. Most pedig itt van a Bridget Jones 2, ami elvileg a második könyv film-adaptációja, de ha jobban megvizsgáljuk, valójában inkább az első film folytatásának tűnik.

Bridget Jones (Renée Zellweger) most még pufibb, és ha lehet, még zűrösebb, mint valaha. A két film között 3 év telt el, a két könyv története között sokkal kevesebb, mindenesetre az első részben nagy nehezen összeboronált románc Mark Darcy és Bridget Jones között még éppen teljes hőfokon működik.

Tehát a boldog hétköznapokkal indít a film, Bridget számítása szerint 6 hete, és '71 eszméletlen kufirc óta' vannak együtt Mark Darcy-val, és ezt az idilli kapcsolatot az összehajtogatott férfialsók és szerelmes sms-ek körítik, illetve Bridget azon szokása, hogy szereti alvás közben bámulni Markot. Minden rendben van tehát, bár, ha ez így is maradna, akkor egyrészt nem ismernénk rá a szuper-zűrös hősnőnkre, másrészt pedig elakadna a jól bevált őrült-szingli-vonal, ami a speciális izgalmakat szokta hordozni a Fielding-könyvekben. A Mindjárt Megőrülök-film alkotói úgy döntöttek, elég lazán kezelik Fielding könyvét, és ehelyett láthatóan inkább az első filmben bevált elemeket akarták újra képbe hozni, bizonyára abban a reményben, hogy ezzel bebiztosíthatják azt az anyagi sikert, ami az első film esetében konkrétan 280 millió dolláros bevételt jelentett.

Biztos sok Fielding-rajongó fel fog háborodni ezen a húzáson, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az írónő maga is támogatta a film elkészültét, vagyis ha neki nem voltak fenntartásai a forgatókönyvvel kapcsolatban, mi, mozinézők sem szabad, hogy leakadjunk ezen. Még akkor sem, ha a látottakból néha alig ismerünk rá a könyvre.

Bridget-et, vagyis Renée Zellwegert mint egy régi jó ismerőst üdvözöljük a filmvásznon, és erre a forgatókönyv is ad egy kis időt, rögtön a film legelején felidézve az elmúlt film karácsonyi hangulatát.

Bridget tehát a helyén, mellette Mark Darcy sem sokat változott, mióta utoljára láttuk, úgyhogy kíváncsian adhatjuk át magunkat a várható Bridget Jones-os bukdácsolásoknak, elszólásoknak, félreértéseknek, malőröknek, és egyéb bonyodalmaknak, amik a főhősnőnk karakteréből természetszerűen erednek. És ebben nem is csalódunk, az első film nagyobb poénjaira több geg-jelenet is emlékeztet, vagy ha nem, akkor azokhoz nagyon hasonlító megoldásokkal találkozhatunk. Így például az első film remekül sikerült televíziós tűzoltós bevetése (aminek a végén Bridget óriásira kinagyított-kimerevített feneke zárja le a tv-felvételt) most szinte egy-az-egyben ismétlődik meg, csak most egy ejtőernyőzés formájában. Bridget ugyanolyan 'csajos', mint régen, ugyanannyit visít és hibázik, mint szokott, és ugyannyira frappáns bolondsággal zárja le az akcióját, mint az előző filmben tette. Ekkor már sejtjük, hogy a 'járt út' mentén fogunk haladni, bár azt még nem tudjuk, hogy ezért milyen hangsúlyos könyvbeli dolgokat fog beáldozni a forgatókönyv.

Az első filmben bevált, hogy Bridget Jones remek zenékkel aláfestve indul mindig akcióra (amikben aztán mindig legalább egy vicces félreértés adódik, és amikből folyton ügyesen evickél ki hősnőnk), úgyhogy most is éppen ez történik: válogatottan jó zenék mennek azalatt, mialatt Bridget rajta akarja kapni Mark Darcy-t s feltételezett szeretőjével, vagy mialatt egy véletlen folytán egy 'varázsgombás' rántottától betépve tesz-vesz a tengerparton. A zenei fronton tényleg minden rendben van, de a cselekmény-fronton már kevésbé. Ebből a filmből szinte teljesen kimaradtak a barátok, Bridge 3 legjobb barátja (hiszen azt a 2-3 jelenetet, amiben felbukkannak, nem lehet igazi jelenlétnek hívni), mint ahogy a szüleivel is rútul bánt el a forgatókönyv. A nagyszájú és furcsa Jones-mama (Gemma Jones), a hallgatag és kedves Jones-papával (Jim Broadbent) együtt tökéletesen a háttérbe szorulnak, bár nem nagyon értjük, miért. Az ő karakterük éppen olyan fontos a Bridget Jones-világban, mint Shazzer, Jude és Tom karaktere, vagy éppen az örök rosszfiú Daniel Cleaveré. Nélkülük sérül a Jones-univerzum, ezért akár a filmidő rovására is elegendő helyet kellett volna szorítani nekik, mert így csak statiszták lettek, ami az első film, vagy éppenséggel a második könyv után eléggé furcsa.

A film annyira nem követi a könyvet, hogy behoz új dolgokat (a terhességi tesztet), a másik oldalról pedig lerövidít nagyon hosszú szakaszokat, így például a thai bebörtönzést, ami a könyvben bizony tetemes számú oldalt foglal el, a filmben ellenben néhány jelenet csupán. Apropó, thai börtön: Bridge beilleszkedését a thai lányok közé a film egyáltalán nem képes bemutatni, egy eléggé kínos 'Like A Virgin'-előadást láthattunk csupán tőlük (amit a magyar szinkron meglepő módon lefordított, 'Mint Egy Szűzlány'-ra, ami ha lehet, még gyengébbé tette a jelenetet), és egy-két erőltetett párbeszédet, amit akár ki is hagyhattak volna az alkotók.

Az egész filmre igaz az, hogy nem annyira gördülékeny, mint kellene (vagy mint amilyen például az első film volt), olyan, mintha az egyes 'Bridget-akciók' egymásutánisága tolná előre csupán a cselekményt, így egyrészt nincs időnk "csak úgy ellenni' a film világában, másrészt viszont többször is ki tudunk zökkenni az alaphangulatból. Ezt a fajta 'töltet-hiány' általában a kevésbé profi rendezés műve szokott lenni, és itt is gyanakodhatunk erre, miután a rendezőnő, a majdnem elsőfilmes Beeban Kidron eddig még csak a szinte nézhetetlen Wong Foo, Kösz Mindent c. filmet rendezte ezelőtt. (Bár a Bridget Jones Naplóját is egy abszolút elsőfilmes rendezőnő, Sharon Maguire készítette).

Akármi is az oka, ezúttal nem ülünk annyira felszabadultan és szórakozottan a moziszékünkben a film alatt, mint 3 évvel ezelőtt, helyette inkább folyton kíváncsian várjuk, mi lesz a következő jelenet. Nagyon hamar kikristályosodik bennünk az érzés, miszerint itt nem a könyv-folytatás került filmre, hanem a Bridget Jones Naplója-film kapott egy második részt, és amik abban a filmben sikerültek, azok az elemek akarnak itt is felbukkanni, biztos, ami biztos-alapon. Ha az első filmben volt egy vicces jelenet Bridgettel, ahogy beszól az intellektuális, jómódú londoni írótársadalomnak, most rögtön kikapunk egy ehhez hasonlót (itt most a kopasz és álszent gazdag, londoni férfiak lesznek a célpont), de ez már kiszámíthatóan sül el, és így nem annyira vicces.

Ha az első film egyik csúcsjelenete Daniel Cleaver és Mark Darcy verekedése volt a londoni éjszakában, akkor most is kell ide egy ilyen: ezúttal egy némileg erőltetetten kinéző szökőkutas verekedés látunk Hugh Grant és Colin Firth előadásában. Ha utólag belegondolunk, kb. 3-4-szer nevettünk az egész film alatt, ami egy egészen rossz statisztika, tekintve, hogy egy örökké csetlő-botló, minden helyzetből a maximum őrültséget kihozó hősnő van a fedélzeten. Ráadásul van egy-két jelenet, ami simán kimaradhatott volna, vagy másképp szerepelhetett volna, ilyen az un. 'leszbi-csók' Bridgettel az egyik oldalon, ami egy elég kényszeredett forgatókönyvi húzásnak tűnik így utólag.

A film egyébként az elsőhöz hasonlóan szinkronizáltan kerül a hazai mozikba, Bridget-et ezúttal is Udvaros Dorottya szinkronizálja, bár a színésznő mintha most kicsit más hangszínt gyakorolt volna ki Bridget számára, kicsit egyszerűbbet, csajosabbat. A magyarra fordítást ezúttal is Speier Dávid végezte (aki a legeslegjobb a szakmájában, neki köszönhetőek évek óta a legjobb új szlengek, és a legtrendibb angol fordítások), de most ezen a munkáján is hasonlóan hökkentünk meg kicsit, mint amikor a Collateralban a 'mezo-mezo' kifejezést simán csak 'szo-szo'-ra magyarította, vagy amikor az egyik filmben a 'see you'-köszönést egyszerűen úgy hagyta, ahogy van. A legfájóbb pont az a 'Like a virgin' c. Madonna-szám lefordítása volt a borzasztóan hangzó 'Mint egy szűzlány'-ra, de amúgy is akadt egy-két közönséges kifejezés a filmben, amit jó lett volna, hogyha nem egy-az-egyben kapunk meg magyarul.

A színészi játékok szerencsére szemernyit sem változtak az első film óta: mind Zellweger, mind Colin Firth, mind Hugh Grant a tőlük elvárt pompás alakítást nyújtották. Renée Zellweger ismét nagyon sokat hízott Bridget szerepére (a 6-os méretből 14-esre nőtt), ezúttal talán többet is, mint 3 éve, mert ebben a filmben már minden óriási rajta, az arca pedig majd kicsattan. De persze nemcsak külsőleg öltötte magára újra Bridget Jones alakját, belülről is teljesen rendben volt a 'bridgetesedése', a texasi születésű színésznő már az első filmben tökéletesen ráérzett a londoni, szétszórt szingli stílusára, és ez a tudás már nem is fog eltűnni soha. Colin Firth egyszerűen csúcs Mark Darcyként (nem hiába írta bele Colin Firth-t Helen Fielding a regényébe, Bridget, Shazzer és Jude kedvenc jelenete az a Büszkeség és Balítélet c. filmből, amikor Colin Firth csöpögő fehér ingben bukkan fel a tóból - ezt a 3 lány mindig visszatekeri videón), benne minden megvan, ami a csábító angol pasit, Mark Darcyt jellemzi, sőt, Firth ehhez az amúgy is remek brit karakterhez még mindig hozzá tud tenni egy-egy plusz színt, minden egyes Bridget Jones-filmben.

Bár a Mindjárt Megőrülök regényben Daniel Cleaver szinte nem is bukkan fel, a film producerei érthető módon nem akarták kihagyni a szélhámos és szexfüggő Cleavert, és persze vele együtt Hugh Grant-et sem. Úgyhogy Daniel/Hugh ha mégoly kicsi időre is, de azért most is felüti a fejét Bridget Jones körül, és megint vicces, könnyed, néha közönséges, de folytonosan gátlástalan karakterként teszi a dolgát, vagyis lopja a napot. Hugh Grant állítólag felfedezett egy-két párhuzamot önmagában, és az általa alakított Cleaver jellemhibás személyiségében, de ha ezt nem is vesszük komolyan, akkor is megállapíthatjuk, hogy ezt a szerepet mintha ráöntötték volna Grantre, láthatóan magától értetődően formálta meg Cleaver karakterét, vagyis ismét nagyon jó volt szélhámos Danielként.

A remek színészek ide-vagy oda, ennek a filmnek nem sikerült olyan jól a csúcspontja, mint az első filmnek (akkor: csók a hóesésben, tigrismintás tangában, és egyszál pulcsiban, most: vizes ruha és bénázás), de ez még kevésbé számítana, ha a film legutolsó percei kárpótoltak volna minket, de nem így történt, az utolsó jelenet túl egyszerűre sikeredett ahhoz, hogy ez összejöjjön. Ez az utolsó jelenet nem volt eléggé átgondolva, olyan, mintha többféle verzió közül ez lett volna a befutó, csak azt nem értjük, miért pont ez. Ahelyett, hogy az utolsó erejével még lökött volna a hangulatunkon egy pozitívat a film, ezzel a lezárással csak hirtelen leegyszerűsített mindent, majd jól elszámolt egy hepiendet.

Mindennel együtt a Bridget Jones 2 inkább hasonlít az előző filmre, mint a saját könyv-forrására, de ez még nem lenne baj, ha több apró csúcsponttal találkoztunk volna össze a film során, ha egységesebb lett volna a Bridget Jones-os hangulat, és ha több szerelmet, érzelmet és humort kaptunk volna az alkotóktól. Így sem lett sokkal rosszabb a film, mint az első, csak míg az elsőt a legjobbak közt tartjuk számon, és bármikor szívesen lekapkodjuk a polcról egy havas téli estén, addig ez a film olyan 'szo-szo' jó lett, igen is, meg nem is, nem tipikusan egy második rész-szindrómával terhelt mű, de valahogy mégsem az igazi. De ezzel együtt nem is kérdés, hogy sikeres lesz, a népek bírni fogják, szinglik és családosok egyaránt.

-lidoc-
2004-11-11
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15