Mobil

Valaki a világban valahol bajban van, de egy szándékosan összetört telefon segítségével mégis sikerül kapcsolatot teremtenie a külvilággal. A történet nagyon egyszerű, mégis, több szempontból is meglepően kellemes. Minden jel arra utal, hogy a film alkotói abszolút a helyezet magaslatán álltak, és hogy a remeknek mondható végeredmény (ami egy kellemes filmet jelent) egyáltalán nem a véletlen műve.

Kim Basinger, mint a film első számú attrakciójának a szerepeltetése is roppant hatásosan sül el. Nem győzzük csodálni az amúgy köztudottan pánikbeteg színésznő alakítását az elrabolt anya szerepében. A törékenység nem is kifejezés, ha a Kim Basinger által alakított családanyáról beszélünk. Elszigetelt, gyönge, tanácstalan, kétségbeesett, sokkos állapotba került nő, akinek fogalma sincs, miért rabolták el. A szőke nők eleve kiszolgáltatott jelenséget képeznek, amikor smink nélkül jelennek meg, lévén a szemöldökük viszonylag észrevétlen. Kim Basinger megjelenése ehhez képest még tízszeresen kiszolgáltatott, amibe a színésznő pánikbetegsége is abszolút belejátszik (az életben pánikbeteg, nem meri kitenni a lábát a házából). Béna harisnyája, esetlen cipője, izzadt bőre, csapzott haja tökéletesen érzékelteti, menyire kiszolgáltatott tud lenni egy családanya már akkor is, ha véletlenül elejt egy üveg tejet a boltban, vagy koccan egyet a családi autóval. Ez a családanya most egy sokkal súlyosabb helyzetben találta magát, és a filmnek nagyon nagy erénye, hogy ezt a helyzetet, és ezt a karaktert ennyire profin létrehozta.

A film második nagyon erős pillére a valóságosság. A forgatókönyvírók már szinte nem szeretnek belemenni emberrablások részleteibe, lévén, hogy azok a mobiltechnika nyomán eléggé leegyszerűsödtek. Az emberrablásos történetek a remek Váltságdíj óta, amelyben Mel Gibson szembeszáll az emberrablókkal, nem nagyon láttunk jó filmet emberrablásra alapozva. Úgy tűnik, hogy a Túszharc is éppen e műfaj filmrevihetőségének a válságáról tanúskodott, hogy a Tűzben Edzett Férfit ne is említsük. A Mobil nagy erénye, hogy ezt az emberrablásos szituációt annyira végletesen kezeli, amennyire napjainkban a valóságban is gondolunk rá. Kim Basinger pontosan tudja, hogy emberrablói, amint megkapják tőle a kért információt, hogy hol van a férje, azonnal meg fogják ölni, őt is, és a gyereket is.

Valóságosság terén a film legelőször akkor vizsgázik jelesre, amikor Ryan (Chris Evans), a félmeztelenül flangáló, link, de jólelkű srác felveszi a telefonját. Nagyon profin van megírva, ahogy először reagál, nagyon profin bontakozik ki belőle az a szituáció is, hogy elkezd segíteni az ismeretlen, bajbajutott nőnek. Már ennyi elég ahhoz, hogy egy jó filmet kapjunk, képletesen azt is mondhatnánk, hogy a vonal mindkét vége rendben van, a srác és a családanya is kellően valóságosak.

Innentől egy olyan drámát látunk, ami a srác számára csak hangban létezik. Ő a napfényes Los Angeles útjain cirkál autójával, miközben valahol a sötét és forró tetőtérben egy családanya az életéért, és családja életéért küzd a maga módján. Azt is megkockáztatjuk, hogy ez az alaptörténet így annyira jól van kitalálva, hogy szerintünk egy-két éven belül tévésorozat formájában is meg fog jelenni, mint ahogy a Szökevény, a Hálózat csapdájában, vagy a Nikita tette.

A film további jó tulajdonságai közé tartozik, hogy ezt a szituációt a telefonkapcsolattal, amely nem szabad, hogy megszakadjon, technikailag maximálisan kiaknázzák. Olyan bravúros jelenetet is kitaláltak, amelyben egy másik telefon is becsúszik a beszélgetésbe, és végül ez örökli a vonalat. A film valóságossága egyébként nem nyomasztó, és nem is végletes. Egy idő után már tesznek engedményeket a filmes izgalmak kedvéért, de ez rendben is van. Jason Statham karaktere iszonyatos módon félelmetes a filmben, ezt a tulajdonságát egy percre sem veti le. A krimi-vonalat is annyira elegánsan lebbenti elő a film, hogy le a kalappal. Egészében véve olyan érzésünk van, mintha egy jazz koncerten egy nagyon jó kis témát bedobnának, és azt nagyon profin, eszelősen jó fordulatokon keresztül fejlesztenék egyre magasabb, és magasabb szintre.

Ami minket illet, anélkül, hogy a cselekmény részleteibe belemennénk, nagyon elégedettek vagyunk ezzel a filmmel, igazi kellemes, könnyed, és nem utolsósorban friss alkotásként tekintünk rá. Nem a világ legjobb filmje, dehogy is, de ahhoz simán elég jó, hogy a moziból kellemes élménnyel távozzunk. Imádjuk, amikor meglepnek minket, és ez a film egy kellemes meglepetés, szóval annak ellenére, hogy egyszerű, nagyon is rendben van.