Young Adam

A Young Adam nagyon szépen kezdődik, egy folyó medrét látjuk, mindenféle kacatokkal, majd végül feljövünk a felszínre, és egy kis csatorna-járó szénszállító teherhajót látunk, fedélzetén a főszereplőkkel. A sejtelmes művészfilmek legjellemzőbb tulajdonsága a körkörös, illetve spirális cselekmény-kibontás, és filmünk ezzel a pozitív tulajdonsággal is büszkélkedhet. A körkörös történetmesélés azért is nagyon kellemes élmény, mert az ember álmai szoktak hasonló módon peregni. Látunk valamit most, belecsöppentve a film kellős közepébe, aztán később látunk valami mást, és csak még később derül ki, hogy ez az utóbb látott dolog egy sokkal régebben lejátszódott cselekmény. Az idősíkok ilyetén váltakozása az eltévedtség legjobb formájával ajándékozzák meg a mozinézőt.

Amikor belecsöppenünk a filmbe, nem tudunk, és nem is értünk semmit, csak azt látjuk, hogy Ewan McGregor szigorú, primitív és minimál életet él egy apró szénszállító hajón, együtt egy házaspárral, és azok gyermekével. A feleséget a fiús, illetve abszolút különleges Tilda Swinton alakítja, akinek legutóbb, a Mélyvíz c. filmben már egészen nagy, felnőtt fia volt, mégis jól nézett ki. Ebben a filmben kicsit már más a helyzet, de itt direkt nagyon csúnyának is van beállítva. Ha már itt tartunk, a film fő profilja az, hogy nem teljesen gusztusos szexet ábrázol. Erre csak nagyon későn döbbenünk rá, de akkor határozottan az az érzésünk támad, hogy végig erre ment ki a játék. Nyomor, izzadtság, szakadt ruhadarabok, ápolatlanság, szőrzet, putri-körülmények, sőt, klasszikus putri - csak ez most egy hajó lakterében helyezkedik el. Ha igazán pontos kimutatást szeretnénk adni arról, hogy a film mit helyez a középpontba, akkor a nyomor és a szex keverékét jelölhetnénk meg.

Később a srác találkozik egy másik nővel (mi ekkor még nem tudjuk, hogy valójában ez hamarabb történt), és ez a találkozás végképp meggyőz minket arról, hogy a szex tényleg ugyanolyan főszereplő, mint a nyomor. Ez a lány most elvileg gazdag, mégis mindig koszos rakparton szeretkeznek, vagonok közt, porban, mocsokban. Természetesen igyekszünk homályosan fogalmazni, de a film hivatalos tartalomízelítőjéből is kiderül, hogy ez az a lány, akinek a vízihulláját a film elején a srác kihalássza.

Ez a lány gazdag, a film mégis kitart a csatornamenti, koszos rakparti helyszíneknél, ez győz meg minket arról, hogy a nyomor itt nem egy múló szeszély akar lenni. Amikor egy másik alkalommal azt látjuk, hogy a lányt a srác megdobálja pudinggal, négykézlábra parancsolja, majd leszaggatja a ruháját és szexuálisan magáévá teszi, megértjük, hogy ez a mocskos szex-dolog is mélyebben fészkel a filmben, mint azt elsőre gondoltuk volna. És tegyük mindehez hozzá, hogy közben az Utolsó Tangó Párizsban-t egy jó filmnek tartjuk.

Kezd elharapózni a helyzet a szexszel kapcsolatban, elsősorban arról volna jó írni, hogy a filmnek mennyire erőteljes atmoszférája van, amit ezzel a szénszállító, nyomorban tengődő életkörnyezettel hoznak létre. Látjuk, ahogy megy a hajó, látjuk, hogy máskor meg jön, nagyon szuggesztívek a képek, különösen azokat a beállításokat kedvelhette az operatőr, amikor valaki a kis hajón a haladás irányával szemben gyalogol, és így a parthoz képest helyben jár. A szex-vonalról tényleg szívesen megfeledkeznénk, de mit tegyünk, ha a film, mint valami lejtő, minden cselekmény-fonalat ebbe az irányba gördít? Egy idő után (nem vicc), arra leszünk figyelmesek, hogy Ewan McGregor karaktere egész egyszerűen minden nőt a magáévá tesz. Ágyat nem ismer, általában odakint műveli, és minden szex-jelenetben van valami mocskos dolog. A végén már alig hiszünk a szemünknek, hogy "ne már, már megint?", ahogy beköltözik egy családhoz albérlőnek, és aznap este már a feleséggel hál. Ha létezik olyan karakter, akit csak a " libidója" mozgat, nos, ez a karakter pontosan erről szól. Sajnos.

Később felmerül egy plusz cselekményszál, amit persze nem akarunk elmondani, hogy mi, de az sem fut ki sehova, így végül, a moziból távozva valóban úgy tűnik, mintha valami mocskos környezetben zajló erotikus filmet láttunk volna. Lehet, igen, lehet olyannal kísérletezni, hogy ennek a "libidója által vezérelt" férfikarakternek a mélyére tekintsünk, és a Coen-tesók által kifejlesztett végső vesztest lássuk benne, mint amilyen H.Macy a Fargoban, illetve Bob Thornton az Ember, aki Ott Sem Volt-ban, de ez sem vezetne túl sok eredményre, mert a film, ahogyan visszagondolunk rá, erőfeszítéseinek 90%-át tényleg a semmitmondó szexre pazarolta. Annak például, hogy a srác eredetileg egy író, semmi jelentősége, hacsak a film elején a folyó meder alján található kacatok közt nyugvó, vízbehajított írógépet nem tekintjük jelentősnek.

Szerintünk a film alkotói tudták, hogy mit akarnak csinálni, és azt is tudták, hogy ezt hogyan akarják, tetejébe mindennek, mindez még sikerült is nekik, csak szerintünk a látvány és az atmoszféra (a nyomor és a mocskos szex) alaposan agyonnyomta az éppenséggel csak alig átgondolt történetet.