Zsiguli

Szőke András számos filmje után elkészíthette az elsőt, amit már filmre forgatott (és nem videóra). Ez a fordulat hazánkban egy filmes karrier nagy-nagy mérföldköve, innentől egy filmrendező belép az egész estések klubjába, azok közé, akik valaha magyar pénzből, Magyarországon nagyjátékfilmet forgathattak. A 35 milliméteres filmtechnika azonban rendszerint, sőt, mindig megduzzasztja a költségvetést (kábé úgy, mint amikor egy amerikai filmben megjelenik egy sztár). Ennek a jelenségnek Szolnok városának önzetlen segítségnyújtása szabott határt, lévén, hogy a stáb így kényelmesen berendezkedhetett Szolnokon, és az egész várost, mint egy nagy műtermet használhatta. Egyébként ez a "vidéki stúdiózás" bevett gyakorlat a magyar filmeseknél.

Ha most bevallanánk, hogy a filmnek már az első 2 perce lehangolt minket, és egyben előrevetítette a további mozinézői szenvedéseinket is, kicsit biztosan durván hangzana, márpedig ez a helyzet, és amúgy is, fő az őszinteség. Inkább megpróbáljuk elmagyarázni, hogy hogyan történt mindez.

Az volt, hogy megjelent Szőke András egy ősz hajú, szemüveges professzor-jelmezben (függetlenül attól, hogy szerepe szerint egy könyvtáros), és mint a film mesélője, elkezdte bevezetni számunkra a történetet. Az első vágásnál (ezen a jeleneten belül) jött az első megrázkódtatás. Mert miért nem tudják felvenni ezt a pici jelenetet úgy, hogy ne legyen benne hiba? Szőke András arca tök közeliben beszél hozzánk, ilyenkor semmi helye nincs a vágásnak. A tévében, amikor egy interjút le akarnak rövidíteni, akkor csinálnak ilyet, de egy egész estés játékfilm legelső jelenetében, premier plánban ez kicsit durva. Azt az első vágást továbbiak követték, és ekkor kicsit már tényleg lehetett sejteni, hogy milyen lesz ez a film.

A bevezetőből végülis megtudtuk, hogy valami szocializmus-szagú, kisvárosos, korrupt rendőrös "nagy ügy" leleplezéséről fog szólni a film. Ez a nagy ügy, a dinnyés ügy, amelynek központi motívuma a dinnyeszállítás. Egy történet legeleje mindig a leghálásabb rész, ekkor még nincsenek nehézségek, a néző sem fáradt, és az addig elmondott történet sem kötelez semmilyen formában, szóval tiszta a lap, szabad a pálya. Ehhez képest, a nagy "dinnyés ügy" felgöngyölítésének legelső jelenete jóformán hazavágta az egész filmet - a nézőkkel együtt. Két motoros rendőr beszélget, és ha igazán szabatosan szeretnénk leírni, milyen ez a jelenet, azt mondanánk, kiköpött olyan, mint egy Gálvölgyi-show egyik jelenete. Ha ez tévé lenne, nem volna semmi gond, már csak azért sem, mert akkor kéznél lenne a távirányító, és jól lekopnánk az illető csatiról, mielőtt komolyabb bajunk esne. Moziban ugyanez ahhoz a horrorszerű felismeréshez vezet, hogy egy gagyi filmre ültünk be. Meglepő volt, hogy Szőke András csak úgy spontán elkezdte 2 jelenetből kettőben Jancsót másolni, vagy megidézni, vagy esetleg a lá homage, hiszen láttunk teherautót, azon zenészeket, Jancsó-stílusban, közvetlenül ezután pedig megjelenik egy duó, akik Kapáékra emlékeztetnek. Ez a másolás egyébként csak erre a két jelenetre koncentrálódik, de a Gálvölgyi-show stílus, plusz ez az alacsony színvonal végig 100%-ig megmarad. És félreértés ne essék, a Gálvölgyi-show-k, csak úgy, mint Benny Hill show-k is, teljesen jó színvonalat képeznek.

Egy filmnél fontos, hogy hol, és mikor játszódik a cselekménye. Ennek a "filmnek" a cselekménye gyakorlatilag sehol sem játszódik (ráadásul nincs is neki nagyon cselekménye). Egy stilizált, bocs az ismétlésért, de tényleg egy Gálvölgyi-show-szerű térben játszódik. Még azt sem könnyű eldönteni, hogy a szocializmusban, vagy már a rendszerváltozatás után vagyunk. Legalábbis, ha nem a filmben elhangzó szavakat figyeljük, hanem magát a filmet. A fő helyszín egy női rendőrtiszt (Györgyi Anna) irodája, ahol hol az egyik, hol a másik rendőrnek a vallomását rögzítik. Közben pár percenként, vélhetően a közönség felüdítése céljából, az említett Györgyi Anna ledobálja magáról a ruháit, mindenféle "erotikus" filmekre emlékeztető mozdulatokat tesz, meg rámászik az illető férfira. Ezt már nem is olyan alapon furcsállottuk, hogy moziban bénán néz ki az ilyesmi, hanem mert lerontja a Gálvölgyi-show-i minőséget. Nemcsak a rendőrnő irodája, de maga a rendőrnő is főszereplője a filmnek, a legtöbb férfival hosszú perceket "erotikáznak" a vásznon, nemcsak irodában, hanem hálószobában is, ami plusz egy helyszín a kevés közül.

A filmet biztosan viccesre tervezték, de ez is biztos, hogy nem az. Képzeljünk el egy jelenetet, amelyben az autópálya mentén két parókás nőt fogdosnak a mostanra már megszokott soft-pornó stílusban, amikor megjelenik a rendőrfőnök. Luis De Funes filmjeiben biztosan láttunk már ilyet, és akkor biztosan nevettünk is. Itt és most eléggé lehangoló a látvány. Hiába zuhan keresztül a korláton a Kapának megfelelő rendőr, úgy, hogy közben is a prostit markolássza, ettől csak még szánalmasabb lesz az egész jelenet, hogy a bugyi-markolászásról készült közeli képeket ne is említsük.

Ugyanilyen rossz, amikor Gáspár Sándor van együtt Györgyi Annával a hálószobai helyszínen, és Gáspár Sándor, fején valami vicces dologgal, mindenféléket beszél, mert meg van zavarodva. A háttérben Györgyi Anna meztelenül, és érezni lehet a plusz egy másodpercnyi kitartásból a vágás előtt, hogy itt biztosan nevetnünk kellett volna. Nevetéshez túl sok is volt ez az egy másodperc, zokogáshoz azonban kevés.

A filmnek már csak egy rossz tulajdonságát említenénk, miszerint nincs is befejezve. Várod, hogy vége legyen, de semmi, csak az, hogy megjelennek a feliratok. Ezek a feliratok viszont bármikor megjelenhettek volna. Sajnáljuk, hogy ilyen filmekre pénzt költünk, mármint nem a mozijegyekre gondolunk, hanem a filmgyártásra, erre igazán vétek volt pénzt kiadni, fura, hogy amikor elolvasták a forgatókönyvet, senki sem gondolt erre. Mindenesetre jó volna egy olyan filmgyártási konstrukció, melyben a filmrendező csak a bevételből részesül - abból is csak bizonyos nézőszám felett. Egy ilyen konstrukcióban nem hinnénk, hogy valakinek is eszébe jutott volna egy percet is pazarolni erre a filmre, és mellesleg így mindenki jobban járhatott volna.